VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Mi köze az írónak a háborúhoz?
Az apám 44-es születésű, abban a korban született, melyben a világ a legnagyobb tragédiáját és katasztrófáját élte át. A második világháborúról beszélek. Nem tudom, hogy miért kellett az apámnak ebben a korban születnie. A háborús trauma baja sem jár egyedül. De még mennyire nem! Bár nem értem, miért volt ez olyan nagy tragédia az apám részéről, hiszen akkor még csecsemő volt, mikor 44-ben úgy látszott, hogy győznek az angolok, az amerikaiak, és persze az oroszok. Anyám azt mondja, hogy az sem jó, ha egy anya – mármint az apám anyja –, egy ilyen korban, egy ilyen nyomorult és elgazemberesedett világban hozza világra gyermekét. Nem tudom mi igaz ebből, mi nem, tény, hogy Európa a negyvenes években romokban hevert, meg az is, hogy apám mindannyiunkat megtanított a Hitler elleni gyűlöletre. Sokat mesélt a táborok pokláról. Az ott elveszettekről. Pedig nem volt zsidó. (Cigány sem). Én tudom, a Bibliában írva van: nemzet nemzet ellen támad, és az apák bűne a fiaikban folytatódik tovább. Nemcsak az apák bűne, a szenvedése is – ezt én teszem hozzá. Valószínűleg szigorú nevelése is hozzájárult, hogy az megmaradt családtagjaim életét feldúlja, viszályt robbantson ki testvér és testvér között, drámát szítson családon belül. Így aztán gondolhatja az olvasó, mennyire gyűlölöm a háborút. Az ő nemzedéke, ez a haldokló nemzedék, mindent csak tagadni tudott. Az ő fiatalsága kemény volt, az én generációmé tizedannyira sem. Ezt tudomásul kéne vennie az Istennek is. Talán a háború okozta azt is, hogy ha látott egy olyan könyvet, amin kereszt volt, azt félre dobta. Istennek valóban vannak bűnei. Hogy pár példát mondjak: a középkorban elhunyt, szerencsétlen pestises ember, a romantika idejében élő szerencsétlen művészek sorsa, a második világháborúban elveszett angol vagy francia katona és így tovább… Miért hagyta ezt? És Auschwitz? Azt hogy nézhette el? Mintha Isten a második világháború idején aludt volna. Ahogy Radnóti mondta: „Oly korban éltem én e Földön”. Milyen igaza van… Apám is ezt lényegét hangoztatta tulajdonképpen. Nem tudom miért kellett apám nemzedékének ilyen szörnyű korban élnie? Ezt szépen tudat alatt továbbvitte sajnos bennem. (A testvéreimben talán nem.) De hát az idő – jó esetben – begyógyítja a sebeket…
Megjelent: 2015-07-18 16:00:00
|
