Keresés a honlapon:

Berecz Ágnes Gabriella: Teleírt hársfalevél (regényrészlet)

 

- Néni, kérem, idevalósinak tetszik lenni?

- Igen, aranyom, már a dédapám is itt született. Azelőtt mind itt dolgoztunk a birtokon. Magácska bizonyára nyaralni jött - a vaskapu felé int: - Járja ám be a hársfasort, igazán szép!

- Mit tetszik tudni róla? Miért ültették?

Süket talán? Mintha nem hallaná a kérdést, elrévedve az útra mutat:

- Magas a fű. Azelőtt legeltették.

- Tessék?

- Legeltették. Birkákat hajtottak rá. Akkoriban még nem volt fűnyíró - teszi hozzá mosolyogva.

- Miért ültették?

- Azt beszélték gyerekkoromban, hogy az asszony találta ki. A Barkóczy Zsuzsánna. De ez nem biztos, hogy így volt, tudja milyenek a népek, mindig másképp mondják a régi dolgokat. Úgy mondták, a gróf sokfelé utazott a világban, az asszony meg azalatt a parkkal foglalatoskodott. Tanulmányozta a növényeket mindenféle tudós könyvekből, mert azt beszélték, tanult asszony volt. Az ura meg elhozta neki a nagyvilágból azokat a bokrokat, fákat, miket csak a szíve megkívánt. Mert nagyon szerette őtet. Megveszekedett nagy szerelem volt az, így mondták. Meg még azt is, hogy egyszer, mikor az ura távol járt, az asszony akkor tervezte meg a hársfasort. Hogy a férjének legyen hol lovagolni, mert az volt a kedves időtöltése. Oda azután nem is mehetett rajtuk kívül senki.

- Honnan hozták a hársfákat?

- Én aztat nem tudom, kedvesem. De még a kis házról is beszéltek.

- Milyen kis házról?

- Hát ne amolyan apró falusi házra gondoljon, rendes kis kőház volt az. Csak a kastélyhoz képest volt kicsi.

A néni közelhajol, szemérmesen súgja:

- A szerelmi fészkük volt nekik. Rejtekhely.

- Ugyan már! Miért lett volna szükségük ilyesmire? Hiszen házasok voltak, nem igaz? Törvényes házasok!

- Persze hogy azok voltak! De, tudja, akkoriban nem volt divat nagyuraknál a szerelem. A szülők elrendelték a rangnak megfelelő házasságot, aztán úgy lett. Azonkívül a személyzet is ott volt, gondolom, kényelmetlen lett volna a közelükben művelni azt a sok szerelmeskedést. Azért aztán kijártak lóháton a kerti lakhoz.

- Más úton nem lehetett megközelíteni?

- Nem. Kívül akkoriban még csak földek voltak, gyalogút semmi. A kirándulóvasút jóval később épült meg.

- Tessék folytatni! Azután mi történt?

- Azt nyilván tudja kedveském, hogy a kis ház már nem áll…

A néni még tovább mesélt, egy későbbi tragikus szerelmi történetről is, és én ezekkel eltelve, elbűvölten vágtam neki a hársfasornak.

Azóta már tudom, hogy a néni elbeszéléséből egy szó sem igaz. Illetve pontosítok: akadnak azért benne igazságfoszlányok. Lám-lám, így születnek a népmesék.

 

[…]

 

Barkóczy Zsuzsanna. Mindenütt csak úgy említik, hogy Széchényi Antal felesége volt. Még a születési dátumát sem jegyezték fel? Ezt csak találgathatja a tétova turista, de nem sokat tévedhet, ha abból az adatból indul ki, hogy Széchényi Antal a mostohaanyja legkisebb húgát vette feleségül. A mostohaanya 1695-ben született, és egy róla szóló leírásban említik, hogy tizenöt évvel volt idősebb Zsuzsannánál. Tehát, ha ez nem elnagyolt szám, akkor Zsuzsanna 1710-es születésű lehetett. Ez stimmelhet, de gyalogolhatsz akármennyit, nem leled a lábnyomát.

Nem is csoda, hiszen férfivilág volt, ahol az asszonyok háttérszolgálata addig volt érdekes, míg örököst nem szültek, lehetőleg férfiörököst. A Széchényieknél ez még fontosabb volt, mint más családoknál, hiszen a családi vagyon megteremtője, a dúsgazdag György érsek egyszer és mindenkorra kikötötte a végrendeletében, hogy csak a férfiág örökölhet. A család története egyébként majd minden leírásban a könyvtáralapító Ferenccel kezdődik, az elődeit csak pár szóval említik. Talán mert nem összpontosult a kezükben akkora vagyon, vagy mert a korunkra gyakorolt hatásukat már nem tekintik jelentősnek. De hiszen áll a kastély és megvan a fasor: ez nem érdekes? Hús-vér, két lábon járó emberek teremtették, ugyanolyanok mint mi: akik naponta órákat csüngve a tévén pár száz évvel fejlettebbnek hisszük magukat. A mai vagyonosok mit alkotnak, amiben az utódaik háromszáz év múlva is gyönyörködhetnek? Persze lehet érvelni, hogy a különböző koroknak mások a követelményei, és hogy a barokk korban a főuraknak kötelező volt kastélyt építeni, de a hársfasor az más.

Feltűnő, hogy egyáltalán szóba jön Barkóczy Zsuzsanna neve. Házasság ide, házasság oda, a jelentős beruházások mindig a férj nevéhez fűződtek. A nagyasszonyok – talán épp ezért – gyakran építettek a saját vagyonukból a nevüket megőrző szociális intézményeket vagy emeltek kápolnát, miegymást. De hársfasort? Nem jellemző! Persze amilyen férfivilág volt akkoriban, Barkóczy Zsuzsanna a férje jóváhagyása nélkül nem hozhatta volna létre. Széchényi Antal bizony partner volt ebben! Kik voltak ők? Miért nem lehet tudni róluk semmit? Ady mondata jut eszembe: „Kezében óriás rostával áll az Idő és rostál egyre”.

 

Elsőre Széchényi Antalról is alig derül ki valami. Ő még két é-vel írta a nevét. Sok helyen azt írják, hogy Széchényi Ferenc apja volt, de ez téves. A nagybátyja volt, csak mivel nem volt férfiörököse, Ferencre szállt mindene. Annyit írnak még róla, hogy katonaember volt, 1714-ben született. Számoljunk csak! 1748-ban, 24 éves korában vette el a nála 4 évvel idősebb, már alaposan vénkisasszonynak számító Zsuzsannát. Ejha! Ettől persze még lehetett szerelem köztük, és lehetett álomszép a házasságuk… vajon hogy volt ez a történet?

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-06-15 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.