VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Hardcore darbuka
– fikció –
Hajléktalan Jerry tiszta és józan életű volt, a sorstársaihoz viszonyítva, ezért a vén Sam Tróger nem bánta, hogy majdnem minden nap a hangszerboltban lebzselt. Legalább volt kivel beszélgetni, amikor éppen nem volt vevő. Néha segített az öregnek pakolgatni a hangszereket, amiért elfogadott némi zsebpénzt, vagy sem, attól függően, hogy mennyire volt szomjas, de az idő nagyrészét mégiscsak azzal töltötte, hogy ült és hallgatott. Volt egy gitár, egy méreg drága elektronikus gitár, amihez Sam sosem engedte nyúlni. - Ibanez, igazi hazai márka! - mondogatta mindig csodálgatva - Ha egyszer lesz pénzem, megveszem, az biztos! - Én a tapasztalatra esküszöm - szólt bele Sam -, ahol a legtöbb gitárt gyártják, ott gyártják a legjobbat is. És hol gyártják a legtöbb hangszert? Kínában! - Ezt meg honnan veszed? - Mindenből Kínában gyártják a legtöbbet! Még gyerekből is. Ott gördülnek a futószalagon az evőpálcikák és a Nokia telefonok között. - Jó ember vagy te, Sam, a szíved a helyén, csak egy gond van. Annyit bolondoztál életedben, elfelejtettél megállni, és vén bolond lettél. - Ijesztgetnélek, hogy leszel te is még vén bolond, de amilyen sárga megint a bőröd, nem hiszem, hogy ezen aggódnod kellene! Persze ez mind csak játékos marakodás volt. - Bezár a bolt, Jerry - mondta Sam egy hirtelen, komor fordulattal. - Mi lesz a cuccokkal, Sam? - A tulaj elszállíttatja máshová. - Hová? - Dunsztom sincs.
***
Pár nap múlva, mikor a hangszereket felpakolták a teherautóra, Jerry is ott volt. Nem hívta senki, csak Trógernek akart segíteni. Miután végeztek, magához hívta Sam-et. - Sam, ha már úgyis bezár a bolt, add nekem az Ibanezt! - Megőrültél? Az egy vagyon! - Nem ingyen, Sam! Kifizetem. Idővel. Amint lesz valami pénzem, egyből odaadom. - Jerry, a főnököm kiröhögne, ha csak megkérdezném! Veszekedtek egy ideig, ezúttal véresen komolyan, de nem lehetett róla szó. Sam sajnálta, hogy Jerry álma ott van fenn a teherautón, ami éppen indulni készül, de amire kérte, az képtelenség. Visszament a boltba, kihozott egy homokóra alakú dobszert, és Jerry kezébe nyomta. - Tessék, ez az enyém. Ezt oda tudom neked adni. - Sam, egy olyan metál-kölyök, mint én, mit kezdhetne egy darbukával? - Az teljesen mindegy, min játszol. A hangszer csak eszköz, a zene a szívedben van. - De az én szívem fémből van! - Ez pedig egy fém darbuka. Csak próbáld ki! És hagyd, hogy a lelked szólaltassa meg! Jerry sok keserűséggel, de meghatódva ölelte át Trógert. - Imádlak Sam, tudom, hogy jót akarsz nekem - mondogatta, miközben a szemeit törölgette - Csak kár, hogy ilyen vén bolond lettél!
***
Jerry csak ült a földön, mellette a hangszerrel, és bámult maga elé. Egy adakozó kedvű hölgy ment el mellette, és ledobott némi aprót. Biztosan azt gondolta, hogy egyébként játszani is szokott, de most épp pihen. Később azt vette észre, hogy egy-egy ember megáll előtte, ránéz, vár, hogy történjen valami, aztán tovább áll. Feldühítette, felkapta mindenét és elment. Másnap mégis visszaült ugyanoda, és elkezdett kopogni a darbukán. Fogalma sem volt, mire jó egyáltalán, valami jól hangzó ütemet próbált megszólaltatni rajta. Aztán szép lassan felfedezte, hogyan lehet más és más hangokat kicsalni belőle, majd elkezdte variálni őket. A keze egyre gyorsabban járt, közben kopogtak az érmék a földön. A fémszív átsütött az afrikai hangszeren. Amikor összejött egy kisebb összeg, életében először nem az italboltba ment vele, hanem megvette a legolcsóbb akusztikus gitárt, amit kapni lehetett a környéken. Azzal koldult, amíg el nem lopták tőle. Aztán újra darbukán játszott egy ideig, majd vett egy másik gitárt, amit rögtön az első napon összekaristolt egy vasdarabbal, összekente olajjal, ételmaradékkal, hogy ne kapjon senki kedvet ahhoz, hogy elvegye. Egy nap egy öltönyös, zselézett hajú figura állt meg előtte, és megkérdezte, hogy ő lehet-e Hajléktalan Jerry, a youtube-sztár. Elküldte a fenébe, fogalma sem volt, mi a franc az a youtube. Mikor az öltönyös tisztázta, hogy szerződést jött ajánlani, Jerry úgy megörült, egyből megkínálta a flakonos borból.
***
Ami ezután következett, az pontosan annyira örömteli, mint amennyire unalmas. Stúdió munkák, fellépések, bérelt lakás, tiszta ruha, minőségi whiskey. De volt egyetlen dolog, ami nem hagyta Jerryt nyugodni. Fogta a turnéra kapott előleget, az öreg Trógerhez ment, odaadta neki, és megkérte, hogy amíg ő utazgat, keresse meg a régi bolt tulajdonosát, és kutassa fel az Ibanez gitárt. Nem hallott róla egy hónapig, ami miatt egyre idegesebb lett. Félt, hogy valami távoli helyen jobb gazdára talált a hangszer. A nagy Las Vegas-i koncert előtt egy rendező egy borítékot nyomott Jerry kezébe. "Sam Trógertől, biztos a gitár miatt!" - kiáltott fel gondolatban. Izgatottan tépte szét a borítékot, kicsit a levelet is megszaggatta, de nem érdekelte. Az a gitár, az kell neki, az minden álma. Felnyitotta, és hangosan olvasta.
"Dear Homeless Jerry,
your dearest friend, my beloved father, Sam Packman died peacefully in his sleep.
Susan Packman"
Sam halálhíre. A legutolsó dolog, amire számított. A székhez indult, hogy leüljön, de a lába megbicsaklott, és a földre zuhant. Nem ütötte meg magát, de felkelni sem volt kedve. Félő volt, hogy a koncert elmarad Jerry bánata miatt, de a menedzsere az arcába tolt egy deci whiskeyt és a turné-szerződést, és nemsokára ár Jerry már kinn is ült a színpadon. A közönségnek olyan produkcióban volt része, mint még soha. Fear Of The Dark - a népszerű heavy metal banda ikonikus dala - Jerry előadásában, darbukán. Sokan még a koncert után is azt vallották, hogy pedig ez lehetetlen.
Megjelent: 2015-07-24 16:00:00
|
