Keresés a honlapon:

Szepessy Vivien: Prosti voltam - 4. fejezet

 

Negyedik fejezet: a szerelem és én, avagy a kedvenc ügyfelem, Tamás, a gazdag ügyvéd

 

 

Mindig is tiszteltem az írókat, azokat az embereket, akik a semmiből képesek egy önálló történetet kanyarítani. A savanyú írókat is szeretem. Az embernek jogában áll savanyúnak lenni, de én csak azokat a savanyú embereket szeretem, akik nem divatból savanyúak, hogy mosolyt csikarjanak ki a nem savanyúakból, hanem valóban, lényükből jön a savanyúság. A valódi savanyúságot értékelem. Mert bizony, az élet nem habos. én aztán tudom. Ha most elkezdenék moralizálni, az olyan képmutató lenne, mintha Júdás trendi szakácskönyvet írna „Könnyen, gyorsan 30 ezüstből” címmel, úgyhogy nem fogok finomkodni. Ha a tömegben eltűnik az egyéniség, az nem mindig rossz. Szerettem volna eltűnni. El, szem elől, újra gyerekké válni. Noha kislányként sem voltam felhőtlen. Már egészen kora gyerekkoromban megtapasztaltam a felnőttek nyers, képmutató, álnok, hazug és beteges világát. Gyermekkorom nyarait a gonosz nagynénimnél töltöttem, akit kötelességem volt Lujzának szólítanom, pedig valójában Amáliának hívták. Lujza nagyobb kurva volt mint én, de nagyon jól titkolta. Kegyetlen, kereszténydemokrata arcú nő, nem szerettem nála nyaralni. Pedáns, szigorú asszony, szigorúan rendben tartott nappalival a háta mögött, ahova nem szabadott bemennem, nehogy leverjek valamit. Amikor odakint esett, bent kellett elfoglalnom magam, beoldalogtam, Lujza néni pedig aggódó tekintettel nézte, mikor teszek kárt valamiben, a billegő virágállványnál mindig sziszegett, ronggyal járt utánam, ha maszatos kis ujjaim végighúztam a friss politúron. A humora is egysíkú, szellemtelen és rideg volt: a kertben állt egy kerti törpe. Tudta, hogy félek tőle, és azzal viccelt, ha majd egyszer elfárad, én állok a helyére. Kisgyerekként persze készpénznek vettem, azonnal elhittem. Elképzeltem, ahogy ott állok, rám szakad az este, apám jön, hogy elvigyen, de nem talál, mert én már kerti törpévé változtam és örök szolgálatot teljesítek a nagynéni elátkozott rózsái közt.

Akkor még álmaimban sem voltam kurtizán, más terveim voltak, azt hiszem űrhajós, vagy mozdonyvezető akartam lenni, már nem emlékszem. Munkám során leginkább azt szeretem, hogy szükség van rám. Sokan szorulnak segítségemre. A prosti lakossági szükséglet, mindig is így volt, már Kr.e. is. Hazánkban sajnos még gyerekcipőben jár az állami prostituált-képzés, bár a kormány rajta van, hogy egyre több nő válassza ezt a szakmát... Azt mondják, a kurvák egy beteg társadalom termékei. De mi van, ha egyszer csak beköszönt a bőség, egyenlőség van és szociális jólét van – és valahogy mégis marad a prostitúció? Mi van, ha túlél mindent, fennmarad az idők végezetéig, és rájövünk, hogy nem egy vadhajtás, hanem valami más. Egy jó prosti családokat tarthat egyben, míg egy rossz szerető családokat szakíthat szét, ha egyszer csak többet akar. Ha engem szépen kifizetsz, a kapcsolatunk véget is ért, nem járok utánad és nem követelek többet. Az a nő, aki a fejedre nő, nem jó nő. Kurvázni nem bűn. Kurvázni emberi dolog.

 

26 voltam, elszálltak felettem a legszebb évek, szóra sem érdemes, mit visszasírni nem lehet. Azóta már csak azótám van. A szex számomra már csak hideg atlétika. Már magától ellent tudok állni a kísértésnek: a minap eleredt az eső, én pedig bemenekültem egy Swinger klubba. De nem nyúltam semmihez. Pedig egy férfi a répájával játszott az orrom előtt: hegyezgette, pedergette, kínálgatta nekem, de én elfordultam tőle. A portás is hiába pörgette kajánul a kapukulcsot őszülő nemi szervén, hidegen hagyott. Magamtól sírtam, zokogtam, mintha könnygázt vetettek volna be a nyitott ablakon. Aki vásárra viszi a bőrét, az ne csodálkozzon, ha minden sarkon megszólják. Megvettem életem első vibrátorát, de amint kicsomagoltam, rögtön el is égettem. Legalább magamnak ne hazudjak. A vibrátor pedig egy elemes hazugság.

