Videó

Az Eventus Podcast Studio videója




Keresés a honlapon:


Rimóczi László: Az alsópáhoki bányászkórus

Vasárnap is érik a dolomit, a primőr levegőre haragudni nem lehet, itt mindig ilyen. Kerek-perec, nem egy Lóár-völgy, annyi szent. Itt találkoztam először a Sery-vel. Nem tudja, hogy így hívom. Csinos, hosszú lábú, csicsereg a kertek alatt, mosolya fényes, csípejét pedig tinis pajkossággal ringatja, ki-be. Megbizsergeti az mindenféle férfikorosztály alhasát, mint valami buja szexszellő… vagy szexhuzat, nem tudom másként mondani. Még az általában halvérűek is meglepődnek, milyen virágos hatással van rájuk ennyi élő erotika egyetlen testben. Megáll előttem, de még álltában is ring, követel, táncol, csalogat, mint egy boldog kis őzike, akit az öröm tart össze, vau! Ott áll ő, hiánytalanul. Megkérdezte, milyen jegyben születtem, mire én azt feleltem, hogy semmilyenbe, erre ő: de olyan nincs, mire én: nem hiszek az ilyesmiben Sery, ha én elfogadok valamilyen jegyet az vagy busz, mozi vagy anya. Erre visszakérdez: tessék? Nem érti, amit mondok, erre azt mondom neki, hogy akkor… akkor.

”Leány tetejére orchideát sose tégy!” – mondta mindig valamely nagyanyám, de lehet, hogy a gógyi hasbeszélő portás, akiről mindjárt mesélek valami durvát, hogy megviccelt a portás, akiről mindjárt mesélek. De nem is. Te fogsz mesélni portásosat! De várj! Várjál. Hey! Várjál már! Hiszen te mesélted azt jó múltkorjában, amikor a Csille Nyrt. kőszén-és sóbányájába voltál beosztva, hogy volt ott egy Imre bácsi, egy idős micisapkás vájárportás, aki azzal szívatta a gyakornokokat, hogy reggelenként hirtelen eljátszotta nekik, hogy rosszul van, hányt meg minden, mert most azonnal szülnie kell: jönnek a görcsök, és ha nem segít neki valaki, itt és most, rögtön leszül, rá a linóleumra. Nem tudja ki az apa, tán nincs is neki, sőt, biztos. Miközben így beszélt, tolta le a nadrágját, majd a hideg bejárat elé feküdt, a portásablak alá pont. Elhaló hangon azt pihegte, hogy azonnal le kell vezetni a szülést, légy szíves, és bábáskodni kéne valakinek. A jövevény a fenekéből fog majd kijönni, (a férfinak honnan máshonnan?) oda kéne koncentrálni és guggolni hamarost. Bármely önként jelentkező ifibányásznak a „Főtúr”-tól, vagy akár a Nemzeti Földtani-és Bányászjogi Egyetemről. Végül egy kétségbeesett próbaidős gyakornokkölyök vállalta a levezetést, azt hiszem, Lacinak hívták, aki honnan is tudta volna, miről szól a történet, és sápadtan kérdezte, hogy: „de Imre bácsi, mit fog szülni?” Mire Imre: „Mindegy, bármi is legyen, megtarthatod”. Hát, nyögött, fújtatott, lihegett, nyomott, horákolt az a ráncos öreg segg, majd a komplikációmentes szülés végén Imre bácsi egy nagy tepsi barnaságot szült a rémült fiú remegő kezébe, aki miután rájött, mit fogott, rögvest ki is kérte magának, hogy: „De Imre bá, hiszen ez barnaság!!” Mire az öreg: „Nem barnaság az, fiam! Kisbaba! Isten adta! Testem gyümölcse!” - aztán már ő sem bírta tovább, és kibukott belőle a nevetés, a Laci gyakornok pedig szégyenkezve elmenekült, "csecsemős" kezével kifele mindent összetapogatva, barna maszatokat hagyva a díványon, falon, bányászlámpán. Ezek után már senki sem tudta tovább magában tartani a fel-feltörő kacagmajmát, és egy nagy felszíni robbantással kiszabadult a röhej. De annak tárgya ezt már csak paralel hallotta, saras kezét mosta az kint.

