Videó

A Törzsasztal Szabó Zoltán Attilával csatorna videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Dinók Zoltán: Még a kevés pénzre is fáj a másik foga

 

Zolinak évek óta mániája volt a különféle sorsjegyek vásárlása. A legnagyobb nyereménye, ami eddig a markát megütötte, csupán ötezer forint. Bár az anyja ezt nem jó szemmel nézte, mindig elitta, hiszen felnőtt ember volt.

Egyszer ballag a sorsjegyárus felé, aki már szinte barátjává vált, s húz egy sorsjegyet, s le is kaparja rögtön. Nem hisz a szemének: húszezer forintot nyert.

– Ezt nézd, Laci!

– Húszezer forint!

Zolinak a nyílt utcán, a tömegben táncolni lett volna kedve örömében.

– Ugye oda tudod adni a pénzt?

– Hát persze! Ennyit még ki tudok fizetni. Van rá engedélyem.

S átnyújtotta a pénzt. Zoli rohant zsebében a pénzzel haza. Máriának, az anyjának először nem akarja elújságolni a hírt, de mivel az látta rajta hogy nagyon boldog, megkérdezte:

– Mitől vagy ilyen vidám?

Aztán Zoli nem titkolódzott többet. – Nyertem a sorsjegyen húszezer forintot!

– Ez igen.

– De nem adok belőle! Felnőtt ember vagyok, jogom van nem adni!

– Jól van, na! – mondta az anyja.

Mária igen rosszul állt anyagilag, aki egyedül nevelte a fiát s ő maga már nyugdíjas volt. A nyugdíjából már alig volt valami.

 

Zoli most nem italra akarta költeni a pénzt, venni akart a számítógépéhez egy hangfalat. Ez már régi álma. Most megvalósulni látszik. Tizenötezer forintba került a páros hangfal. Mária szeretett volna nagyon részesedni a pénzből, hiszen ő meg most látott alkalmat arra, hogy magas sarkú cipőt vegyen.

Így hát ekképpen szólt fiához:

– Kérlek, adj ötezer forintot! – kellene a cipőmhöz.

– Tudtam! – kiáltott fel Zoli – Az ember nyer egy kis pénzt, máris kéregetnek tőle. És ha nem adok?

– Nagyon kérlek!

– De én hangfalat szeretnék venni!

– Mennyibe kerül?

– Tizenötezer!

– Hát az szuper! Akkor pont ötezer jutna nekem!

Zolinak felforrt az agyvize. Azt gondolta, hogy az ember egy kis pénzhez jut s máris lecsapnak rá a „keselyűk”. Nagy nehezen átnyújtotta a pénzt és azt mondta:

– De ha legközelebb nyerek, nem adok semmit!

– Jól van! – csillant fel Mária szeme.

Végül mindketten megvették, amit akartak, de Zoli elmondta Jánosnak, a sorsjegyárusnak, mikor arra sétált, hogy nem maradt az egész pénz az övé. Az nevette is, vigasztalta is barátját.

– Szegény a világ, az emberek még a földről is felveszik a tízforintost.

– Ez engem nem vigasztal. Nem idegenekről van szó, hanem az anyámról.

János megveregette a vállát.

– Majd nyersz egyszer annyit, hogy lakásod lesz!

– Az meseszép lenne!

Majd röhögve elbúcsúztak.

  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.