Keresés a honlapon:

Vehofsics Erzsébet: Nem félsz?

 

- Nem félsz? - kérdezted váratlanul.

Én persze úgy tettem, mint aki nem tudja, mire gondolsz, és ártatlan mosollyal az arcomon megkérdeztem:

- Mitől kellene félnem? - Tudtam, persze hogy tudtam: nem igazán hiszel ezekben a virtuális kapcsolatokban. Tudtam, mi a véleményed, mégis visszakérdeztem. Nem is maradtál adós a válasszal.

- Nem félsz, hogy ezek a netes kapcsolatok elvesznek valamit az életedből? Nem félsz, hogy a valós kapcsolataid rovására mennek?

Hosszan töprengtem, csak a látszat kedvéért, mert én ezt a dolgot már számtalanszor átgondoltam.

- Nem, nem félek! - mondtam, pedig ennél sokkal többet szerettem volna mondani. Hogyan mondhattam volna el azt, amit te, aki még soha nem voltál magányos, meg sem értenél? Hogy mondhattam volna el, hogy 'azok' ott, a világ másik végén sokkal közelebb állnak hozzám, mint némely valódi 'barátom'?

Talán igazad van. Félnem kellene. Vagy legalábbis, valamiféle szűrőt használni, de ismersz, túl jól ismersz ahhoz, hogy tudd: mindenki belefér az én nagy szívembe.

Te talán furcsának tartod ezeket a kapcsolatokat, mert nem engeded, hogy veled hasonló történjen. Pedig nem kellene aggódnod, minden ember rátalál azokra, akik teljesebbé teszik ezt a szánalmasan unalmas, szürke, 'valós' életet.

- Nem. Tényleg nem félek!

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-07-08 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.