VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Szabó Mihály: Kitől terhes Fodor Ilonka?
A fejeket kíváncsiság, felháborodás és félelem feszítette a faluban. Ott lebegett a kérdés már hetek óta a levegőben. Kitől terhes Fodor doktor lánya? Mert Soltiné Soltitól, Ácsné Ácstól, Filepné Fileptől, Laczkovicsné Joó Csabától, a hentestől, Éva a presszóslány Gaál Imrétől, Veres Anti menyasszonya pedig Csiszár doktortól, a lovak és egyéb állatok gyógyítójától. Szóval minden asszonyról és lányról tudták a helységben kinek magzatát viseli szíve alatt, de Fodor Ilonkáról nem is sejtették. Ezt egyedül Ilonka tudta, de ő mélyen hallgatott. És hallgattak a falubeliek is, ahol Ilonka megjelent. Pedig Fodor doktor, a szigorú körzeti orvos papa mindent megpróbált, hogy a titkot kiszedje lányából. Még a magzatot is megpróbálta volna kiszedni, ha kislánya kötélnek áll. De Ilonka kemény volt és határozott: a gyerek marad. Annál is inkább, mivel ez idő tájt terhessége hetedik hónapjában járt.
Fodor Ilonka csinos lány volt. Különösen falusi viszonylatban, ahogy ott mondták, faros – begyes. De a tetszetős formán kívül még előnyösen is öltözködött. Legalábbis ez volt a falu férfi lakosságának a véleménye. Mindig pontosan tudta mivel lehet a férfiak érdeklődését legjobban felcsigázni. Előszeretettel mutogatta rendkívül formás combjait és kebleit sem takargatta túlságosan. Melltartót nem viselt. Dús vonalait csaknem összes ruhája híven követte. Minden társaságba be tudott illeszkedni, de vigyázott arra, hogy a társalgás központja ne legyen. Pirulás nélkül hallgatta a legtrágárabb vicceket, ő azonban soha nem beszélt úgy. Közepesen érettségizett. Nagyapja ludovikás tiszt volt, apja körzeti orvos. Harmadik gimnazista korában kizárták a KISZ-ből, mert az építőtáborra jelentkezési lapon hiányzott az aláírása. Nem voltak illúziói jövőjét illetően, így nem is jelentkezett továbbtanulásra. Fél évig a tanácsházán dolgozott, aztán átkerült a földműves szövetkezethez, de ennek már bő három éve.
A szövetkezet irodájában lógott egész nap, mivel amolyan titkárnő szerepet töltött be az elnök Laczkovics Géza mellett. Sokan ugyan azt mondták, hogy inkább alatta, de ez nem sokat jelent, mert Ilonka senki számára nem volt hozzáférhetetlen. Imádta a férfiak társaságát. Persze Laczkovics ennek ellenére rendkívül gyanús lehetett volna, ám a falu apraja - nagyja tudta, Laczkovics nem tud gyereket csinálni. Ezért kellett Joó Csabának besegíteni a családba. Beszélték, hogy talán Laczkovics és Joó Csaba meg is egyeztek ebben a segítségben egy liter ágyas pálinka mellett.
Ilonkának a férfiakon kívül volt még egy mániája: a bugyik. Az efféle fehérnemű óriási gyűjteményét mondhatta magáénak. Zizi, a legjobb barátnője, aki már évek óta Veres Anti gyűrűs menyasszonyának számított, s most majdnem ugyanabban a hajóban evezett mint Ilonka, elmondta egyszer, hogy a bugyigyüjtemény legutóbbi leltáránál száznegyvenkét csodálatosnál csodálatosabb nadrágkölteményt látott. No, és szemügyre vehetett mint kuriózumot, egy hosszú szárú rózsaszín bundabugyogót is, amilyet csak egyszer látott azelőtt szegedi nénikéjének ruhás szekrényében, de ennek meg is van a külön története. A bugyikra ugyanis Ilonka úgy tett szert, hogy férfi ismerőseitől úgyszólván hálaként minden alkalommal egy szép nadrágocskát kért, s kapott is. Közismert volt, hogy bugyi nélkül meghalt a kapcsolat.
