Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Asztalos Morell Ildikó: Ramóna álma

 

A kávéház ablakán át homályos fényben emberek ülnek kerek asztaloknál. Hajlított fatámlás székükre akasztva kabátjuk a földig ér. Karomba tartva Ramónát, súlya húzza a vállam. Nyakamon lóg. Fényes szemével bámul a benti fények melegébe. A városi rendelőbe az önkormányzati mikrobusz hozott. De sokan voltak és a sofőr nem tudta kivárni. A Volán busz vissza csak késő délután indul.

Benn a cukrászda melegében a tea a csészében amit a hosszú feketekötényes felszolgáló a fiúsan rövidrevágott hajú zöldruhás hölgy elé helyezett az utcafelőli asztalra szürkés-fehéren gőzölög, bepárásítva az ablaküveget.

Zsebemben ott a háromszáz forint, ami a kopott, a sörözők elől a pitvarba rejtett plédoboz alján megmaradt a heti vásárlás után. A lengőajtó hosszúkás háromszög alakú széles, lapos fém ajtónyitóját megnyomva tétován a cukrászda pultjához lépdeltek.

Megállok. Mint egy lassított felvételen a szavak egyenként koppannak a bordótapétás falak kanyargómintás erezetén. A pult mögötti tükörből Ramóna iIjedt szeme néz vissza rám kétkedve.

’Egy teát kérek kedves kisasszony!’

Buggyan ki belőlem.

’A gyerek fázik!’

Teszem hozzá, egy könyörgősre sikerült bólintással, mintha magyarázattal tartoznék.

’Nincs tea.’

Löki ki magából a szót a kiszolgáló, fel se véve tekintetét a pultról.

’Nem ingyen kivánom kisasszony.’

’Meg tudom fizetni.’

És már nyújtom is a kezemből a hideg, kemény érmeket.

’Tea van csak nem neked.’

Néz hideg taszítással a szemembe. A terem hirtelen elcsendesül. Az asztaloknál ülők értetlen viszolygással a pult felé fordulnak. Mintha vallató tekintetek a padló felé emelnének, mint a kutyakölyköt az anyja szőrénél fogva, lábaimmal a levegőbe kapállózva.

A hallgatásba belezördül a hűtőpult hirtelen beindult motorja.

’Na mit állsz it. Tűnj el!’

’A kölyköddel együtt.’

Ramóna kis keze karomba markol. Arcát mellkasomba bújtatja. Mintha a bőröm alá szeretne bújni. A láthatatlanság leple hangtalan eltakar. A cukrászda tolóajtaja a keretnek csapódik magam mögött hermetikusra zárva a cukrászda nekipezsdült zsibongva visszhangzó moralyát.

A kora tavaszi nyirkos levegő arconüt. Ólomsúllyá nehezült megkörbült háttal sietek a megálló felé. Mire a busz megérkezik már sötétedik. A hátsóülésbe süppedt értetlenséggel bámultom közönyösen a továsikló tájat amint a kanyargós hegyi út mentén a szürkölő késő délután bágyadt fényei elnyelik az erdő kopasz, göcsörtös ágait. Ramóna testében az izmok meleg ölelése elernyed. A cukrászda pultján sorakozó marcipánfigurák dalolva táncrakelnek, amint fejével vállamra nehezedve álomba rázza az úton haladó busz ingó-ringó döcögése.

  
  

Megjelent: 2015-02-25 17:00:00

 

Asztalos Morell Ildikó (Budapest, 1958) költő, szociológus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.