 

Szeretném túlélni az életem. Az se baj, ha nem egyedül. Kire vártam? – nagyjából tudtam: egy nem harsány, nem álmokat kergető valakire. Aki nem talál élvezetet a szarkeverésben és az intrikákban. Aki nem ver állandóan és nem féltékeny. Akinek csak én vagyok és nem zavarja, ha nekem mások is, munkaköri leírásomból kifolyólag, mert a szívem bár csak az övé, noha testem közkincs. Emberi értékeket megértő és képviselő valakire. Aki nem hazug, nem lehúzós, nem álszent, ilyenekből már volt részem. Egy egyszerű valakire vártam. Az egyszerű nem butát jelent. Egyszerű = tök normális. Ez nem nagy elvárás. Egyszerű = Nem rettenetesen bonyolult. A valódi egyszerűség ritka. Sokáig vak voltam, pedig a répa javítja a látást. Láttál már szemüveges nyulat?

 

Akkoriban egy nívós belvárosi escort szolgálatnál húztam az igát. Elvégeztem közben egy OKJ-s nehézgép kezelő-képzést, aminek igen hasznát vettem. Egy szolid kis orgiára voltam hivatalos, a Nemzetgazdálkodási Minisztérium privát after party-ja volt, számos magas, befolyásos felsővezető, középvezető és félvezető közt mozogtam, fölöttük, alattuk. Ezt a mulatságot adták bónuszba a kiválóan teljesítő és ügyesen sikkasztó tisztviselőknek. Rajtam kívül még 14 lány volt, valamennyien meztelenül viselkedtünk. 19-26 éves lehettem, de 18-nak álcáztam magam, a bókokat már a levegőben elkapkodtam mások orra elől. Amikor kielégítettem a rám eső férfiakat, ők meg töltőre dugták magukat - ezt szeretem bennük, hogy nekik idő kell a második menethez - a bárpulthoz mentem és gyorsan kértem egy lassú őszilevet. Ekkor pillantottam meg őt... Szépsége megbabonázott. Legyen Tamás. őszülő 44 körüli ügyvéd. Annyira elteltem tőle, hogy nem mertem megszólítani. éreztem, hogy ő AZ! Ezüst luxusnyakkendőt viselt és ruhát meg Rolext. Közepes félelem alakult ki bennem az elegáns emberek felé, mert többnyire nem sok jót ígértek. Akkor még nem tudtam, hogy milliomos gyárkereskedők ügyvédje és ő is igen módos. Annyira tökéletesen állt ott, hogy bele kellett szeretnem - tudtam, hogy ő az igazi. Abban az időben meglehetősen talpraesettlen voltam, sokan átgázoltak rajtam, ami nyomot hagyott bennem. Erre ott állt ő, a levegő közepén, tömkelegem meg itt állt és zavartan izzadt. Mindent elsöprő arca, s sas szeme elvette híres nagy szám ízét. Egy pillanat volt, igazi pillanat. Látta, hogy nézem. Odajött hozzám. Zavartan lesütöttem magam. Szívem a gyomromban dobogott, mint valami cserfes csitrié az első bálon. Megszólított!

- Jó napot, maga kurva?

Lesápadtam és elpirultam. Milyen szép hangja van! Annyira... hogyismondjam: akadémikus! Elegáns szürke öltönyt és magabiztos mosolyt viselt. Úriember, akinek van bánásmódja. Elszürkült mindenem a hallatlan ajánlat hallatán. Tamás látta rajtam, és azonnal helyesbített, exkuzálta magát, majd zavartan vakargatva tarkóját újra nekifutott a mondatnak:

- Bocsásson meg, tudja, hosszú napom volt és korán keltem, mert korán kellettem a cégnél. Szóval, azt kívánom megérdeklődni öntől, hogy ön kurva-e?

- Pontosan. Pénzért mindent férfiakkal! - mondtam majdnem, lányos zavaromban kis híján kicsúsztam a szájamon, végül így szóltam:

- Elnézést!! én vagyok!

- Parancsol?

- Nem tesz semmit! Maga parancsol!

