Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Paládi Zsolt: Chippendale Bátortenyerén

 

Férfiember akkor áll a Gonosz pártjára, amikor már nem beszélnek róla a nők. Amikor végérvényesen rádöbben, hogy nős, a riasztó skarlát betűt a bőrébe égették, csakhogy ez nem a házasságtörés, hanem a házasságkötés bélyege. Szeretne legalább tulajdonára büszke lenni, ám a becses szerzeményt szinte alig látja, reggel magába szippantja a gyár vagy a hivatal, este meg házimunkába temetkezik. A beszélgetések egyre ritkábbá válnak, hétköznapi kérdések körül forognak, és a nő lelke ugyanolyan rejtély marad, mint a házasélet előtt.

Így voltak ezzel a bátortenyerei férfiak is. Nem értették, miért okozott olyan nagy ribilliót a helybéli művelődési ház új programja. Nem járta még körbe Terenyét ilyen nagy hír azóta, mióta Lagzi Lajcsi itt járt. Sem a neuenhüttendorfi hagyományőrző asszonykórus, sem a gyöngyösi amatőr bűvészegyesület műsora nem keltett különösebb érdeklődést, de még egy budapesti színház Lorca-előadására is csak félig telt meg a terem.

A férfiak csak mosolyogtak a plakáton: „Bátortenyerére eljött Európa!” hirdette a felirat, illusztrációként két fürdőnadrágban és csokornyakkendőben szivarozó testépítőt láthattak, alattuk a csalogató jelmondat, „Európa legszebb férfiai Bátortenyerén” és a száraz tények, Mekcsey Művelődési Ház, április 25-26., 21 óra, belépődíj egy alkalomra: 1000 Ft. Legyintettek, ott, ahol minden második családfenntartó munkanélküli, honnan lenne pénze erre az asszonyoknak?

Pedig tévedtek, mert a hitvesek így gondolkodtak: „Ha ti a játékteremben hetente elvertek egy ezrest, hát miért ne tehetnénk meg mi is ezt egyszer?” A jóemberek elámultak, a hónap végére már nem tudtak enni adni a gépnek, a lázadás és a családi háborúság hidrája felütötte fejét.

A Kiskorsó közönsége „nehéz szívvel vette tudomásul”, a pletykák egy ideje nem Szömörce árokparti hempergéseiről szóltak és nem valamilyen errevetődött ügynök kalandjairól, hanem a két „szivaros emberről”. Tudni vélték, a fiúk minden faluban kiszemelik a legszebb nőket és hajnalig mulatnak velük. De vigyázni kell, mert egy ízben az egyik óvatlan chippendale felhevült szerelmi csatában eltörte egy sajószentpéteri menyecske bordáját. Egyébként csak répalevet isznak, zellert és ginzenggyökeret rágcsálnak, hogy mindig fickósak maradjanak. Leckéket vesznek a nőkkel való bánásmódról, beszédtanárhoz járnak és aktívan tanulmányozzák az indiai és tibeti technikákat. Legalábbis a Kiskorsóban így beszélték.

Az ilyen fecsegés hallatán aztán megkeseredik az ember szájában az édeskés Kőbányai. Sompoly szóvivő, a csapos bizalmi embere türelemre intette a félkarúak körül gyülekező pártütőket: „Nyugalom, uraim, a vész elhárítható, ha még nagyobb adósságokat csinálunk. De ha még akadna is némi dugipénz az asztalfiókban, mi ittmaradunk, ők pedig elhúznak a vérbe. A régi szokás szerint az nyeri a csatát, aki az ütközet színhelyén marad. Azt javaslom, e két nap alatt ne kérdezzünk semmit, tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, és egy hét múlva már nem fogunk emlékezni semmire.”

 

*

 

A chippendalek fellépése előtti héten különös, eddig nem tapasztalt jelenségekre figyeltek fel a tenyerei férfiak. Közeledett a hónap vége, a családfők ilyenkor összeszedik magukat, magabiztosan az asszony elé állnak, férfiasan megköszörülik torkukat, és kikönyörgik tőlük a kosztpénzből összekuporgatott tartalékokat. Ebből a pénzből egyenlítik ki adósságaikat, hogy azután újra hitelképessé válhassanak. Most azonban az asszonyok olyan kitartóan tagadtak, hogy a férjek mielőtt „tettlegességig fajultak volna”, végül már üvöltve követelték, fedjék fel a rejtekhely hollétét, különben felforgatják a lakást. A nők ezt meg is tették, de csak néhány aprópénz került elő a ládafiából. Rögtön sejtették, milyen „szivarokba” töltötték a dohányt, ám a fehérnép ezt meglepő módon nem is tagadta. A summa biztos helyen lapult.