Így esett egyszer, hogy Solti Imrének, a TSZ dagadt főkönyvelőjének, sürgős bugyi-vásárolhatnékja támadt, és mert Ilonka gyakran szipákolt abban az időben, gondolta, vesz valami melegebb holmit. Azóta Ilonka elforgatja a fejét, ha meglátja Soltit az utcán. Solti ma sem érti miért. Hogy mégis Ilonkánál maradt ez az ominózus darab, csak Solti leleményességének köszönhető: formás kis desszertes dobozban selyemzsinórral átkötve hagyta Ilonka íróasztalán.
Mondanom sem kell, Fodor doktor soha nem volt elragadtatva lánya erkölcseitől, de ez a terhesség végképp betette a kaput. Először ki akarta tagadni. Ettől Ilonka néni két napig tartó görcsös zokogása után elállt. Aztán Pécsre akarta küldeni Fodor nagymamához, aki egy protestáns németkisasszony hajthatatlanságát is felülmúló szigoráról volt híres a családban. Ilonka azonban hallani sem akart róla. Hangoztatta, hogy ő megáll akár a saját lábán is, de elmenni innen nem fog. Ekkor Fodor doktor maga indult állást keresni, hogy elhagyhassa családja szégyenének színhelyét, de mert megfelelőt nem kapott, maradt mindenki helyben. Természetesen Fodor összetört. Néhány hónap alatt maradék sötét hajszála is megfehéredett, durva és ingerlékeny lett, ismerőseivel két szót sem volt hajlandó váltani. Igaz ami igaz, sokat mutogattak felé az utcán mikor beteghez sietett. A családi katasztrófa teljes lett, Ilonka néni migrénje állandósult.
Ilonka pedig vidáman tolta a pocakot. Majd minden nap beült a presszóba, s nem restellt Csiszárékhoz eljárni kártyázni. Csiszár doktornak, a lovak és egyéb állatok gyógyítójának pedig ez egyáltalán nem volt ínyére. Nem csak azért mert feleségét, a szigorú erkölcsű Julit, folyton szólongatták miért barátkozik a megesett lánnyal, hanem azért is, mert Ilonka mindent tudott Zizivel való viszonyáról, s félt, hogy kifecseg valamit. Persze ugyanezen oknál fogva ki sem dobhatta, nem beszélve arról, hogy a bugyigyűjteményt egyszer-egyszer ő is gyarapította.
Eddig rendjén is volt a dolog. A falu hallgatott, a pocak nőtt. Hanem egyszer Csiszárné már nem állhatta kíváncsiságát, hát feltette a keresztkérdést Ilonkának: - Mondjad Ilonkám, mikor esküsztök össze? - Kivel? – rökönyödött meg Ilonka. - Hát a papájával…- s a gömbölyödő hasa felé bökött Ilonkának - vagy nem is tudod ki a papája? - kuncogott hamiskásan. - De tudom! És mihelyt meglesz a gyerek meg is mondom, le sem lehet majd tagadni. Egyébként itt egy joker-kanaszta és ezennel ki is mentem, szevasztok!
A hírre felszisszent a bugyivásárlók tábora. Lázasan számolgatni kezdték mikorra esett a csinos kis ajándék vásárlásának ideje. Filep Jóska előkereste a blokkot, Solti diszkréten érdeklődött az üzletben. Titokban Csíszár is elővette a naptárát, amiben a disznók oltási idején kívül egyéb fontos intézni valói is fel voltak jegyezve. Mindenki érezte itt botrány lesz, vajon ki a másik főszereplő? A falu már majdnem elfelejtkezett Éváról, a presszóslányról, aki éppen férjhez menőben volt egy szomszéd falubeli tanítóhoz ötödik hónapos terhével. Gaál Imre fellélegzett. Örömmel mesélte Veres Antinak, aki meg volt győződve Zizije hűségéről, s szintén lakodalomra készült, hogy ő már több mint egy éve vásárolta az utolsó bugyit. Veres Anti a múltba révedve tűnődött egy kicsit, aztán kinyögte: - Azt hiszem én is… Talán még régebben.