Tamás bemutatkozott, majd felkért táncolni. Azt mondta, azonnal szeretne felpróbálni.

- Dehogynem. Csak hagyom magam lenyűgözni dögös halántéka, s drága zakója által – kicsit túl kézenfekvő voltam felé, pedig nem akartam, hogy korán elbízza magát. Eleinte úgy terveztem, a hűvös, távolságtartó méltóságomat használom ellene csábként. De nem bírtam magammal! Leszögezett, autóba tett és felvitt magához. Budán élt, magas fák közt, egy rózsadombon. Lakása lenyűgöző volt. Elvált - mesélte. Szerettem ott lenni, volt minden, ami a gazdag házakra jellemző, sok márvány, tükör, padló, fűtés, központi gázkonvektor, vezetékes víz, manzárd + hal. Egyszer jártam egy brókerrel, annak volt hasonló pecója, na, az az ember igazi görény volt, azzal büszkélkedett nekem, hogy mennyi nyugdíjast tett már tönkre haszontalan részvényeket tukmálva rájuk. Ondója nem spriccelt, hanem csak szánalmasan csöpögött a farkából, arcomra kerülve éreztem annak hidegségét. Hörögve élvezett el: a nappal roppant snájdig és megnyerő férfiból éjszaka fogatlan farkas lett. De az öltöny alatt csak egy meztelen csiga volt. Hiába, a görénység emelte ki az embert az állati sorból. A nevetséges aktus után blúzt és hasznot húztam, majd elhagytam a lakást, és nem gondoltam magam végig.

 

Tamásnak szíve volt, láttam, hatalmas. Vannak kolléganők, akik a kotont mindig félig üresnek, nem pedig félig telinek látják. Kiégnek, elfásulnak és már semmi sem jó. De nekem aznap jó volt...

- Szívesen elvenném a dolga élét. Nálam szűk markok mérik a teketóriát – súgta a fülembe, miközben otthoni irodája padlóján társasjátékoztunk egy 10 ezer dolláros perzsaszőnyegen. Hagyott nyerni, és ez mindent elárult. Cserébe szelíden játszani kezdtem barátságos méretű és alkatú szerszámával. Benne voltam az iskolai kézicsapatban, így a kézimunkámra a mai napig nincs panasz. Tamás sóhajtozott, majd megcsókolta a számat. Ezt nem hagyom mindenkinek. Mohón, gyengéden végigtapogatta ruhámat, s viselt dolgaimat. Az értem járó 1000 eurónak csak a felét fogadtam el, így jelezve felé, hogy mire tartom őt. Erre Tomi lecsatolta csuklójáról az óráját és nekem adta. Azt mondta, ha fontosnak tartom őt, visszahozom számára.

 

Amikor eljöttem tőle, szinte repültem, 30 centivel lebegtem a járda felett, nézett is nagyon a szembe forgalom. Nem hittem, hogy velem még történhet ilyesmi, és van bennem ilyen filmes érzelem. Másnap felhívott, de nem szólt bele a kagylóba. A szuszogását azonban azonnal felismertem. Meg amúgy a számát is kijelezte az enyém. Visszahívtam hamar és megkérdeztem, fogadna-e ma is? Azt mondta, sajnos nem, mert milliárdos gyárigazgatókat kell kimosdatnia a szarból. Legközelebb már csak Szenteste ér rá. Hát, vártam, vártam, közben persze dolgoznom kellett, de minden férfiról ő jutott eszembe és minden farokban őt láttam. Elkezdtem hordani az óráját, nagy volt rám, hülyén is nézett ki, de valahogy így közelebb éreztem magam Hozzá.

Végre beálltak az ünnepek és leesett az első hó. Sílécet öltöttem és felszánkáztam hozzá. Együtt töltöttük a Jézuskát. Visszaadtam az óráját, díszdobozba. Engem is meglepett, hogy ügyfelemben már nem csak a manit látom. Karácsonyra örömöt szereztem neki.... hiszen az a legszebb ajándék, amit a saját kezeddel csinálsz. Olyan sexy ruhát öltöttem a tiszteletére, amilyet még senki kedvéért se: piros pulóver, feszülős bőrszoknyával, velúr bugyival és nemzeti szín bikinivel. Amikor a Szenteste után fizetni akart, én visszanyújtottam neki a pénzes borítékot, melybe 100ezer magyar forint lapult részemre.

- Köszönöm, nem kérem eme tiszteletdíjat. Engem már honoráltál...