Sompolyné remek búvóhelyet talált neki. (A nők közötti együttműködés elragadó iskolapéldájaként a megbízatást egyöntetű támogatással kapta meg a köztiszteletben álló asszonyság.) A szóvivő álmában sem gondolta volna, hogy felesége fehérneműi között több százezer forintot találhatna.

A másik változás, ha lehet, még inkább meglepte őket. Midőn az első plakátok megjelentek a villanyoszlopokon és a főtér egyetlen hirdetőoszlopán , úgy tűnt, az asszonyok együttesen új életet kezdenek. Megfogadták a női magazinok fitness- és fogyókúratanácsait, és a műszak után is tovább sanyargatták testüket.

Egy nappal az előadás előtt Sompoly különös, két egymásra tett gyufásskatulyánál nem nagyobb rózsaszín dobozzal jelent meg, és dühösen a kocsma asztalára vágta.

- Találjátok ki, mi ez? – kérdezte cimboráitól.

A fiúk bizalmatlanul méregették a fiolát, mintha az ördög szelencéjét néznék.

- Parfüm! – válaszolt helyettük Sompoly. – Méghozzá nem is a legolcsóbb fajtából! Honnan jutott hozzá a bestia?

Öt szempár meredt a díszes feliratra. A csapat benjáminja, egy szemüveges, beesett vállú, férfiasan csúnya fiatalember szólalt meg először.

- Lehet hogy hülye vagyok, - kezdte (a többiek buzgón helyeseltek) – de mi a különbség a palfüm és a deodor között?

- Parfüm és dezodor, te marha… Mindkettővel illatosítják magukat, - magyarázta idegesen Sompoly – csak a parfüm sokkal finomabb és sokkal drágább. Ennek az üvegcsének az árából akár egy hétig is eljátszanák a géppel…

A társaság tagjai egy emberként morajlottak fel.

- Eddig én nyugtattalak benneteket, - folytatta – de most már arra biztatok mindenkit, jól nézzen utána a bűnjeleknek és rá fog jönni, miért fogyott el az összes pénzünk hónap közepén! Ha ez így megy tovább, azt fogják állítani, ők vettek el minket, és nem fordítva. Rendelkezni fognak a testünk fölött és megszabják, hova mehetünk és meddig maradhatunk.

- Na, de azért ez mégiscsak túlzás – szólt közbe ismét a fiatal Quasimodo.

- Én is azt mondom – értette félre szándékosan Sompoly – Gyertek csak közelebb – intette magához sorstársait – van egy tervem…

 

*

 

És eljöttek. A Mekcsey Művelődési Ház igazgatója előre dörzsölte a tenyerét, a kulturház teljes évi adósságát egycsapásra kiküszöbölte. Ehhez képest csekélységnek tűnt, hogy hetek óta nem tehette be a lábát a kocsmába. Már-már polgármesteri ambíciót is meginogni látta, ám rögtönzött közvélemény-kutatása szerint a fiúk felléptetése legalább annyi szavazatot hozott neki, mint amennyit veszített. Társaság nélkül is kibírta valahogy – előbb-utóbb úgyis megbocsátanak neki – de a deficit hosszú ideje aggasztotta. Már ott tartott, hogy elbocsájtja egyetlen népművelőjét, aki egyben a szeretője is volt.

Szerencsére az est tomboló sikert aratott. A fiúkat úgy menekítették ki az öltözőbe. Hiába, a legendájuk megelőzte őket. A tavalyi Sajó környéki turné történeteit persze a fantázia szülte, hisz menedzserük szigorú szabályokat állított fel, ám jól felfogott üzleti érdekből ő sem akarta lerombolni a mítoszt. Az asszonyok elé állt és így csillapította a lelkesedést:

- Ma este vigyék magukkal ezt a gyönyörű élményt, hercegnőim! Ha lefekszenek, gondoljanak arra, ezek az izmos karok ölelik Önöket! Most azonban – emelte fel a hangját – a fiúknak pihenniük kell! Talán holnap egy még szebb ajándékkal lephetik meg Önöket!

