Keresés a honlapon:

B. Tóth Klári: Ének, melegváltásban

 

Sose tudom, melyik én ébred fel reggel. Este gyanútlanul lefekszem, olvasgatok, irogatok, gondo-latban megtervezem a másnapot, tele vagyok optimizmussal, életkedvem egy cserkésztábornak is elég lenne,

de reggel elveszítem ezt a magabiztosságot, rájövök, hogy ez most nem én vagyok, figyelem magam, már a fürdőszoba felé botorkálva átesem az elöl hagyott partvisban, lehajolok érte, persze leesik a szemüveg az orromról és kettétörik, félvakon tapogatózva turkálok a fiókban pillanatragasztóért, mikor végre beleakad a kezem, leesik a kupak és hozzáragad az ujjam, nagy nehezen lefejtem az orvosi szikémmel, a bőröm kemény, mint a rinocéroszé, a reggeli kávéscsésze is tétován remeg a kezemben, túl apró kortyokkal iszom, míg máskor csak úgy döntöm magamba, minél szorongóbb vagyok, annál jobban vágyom,

 

hogy újra az a másik legyek, aki fölpattan, percek alatt elkészül, éhgyomorra elintéz három fontos telefont, megválaszol tíz levelet, megeteti a kutyát, macskát, családot, miközben lelakkozza a kitömített képet, mert másnap már retusálni kell, földobja a háromfogásos ebédet, mert délre itt vannak a vidéki rokonok, lerohan a pincébe, lefűrészel három, plafonig érő deszkát, gyorsan lealapozza, megfesti rájuk az éjjel megálmodott triptichont, mert az ihlet nem vár, közben a létra tetején, a rögtönzött Parnasszuson megszül néhány petrarcai szonettet, mire elkészül és visszatér a valóságba, az ebéd is megfőtt, már csak a meggyes piskóta van hátra, de azt összedobja, míg meghallgatja az angol leckét,

 

de így, ebben a „másállapotban” kizárólag félpár zoknikat dob ki a szekrény, akik szipogva keresik a párjukat, a cipőfűzőm se talál bele a lukba, hiába nyálazom-hegyezem fél órája, közben a kávé kifut, a rántotta odaég, a fél pár csizmám cipzárja elakad, se fel, se le, így bal lábamon egy kockás posztópapuccsal bicegek ki a közértbe, a csizmaszár lekonyulva söpri a pocsolya vizét, ahogy a dögnehéz cekkerrel átugrálom a járda gödreiben megmaradt hólét, a víztükörben keresem azt a másikat, gyere már, válts le végre, már azt se tudom, sok, vagy kevés vagyok-e magamnak, jön is, ott vigyorog vissza a víztükörből, felismerem a kaján hanghordozást: - nem, öregem, ma még te vagy a soros, bírd ki magad reggelig.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-08-05 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.