Keresés a honlapon:

Péter Erika: Elpattant zongorahúr (1. részlet)

 

Elpattant zongorahúr (regény)

 

1. részlet

 

 

Az örökös költözködés miatt Annát a nagyszülők nevelték. Kató kéthetenként, többszöri átszállással, zsúfolt munkásvonatokon utazott haza. Előfordult, hogy csak a csomagtartó tetején jutott hely neki, de olyan kimerült volt, hogy ott is elaludt.

Anna kikerekedett szemmel figyelt valahányszor családi történeteket meséltek. Legeslegjobban azt kedvelte, amikor Anyukával énekeltek, vagy firkálgattak. Kató minden évszakban karácsonyfát rajzolt. A fenyő egy barna, kacskaringós talapzaton állt, a fának vékonyka ágacskái voltak. Nagy, színes gömbök és hatalmas szaloncukrok lógtak rajta. Az utoljára készített karácsonyfaképeket Anyuka elutazása után kitűzte az ágya fölé, és esténként a hold fényénél gyönyörködött bennük.

Alig várta, hogy újabbak kerülhessenek a helyükbe.

Egyik éjjel saját kiáltására riadt. Mielőtt kinyitotta a szemét, mindkét kezével tapogatózni kezdett a párnán. Nem talált maga mellett senkit. Felült. A konyhában már égett a villany.

Körülnézett. A beszűrődő fényben meglátta a rég áhított magas-szárú cipőt. Ott állt az ablak előtt. Épp olyan volt, mint amilyenre régóta vágyott: szép fehér, s az orrát meg a sarkát fekete lakkbetét díszítette.

– Anyuci! Anyukám! Hol vagy? – kiabálta immár teljesen éberen, de Anyuka kopogó léptei helyett csak Nagymama papucsának surrogását hallotta.

 – Már elutazott! Te akkor még aludtál, s nem akart felébreszteni téged! Ugye tudod, hogy milyen korán megy a vonata?  Ugye tudod, hogy mennyire messzire kell elutaznia, hogy pénzt keressen, hogy neked új cipőt vehessen? – magyarázta.

– De Nagymama! Az este azt mondta, ma még nem megy el, és itt marad holnap is! – panaszolta Anna.

– Nem kell nekem ez a cipő! Tessék megmondani neki, hogy vigye vissza! Megígérem, soha többet nem fogok duzzogni, és nyafogás nélkül felveszem a szorítós barna cipőmet, csak maradjon itt, ne menjen el, ne hagyjon itt engem! – zokogott kétségbeesetten, és belefúrta a fejét a párnába.

Nagymama mintha rá sem figyelt volna. Visszament a konyhába, és elkészítette a reggelit.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-06-27 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.