 

 

A meztelen férfi becsukta maga után az ajtót. Ahogy hátat fordított, az asztali lámpa fénye rávetült izmoktól barázdált fenekére, majd néhány pillanatig elölről csodálhatta pompásan arányos testét az asszony. A férfi határozott léptekkel ott termett az ágy lábánál, és egy mozdulattal felrántotta a paplant. Sompolyné teste egy kissé megrándult, mellkasa le-föl hullámzott az izgalomtól, szaporábban lélegzett, mégis jóleső áram futott végig rajta, ha az elkövetkező eseményekre gondolt. Az ismeretlen a nő ágyékára hajtotta a fejét. Gyöngéden végigsimította a combját és csókokkal illette meredező mellbimbóit. Sompolynéban régi nyarak emléke sejlett fel, az ifjúkori mohóság tüze a szemekben, a vágyat szabályozó tapintat, a másikra figyelés alázata. Oly sokáig nélkülözött! Hiszen csak egyetlen éjszakáról van szó, egyetlen szeretkezésről, amelybe beleremeghet, s aztán hosszú évtizedekig csak a férjére fog gondolni, senki másra. (És ha felidézi a most eltöltött órát, senki sem fog megharagudni.)

Lecsukott szemhéja mögött 82 forró júliiusának szenvedélye lobbant fel, és Kószó Feri, első udvarlója, akivel még csak tanulták a szerelmeskedést, és akinek ujjai jótékonyabb hatást gyakoroltak rá, mint az anyósától ajándékba kapott méregdrága kanadai fürdősó. Ó bárcsak az izületeit is megújítaná a nem-is-olyan-ismeretlen férfi! De félre gondolat! Úgy rémlett, most újraélednek benne azok a gyengéd mozdulatok, amelyeket akkor ismert. Amikor a férfi beléhatolt, ez az érzés merőben különbözött attól, amit férje húsdorongjának rutinszerű beszippantásánál érzett. Egy apró sikolyt engedett el ajkán, verítékezve ölelte magához a kidolgozott testet, ujjai a férfi bicepszébe mélyedtek és élvezte, miként keményednek, feszülnek az izompacsirta deltái. Egy mozdulattal magához vonta a fejét, és az engedelmes alkalmi szerető nyakába harapott.

Rövid, rekedtes jajkiáltást hallott. Egy szék tompa puffanással eldőlt. A pokróc meglendült. Egy jól ismert érdes hang szólította meg és a nyomában egy jól ismert alkoholfátyolos lehelet csapta meg az orrát. „Mit csinálsz itt? Berúgtál? Nem szégyelled magad asszony létedre?” –recsegte az éjszakai rémalak. „Miért, csak neked lehet? Énnekem már semmi se jár?” –vágott vissza. „De nem az, hogy itt piszkálod magad! Én meg botorkálhatok a sötétben, még abba a kurva székbe is belerúgtam.” „Megérdemled, semmit se törődsz velem. Nem cseléd vagyok, hanem ember!” „Jóvan,most már hallgass el! Ha már benne vagy, lássunk dologhoz!” –markolta meg békítő szándékkal Sompoly a nő fenekét, de az nem engedte közelebb férkőzni és dacosan maga elé tartotta két tenyerét. ”Mi ütött beléd?” –fortyant fel a férfi. „Jellemző, hogy úgy akarsz kiengesztelni, hogy ismét magadra gondolsz. De most ráfáztál, nekem nem te kellesz, nekem a chippendale kell!”

 

*

 

 

 

Roberto a hajnal fényében fürdő hegyek lankáiban gyönyörködött. „Képeslaptáj” –gondolta és töltött magának a helyi szíverősítőből. „Kár, hogy olyan szegények, ilyen idilli fekvésű faluból akár síparadicsom is lehetne”, mosolyodott el, az egyetlen lámpa holdudvarában megpillantott fémes tárgy azonban hamar eltüntette a jókedvét. ”Sehogy sem illik a képeslapba. Vajon mi lehet az?”

Egy kasza?

Mit keres egy lebegő kasza az ablakuk előtt?

A felharsanó csatakiáltás végképp kizökkentette Robertot a napfelkelte ámulatából. Egy pillanattal később kaszák, cséphadarók és vasvillák százai táncoltak a szeme előtt. Észrevett egy kis csoportot, amely egy vastag fatörzset közrefogva rohant a művelődési ház bejáratának. Roberto felkurjantotta társait:

- Parasztlázadás!!

A chippendale-ek álmosan forgolódva morrantak fel és válogatott szitkozódásokkal illették a koránkelő hírnököt. Valamennyien a szilvapálinkát okolták a furcsa látomásért. Mindazonáltal szöget ütött a fejükbe, hogy Roberto olyan izgatottan toporog az ablaknál, mint annak idején első előadásán a felgördülő függöny előtt. Az ismétlődő zörejek és a felhangzó kiáltások kiugrasztották az ágyból a fiúkat. Egymás után pattantak ki az ágyból, és szellemesnek szánt megjegyzésekkel kommentálták az eseményeket:

- Szólhattak volna, hogy éjjel forgatni fognak – szólalt meg Dzsoki.

