Videó

A Törzsasztal Szabó Zoltán Attilával csatorna videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Dinók Zoltán: Incidens a vonaton

 

A vonat ütemesesen és zajosan kattogott. A bent ülők tisztán hallották. A dohányzó asztalnál két lány ült, valamilyen regényt olvastak. Már régóta figyelte őket egy jóképű fiatalember. A lányok észre sem vették. Janinak tetszettek a lányok. Szép, kellemes tavaszi idő volt, május eleje s a szokottnál kicsit enyhébb a meleg. Este hatra érkeznek majd Kecskemétről Szegedre, az út felét már „lezakatolta” a vonat. Fél hat felé járt s egy megálló következett, méghozzá az utolsó. Egy tar fejű, huszonkét év körüli srác lépett be az ajtón s a lányok melletti üres helyre ült. A lányok rögtön kényelmetlenül érezték magukat. Beszédük visszafogottabb lett, nem nevettek már annyit.

A tar fejű, úgy látszott, magába mélyed. Később felállt és olyan gangosan szólalt meg, hogy Jani is meghallotta:

- Szegeden meghívlak benneteket egy-egy pohár sörre!

- Nem iszunk alkoholt! – mondta az egyik lány, a szőke.

A tar fejű azonban rendíthetetlen volt.

- Akkor egy kólára!

- Nem kérünk! – mondta a másik, barna hajú lány

A fiú megtántorodott.

- Addig nem megyek innen, amíg kedvvetekbe nem járhatok!

- Álljon csak itt! – mondta a szőke hidegen.

 

Jani úgy érezte közbe kéne lépnie. A lányok olvastak tovább, próbálták a fiút észre sem venni, aki az ajtónak támaszkodott.

- Mit olvastok? – kérdezte a fiú, hogy megtörje a csendet.

- Egy angol regényt. Virginia Woolfot – mondta a szőke hajú. - Van fogalma egyáltalán ki az? Olvasott életében könyvet?

A tar fejű ezt megalázónak tartotta.

- Olvastam! – mondta az.

- Gondolom mennyit! – mondta gúnyosan a lány

- Asztalos vagyok. Nem találom fontosnak a műveltséget.

- Hát az látszik! – mondta a barna hajú

- Mi egyetemisták vagyunk! – válaszolt amaz – értelmiségiek, tudja? Az életet azért kaptuk, hogy ne legyünk buták!

A fiú meglepődött.

- Buta azért én sem vagyok!

- Nem hiszem hogy van közös témánk! – mondta a szőke

 

A legény épp kiveszi a barna hajú lány kezéből a könyvet, mire Jani felkel s a tar fejű megijed. Visszaadja a könyvet.

- Mi folyik itt? – kérdi Jani

- Ez a kopasz nem hagy minket békén! – mondja a szőke

- Kivette a kezemből a könyvet! – mondja amaz

- Hagyja békén őket! – mondta a jóképű fiatalember.

A srác épp öklével Jani felé csapna, mire az kivédi s egy jobbegyenessel földre teríti. A fülke hátsó részében két középkorú férfi felkel s közbelép:

- Elég legyen a rendetlenkedésből!

- Megütött ez a bunkó! – mondta a tar fejű.

- Nem hagyta békén a lányokat! – mondta Jani.

- Igen, itt kötözködött velünk már egy ideje! – mondta a barna lány

A vonat közben hangos sípolással megérkezett Szegedre. A kopasz kinyitotta az ajtót s lelépett. Mindenki leszállt. A két lány zavarban volt.

- Köszönjük hogy megvédett minket!

- Nincs mit! – mondta Jani.

Leszálltak a vonatról s a jóvágású fiú meg akarta hívni őket valami üdítőitalra. A két lány szinte elpirult, tetszett nekik a srác sportos alkata, romantikusan szép, lányos arca. Zavartan mondta a szőke:

- Mennünk kell a kollégiumba!

- Ja, értem – hajtotta le a fejét mosolygósan a srác. - A JATE-ra jártok?

- Igen – felelték

A barna lány azonban úgy gondolta nem árt, ha egy öt-tíz percet kikapcsolódnak. Így azt mondta:

- Azért ihatunk egy kólát!

Így Jani örömmel vezette el őket kisgyerek kora óta ismert kis presszójába, ahol megittak három darab három decis kólát de azért egy kis négycentes konyakot is.

S Janinak a szőke lánytól oly jól esett az arcára adott csók búcsúzáskor, hogy úgy érezte, ennek az előbbi incidensnek bizony kikerülhetetlen módon meg kellett történnie…

  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.