VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Még a kevés pénzre is fáj a másik foga
Zolinak évek óta mániája volt a különféle sorsjegyek vásárlása. A legnagyobb nyereménye, ami eddig a markát megütötte, csupán ötezer forint. Bár az anyja ezt nem jó szemmel nézte, mindig elitta, hiszen felnőtt ember volt. Egyszer ballag a sorsjegyárus felé, aki már szinte barátjává vált, s húz egy sorsjegyet, s le is kaparja rögtön. Nem hisz a szemének: húszezer forintot nyert. – Ezt nézd, Laci! – Húszezer forint! Zolinak a nyílt utcán, a tömegben táncolni lett volna kedve örömében. – Ugye oda tudod adni a pénzt? – Hát persze! Ennyit még ki tudok fizetni. Van rá engedélyem. S átnyújtotta a pénzt. Zoli rohant zsebében a pénzzel haza. Máriának, az anyjának először nem akarja elújságolni a hírt, de mivel az látta rajta hogy nagyon boldog, megkérdezte: – Mitől vagy ilyen vidám? Aztán Zoli nem titkolódzott többet. – Nyertem a sorsjegyen húszezer forintot! – Ez igen. – De nem adok belőle! Felnőtt ember vagyok, jogom van nem adni! – Jól van, na! – mondta az anyja. Mária igen rosszul állt anyagilag, aki egyedül nevelte a fiát s ő maga már nyugdíjas volt. A nyugdíjából már alig volt valami.
Zoli most nem italra akarta költeni a pénzt, venni akart a számítógépéhez egy hangfalat. Ez már régi álma. Most megvalósulni látszik. Tizenötezer forintba került a páros hangfal. Mária szeretett volna nagyon részesedni a pénzből, hiszen ő meg most látott alkalmat arra, hogy magas sarkú cipőt vegyen. Így hát ekképpen szólt fiához: – Kérlek, adj ötezer forintot! – kellene a cipőmhöz. – Tudtam! – kiáltott fel Zoli – Az ember nyer egy kis pénzt, máris kéregetnek tőle. És ha nem adok? – Nagyon kérlek! – De én hangfalat szeretnék venni! – Mennyibe kerül? – Tizenötezer! – Hát az szuper! Akkor pont ötezer jutna nekem! Zolinak felforrt az agyvize. Azt gondolta, hogy az ember egy kis pénzhez jut s máris lecsapnak rá a „keselyűk”. Nagy nehezen átnyújtotta a pénzt és azt mondta: – De ha legközelebb nyerek, nem adok semmit! – Jól van! – csillant fel Mária szeme. Végül mindketten megvették, amit akartak, de Zoli elmondta Jánosnak, a sorsjegyárusnak, mikor arra sétált, hogy nem maradt az egész pénz az övé. Az nevette is, vigasztalta is barátját. – Szegény a világ, az emberek még a földről is felveszik a tízforintost. – Ez engem nem vigasztal. Nem idegenekről van szó, hanem az anyámról. János megveregette a vállát. – Majd nyersz egyszer annyit, hogy lakásod lesz! – Az meseszép lenne! Majd röhögve elbúcsúztak.
Megjelent: 2015-08-21 16:00:00
|