ő meghökkent. Aztán leesett neki. Felkapott és összevissza puszilt.

- Hát, te is engem? Mert én is téged! - mondta örömmel. - Csak nem mertem közölni veled, mert hátha kinevetsz, és ugye ember nem mond ilyet egy kurvának soha. Hiszen az okos ember tudja, hogy mindez csak színház, üzlet és semmi több!

- De nem így van! - mondtam neki könnyek között! - Mert én is téged! Ez biztos!

 

A Szilvesztert is együtt töltöttük, mert felhívott és mindennek elhordott, hogy ennyire imád, meg annyira, meg teljesen szerelmes a vonalaimba.

- Szeretnélek téged éjfélkor átb*szni az Újévbe – mondta bő szájjal.

ám mielőtt továbbmegyünk, nekem vallanom kellett:

- Tomi, mondanom kell valamit. én kurva vagyok. Tényleg felfogtad, hogy mit jelent velem lenned?

A vonal idegesítően sokáig néma volt, Tomim hallgatott. Végül így szólt:

- Nem mondod! Már az orgián gyanakodnom kellett volna – mondta, és azonnal küldött egy szomorú arcú sms-t. Hogy megvigasztaljam, alaposan kinyaltam magam és elmentem hozzá. Mély benyomást akartam rá tenni. ő már állva fogadott. Megkértem, legyen szíves álljon a fénybe a kedvemért, s kissé húzza ki magát nekem, hadd nézegessem. Még mindig szép férfi volt. Ritka az ilyen termet. ő beleadta magát és egész alakosan kiállt mellettem.

 

Boldogan éltünk, és meg nem haltunk. Alig köszöntött be a tavasz, ő elvitt motorozni, ami kellemes emlékeket keltett bennem, ugyanis annak idején egy motoron vesztettem el a szüzességemet, valahol Veszprém és Fehérvár között. Azóta sincs meg.

 

A legtöbb prostit nem a kényszer, hanem a luxus iránti sóvárgás hajtja erre a pályára. Vagy a

többlet bevétel, a konyhapénz kiegészítés, az izgalom, vagy a vére. Sokan a placcért marakodó, vidám, lökdösődő társaságért csatlakoznak erőinkhez, mert a kurvaközösség szép és összetartó, de valamikor nem. Néhány kurvának csak térkép e táj, de én GPS-szel közlekedem benne! Nem magamnak akartam luxusnő lenni, hanem legenda a férfiaknak. Ez a szakma az átlag nőnek egyfajta biztonságérzetet ad, mert akárhogy néz ki, valaki mindig elviszi, tehát előre becsülhető jövedelem. Mert hol a biztonság manapság? Az egyszerű embert a templomba vonzza a csordaszellem, hátha a tömegben nem szúrja majd ki a halál. Aztán mégis dobozba rakják és elpakolják a föld alá. Nem mindegy, hogy azt a maradék kis idődet kamu ájtatossággal vagy egy izgalmas élettel töltöd, amire majd jó lesz egyszer visszatekinteni. Hogy én miért lettem prosti? Azt hiszem, egyetlen szó a válasz: a szabadságért és a függetlenségért, és azért, hogy női szépségemet megosszam minél több másokkal. Miért, szerinted a rózsa magának illatozik? Egy rózsa egyedül elpusztul, ha nem szereti senki. Tomi mellett sejteni kezdtem, hogy a tiszta, őszinte szerelem nem hülyeség, még ha csak nyomokban hatott is át, mert definiálni és megfogni képtelen voltam, mit érzek iránta, de az az iránta jó volt és ez a lényeg. A testem bárkié, de a szívem, vagy az az izé, ami dobog bennem, csak az övé. Ez már a szerelem?

 

Aztán sor került az elkerülhetetlenre: Tamás egy mosolygós májusi nap felajánlotta, hagyjam ott az életmódomat, ő eltart, de nemet mondtam, akkora kurva azért nem vagyok. Nem akartam egy kitartó kitartottja lenni. Házasságot is ajánlott, vissza nem térítendő, egyszeri juttatásként, ha feladom a rendszeres jövedelmem. De nem tehettem. Nekem küldetésem van. Ez a karmám. Megértette, s visszarakta a fiókba a jegygyűrűt, amit térden állva vett elő onnan. Sok kolléganőm erről a pillanatról álmodozik, amikor megpróbáltatásai véget érnek, kiemelik, és a sok befektetett munka meghozza gyümölcsét - de én nem... 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-01-25 17:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.