Ács, a gebines kocsmáros, Filep Jóska, a brigádvezető, meg a falu széléről egy kőműves majdnem összeverekedtek a kimérésben. Annak idején ők hárman vettek egy selyem-nadrágocskát. Most mindegyik a másikra tolta volna. - Te voltál az első. - Én már részeg voltam. Nem ment semmi… - Ti már ott sem voltatok akkor! Nekem nem engedte! Laczkovics, Ilonka főnöke, a biztonság kedvéért szerzett egy pecsétes papírt az impotenciájáról. Azért ő sem volt nyugodt, meghurcolhatják a nevét.
Fodor doktor keserűen fakadt ki egyszer a plébánosnak, aki behívta magához vigasztalni: - Úristen! Ha ez a ringyó a faluvégi kanászt fogja megnevezni…! Mit tett velem a sors? Pedig mindig mindene megvolt ennek a kölyöknek. A tenyeremen hordoztam!... Bár,… mindegy kit nevez meg, ez már mindegy… A plébános mélységes együttérzéssel csóválta a fejét. Tudta, hogy Fodor nem beszél már a lányával, de megtűri még a házban. Ki mégsem hajíthatja az utcára. Azt nem. Fodor jó ember, de mit ér a jóságával ebben a tragédiában. Lehet itt vigasztalni? - Tudja Doktor Úr, én ki tudnám deríteni ki volt az a parázna megrontója Ilonka kisasszonynak, ha mindenki rendesen eljárna gyónni, de hát tudjuk, nem olyan istenes népség ez itt, meg… Itt nem folytatta tovább. Belül maró szégyent érzett. Negyvenkét éves volt és becsületes. De egyszer…, és pont a gyóntatás…, hát soha nem tudja ő elfelejteni azt a kis halvány rózsaszinű csipkebugyit? Hallgatott. Aztán Fodor szó nélkül felemelkedett, s kicsit görnyedten, fejét lehajtva távozott. A plébános még köszönni is elfelejtett.
Augusztus 22-én Ilonka bekerült a Megyei Kórház szülészeti osztályára. Megállt az idő a faluban. Kiürült a presszó, a kocsmaajtóra kiakasztotta Ács, a gebines kocsmáros, a táblácskát, ami egyébként csak karácsony este lóg ott: ZÁRVA. 23-án este megindult a szülés. 24-én hajnal fél kettőre be is fejeződött, de a gyerek meghalt. Fiú lett volna. Délelőtt, ahogy Ilonka a bódulatból ébredni kezdett, közölték vele is. Szemöldökei összeugrottak távolba meredt szemei fölött. Szótlan szorította tenyerét fülére, pedig nem akartak neki mást mondani. Egy pillanatra úgy tűnt az ágy leszakad alatta, mérhetetlen nehéznek érezte testét. Egyetlen gondolat szaladt végig agyán: hogyan lehet az ürességnek ilyen súlya. Szárazon nyelt, aztán lecsukta szemét.
Ötödnap reggel indult vissza a faluba. Az állomáson nem várta senki. Nehezen lépett. A főutcán Laczkovics jött vele szembe. Amikor meglátta a lányt hirtelen be akart fordulni a Tanácsháza udvarára. Ilonka odaszólt: - Főnök! Nem kérdez semmit? - Én… - Laczkovics zavartan kotorászni kezdett a zsebeiben – Úristen, hol a papírja. Csak állt és kotorászott. Ilonka hunyorított és kiköpött, aztán lassan tovább indult.
Otthon összeszedte gondosan őrzött és szeretett gyűjteményét, belegyűrte a cserépkályhába és meggyújtotta. Fodorék házának kéményéből sűrű fekete füst gomolygott az ég felé. - Hogy ti is tudjátok milyen meleg van a bugyimban – vetette oda némán álló szüleinek egy gúnyos-keserű mosollyal. A cserépkályha öntöttvas ajtaja vörösen átizzott. Fodort a hányinger környékezte, Ilonka néni felzokogott.
Ilonka másnap felült a pécsi vonatra. Pécsre soha nem érkezett meg…
Megjelent: 2015-07-27 16:00:00
|
