Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Farkas Molnár Péter: Madárjós és Mesemondó

 

Esett az eső. Ahogy novemberben szokott, sűrű, apró szemekben. A reggeli hideg, kellemetlen, kabát alá tapogató szél néha felerősödött és az apró cseppeket nekicsapta a kávéház nagy üvegablakának.

A madárjós rosszkedvű volt. A mesemondó nem. Őt nem érdekelte az időjárás. Bár az őszt mindig kedvelte.

Hallgattak, nézték odakint a járdán, a nagy platán tövében a hullott faleveleket. Később a madárjós megszólalt.

- Itt mindenki költő. Verset olvas és verset ír.

A mesemondó cigarettát vett elő, ujjai közt morzsolgatta kis ideig, aztán rágyújtott, a füstöt a mennyezet felé fújta. Ivott egy korty kávét, csak azután szólalt meg.

- Én nem.

- Maga mit nem? - csattant fel bosszúsan a madárjós.

- Én nem vagyok költő. És bár olvasok verseket, de valójában a történeteket szeretem. Olvasni is, írni is.

A madárjós bólintott. Mintha azt mondaná: "Hja, vagy úgy..."

 

* * *

 

A városon túl, egy mezőn álltak és bámulták a ködöt.

A madárjós megköszörülte a torkát, halkan, szinte tétován, mint aki nem biztos benne, hogy megszólalhat, megtörheti a csendet.

Amikor a mesemondó ránézett, nekibátorodott:

- Maga milyen történeteket olvas?

- Meséket olvasok.

- Mi a különbség?

- A történet valamikor megtörtént. A mese csak... csak amolyan kitalálás.

A madárjós töprengett egy sort. Végül bólintott. Hallgattak, a mesemondó a zsebében kotorászott. Valamivel később öngyújtó sercent. Füst csapódott a ködnek.

- És - ha megkérdezhetem, milyen meséket ír? - kérdezte a madárjós.

- Történeteket írok. Mert a szövegnek előbb-utóbb meg kell történnie.

Ismét hallgattak. Újra a madárjós szólalt meg.

- És most? Utazni készül?

A mesemondó a ködbe bámult, közben csizmája sarkán kioltotta a félig szívott cigarettát, a maradékot összemorzsolta egy papír zsebkendővel.

- Azt hiszem igen. Muszáj.

- Miért, ha szabad kérdeznem?

- Mert ha itt maradok, kis idő múltával ugyanazt írom majd, újra meg újra. És akkor a dráma kificamodott abszurddá válik, a hősök pedig torz karikatúrává.

Hallgattak. Csak az ágak végéről lecsorduló cseppek neszeztek.

A madárjós halkan krákogott.

- Hát ezért vándorolnak a mesemondók....

- Igen. Azt hiszem ezért...

 

* * *

  
  
 

Farkas Molnár Péter (1952) író, novellista, szerkesztő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat főszerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.