- Vajon honnan szedtek ennyi statisztát? – kiváncsiskodott Eros.

- Legalább egy ócska várromot kereshettek volna –így Herkules.

Dzsoki és Eros egymásra néztek. Roberto megrázta Herkules vállát.

- Hát ez az! Nem értitek? A parasztok értünk jöttek! Meneküljünk!

 

 

*

 

 

Tudósítás a Nógrád Megyei Krónika április 29-i számából:

 

Szétverték a művelődési házat Bátortenyerén

Tömeges garázdaság az engedetlenségi mozgalom eredménye

 

Szombat hajnalban mintegy ötven kaszával, cséphadaróval és vasvillával fölfegyverkezett bátortenyerei polgár megrohamozta a helybeli művelődési házat. Betörték az épület ajtaját és az előadóterem berendezéseiben jelentős károkat okoztak. A székek egy részét összetörték, a függönyt letépték, az ablakokat beverték, a falat összemázolták feliratokkal. Néhány példa a szövegekből: „Hagyjátok békén asszonyainkat!”; „Buzi szépfiúk!”; „Ne gyertek ide többet, b…!-” Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentős. A tömeges garázdaságot a rendőrség fékezte meg. Meg nem erősített források szerint riadóztatták az ideiglenesen Dorog mellett gyakorlatozó amerikai légideszantos egységet is, mivel államellenes zendüléstől tartottak, ám az ő fellépésükre nem volt szükség. A rendőrség a garázdálkodók többségét elfogta, ők előzetes letartóztatásban várják a bírói eljárás megkezdését. Az elkövetők ügyvédje azonban máris megkérdőjelezte az eljárás megkezdésének jogosságát, szerinte ugyanis a csoport szellemi vezetője, S. Zoltán polgári engedetlenségi mozgalmat indított. K. Csaba ügyvéd elmondta: a tiltakozók a helyi művelődési ház kulturpolitikája ellen demonstráltak, kifejezve elégedetlenségüket amiatt, hogy a művelődési ház igazgatója olyan programokat támogat, amelyek megkérdőjelezik és aláássák a házasság és a család intézményének alapjait. Egyben cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint a megmozdulást kizárólag egy chippendale csapat vagyis egy férfisztriptíz társulat váltotta volna ki. Hozzátette: nálunk még szokatlan a jelenség, bár a borsodi válságkörzetben már lett volna elég ok a hasonló cselekményekre. K. Csaba a magyar tolerancia szép példájának nevezte, hogy eddig ilyenre még nem került sor, csupán akkor, amikor a polgárok már férfiúi büszkeségükben érezték sértve magukat. B. Róbert, a művelődési ház igazgatója, ellenzéki pártok által támogatott független polgármesterjelölt a következő nyilatkozatot tette:

- A leghatározottabban elutasítom ezt a szervezett akciót, amelyben szélsőségesek egy kis csoportja támadást intézett a személyes szabadság ellen. Felháborító, hogy megengedik az erőszakos fellépést egyes jogos igényt kielégítő társadalmi csoportokkal szemben. A kormányzati arrogancia úgy látszik, már a magánszféra területére is beszűrődött.

Lapunk munkatársa P. László szociológus véleményét is kikérte az ügyben. (P. László tanulmányát csütörtöki számunkban közöljük.)

- A borsodi válságkörzetben eddig a polgárok a tiltakozó megmozdulások helyett az emberi találékonyság eszközeihez nyúltak –vélte P. László- Ahelyett, hogy az utcára vonultak volna, inkább vadásztak és gyűjtögettek a közeli erdőkben, kiegészítve közmunkából szerzett jövedelmüket. Reméljük, ez az eset példa nélküli lesz, és a polgárok továbbra is becsületes munkával igyekszenek talpon maradni. Az erőszak nem lehet megoldás.

Megszólaltattuk az engedetlenségi mozgalom szellemi vezetőjét, S. Zoltánt is. (Szerdai számunkban a bátortenyerei helyszíni riport mellett S. Zoltán portréját is olvashatják.)

Ő a következőket mondta:

- Gonosz ez a chippendale, én mondom maguknak. Gonosz, mint minden, ami Pestről jön. Egyébként csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó többet mondani.

  
  

Megjelent: 2015-04-27 16:00:00

 

Paládi Zsolt (1968) író, tanár

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.