Tőled hallottam szintén a másik Imre bácsis sztorit, feltétlen meséld el újra azt a hajósat. Tudod? Amikor ment a bányászhajó le a Tiszán, parti, hangulat, konfetti, lufi, meg minden, mert valamelyik idős kollégád szülinapját ünnepelte a kollektíva. És ez a hülye azt mondja a gyakornokoknak, hogy menjenek csak be nyugodtan a kormányfülkébe, lesz ott egy helyes kis csita - már hogy csaj, nem állat - és azt simogathatják valameddig, meg van beszélve. Ő a falu második szépe. Amikor a szerencsétlen meg bement a kormányos fülkébe, egyetlen csita sem várta ott, de nem ám, csak a dühös kapitány, aki nagyon gorombán azt kérdezte, mi a lónak a faszáért járkálnak be ide? Ekkor már gorombán röhögtek a gyerek háta mögött. De hagyjuk az öreget…
Szóval, erről az eltűnéses rejtélyről akarok beszélni neked, ami azóta történt, mióta elmentél, át a szombathelyiekhez. De előtte még hadd kérdezzem meg, ott is van ekkora mosoda, mint nálunk? Nem? Kisebb? Gondoltam. Mert nekünk van az ország legnagyobb bányászmosodája. Ekkora kampókon lógnak a koszmókolt vájáröltönyök, mosószappannal, meg dögagresszív Selymi zsírral kezelik a makacs szennyeződéseket, ettől az egész mosodában zsírosan áll a levegő állandóan. Mikor este arra járok, műszak után, az Egrecske borozóból hazafele, benézek, hát, szent isten, úgy megijedek, hogy emberek lógnak ott a magasban, merthogy úgy lógnak a kosztümök a sötétben mind! Esküszöm, ijedésre bőven alkalmas Elvarázsolt kastély az! Ingyen van, vattacukor nélkül, pedig gondolatjára is megzsibong a hátam végig, roppant. Itt minden édesség a bányásznőknél van. Igen, tudom, mit mondasz, hogy nem túl takarosak, meg markosak, valagasak. De az arcuk álom. Kipirult, egészséges, asszonyi. Nem gondolkodni kell a nőn. Én a nőkkel úgy vagyok, mint a puzzléval: akárhányszor összerakom, mindig ugyanaz a kép jön ki. Mert mind ugyanazt akarja: szülni. Akár többször is. Ezek igazi tenyeres-talpas szülőgépek, nem ám, mint azok a városi, törékeny, vézna plazás lédik, akik legfeljebb olyasmit képesek csak szétrepedés nélkül kibocsátani, mint az Imre az imrés sztoriban, azt is szájelhúzva, kínban. Meg aztán azok a fajta népek finnyásak már a szülésre. Rögtön ügyet csinálnak belőle.

Van egy kis pálmapálinka, marokkóból hozta az Eszti férje. Idegesítő ember. Ővele az a baj, hogy elég korán elkezdte itt a személyiségét. Persze, hogy nehezen épül be, ha állandóan ezt issza. Kötekedett, virtuskodott, adta az arcát mindenhez. A kollektíva nem fogadta be hamar. Szombathelyi volt, de itt nincsen jogalap szombathely felől. Vagy közösség valaki, vagy semmi. Hangokat hallott a hűtőből, szóleveleket Miss Június mögül, aki celluxal az ajtóra volt rakva. Szerintem az Eszti férje attól a franctól hallucinál le.

Engem azóta bosszant itt az idegesség, amióta bevezették a reggeli tájcsit, tornát, rézsútos magas tartást, amit a kassaiaknak is végezniük kellett előírásszerűen, hiába mondták, hogy ők pedig korán nem mozognak. Mindezt a reggeli előtt, a fakultatív időből lecsípve. Hát hol van ez szabadfoglalkozás? Be van tartva, kérem, a házirend, itt nincs ám jogosulatlan felhasználás.

Meg mi van a női nejlonharisnyával? A hölgyi bájak egyik legkifinomultabb csomagolásával? Merthogy azt se lehet. Mert azt mondja a fővez. meg a Titán Lapát Kft. ügyveze., hogy felizgatja a nem nőket. A férfiakat. Rájuk hatást gyakorol odalent a koedukált fejtőben. Persze, mondhatod, hogy sötét van, úgyse látszik, nem mindegy? - persze, de egy jó harisnyának... hogyismondjam, kisugárzása van a főd alatt is. Női. A férfinak meg a föld alatt is vannak gondolatai, lelke, szaglása.

De most jön a lényeg. Na, igyál egy kicsit! Legyen neked túl jó! Nem ejted le. Ehhez, amit most mondok, kell ám az agyzsibbasztó. Tudniillik, én nem hiszek a szellemekben, meg a paranemnormállis jelenségben, sem a kanálhajlításban, meg kell mondjam, legalábbis eddig nem hittem közelről, szemmel se láttam. De olyanok mesélték, akik szavilag indokoltan hihetőek. Például a Petró mesélte, hogy lent hagyta a 21-es tárnában a méterszámlálóját, ami drágább cucc, mint a radiométer. Hát, este jutott eszébe a hiánya. Lement érte. Egyedül. Megtalálta, és vitte volna kifele. Amikor megfordult, ott állt. A falon. Kirajzolódott a kőből, kiadta talán a védőszentünket a szentborbálát, vagy mit. De nem ám, hogy már ott volt a dombormű, hanem éppen akkor készült, abban a pillanatban alakult oda, a szeme előtt. Olyan volt az az alakszerű kitüremkedés, mint amikor a kölykök azzal szórakoznak, hogy reklámszatyrot nyomnak az arcukba, az pedig felveszi a vonásaikat kívelrűl. Nem tudta a Petró, hogy ez most egy arc, vagy torzó, de valószínűleg az volt, arc. Akkor nem is gondolkodott ezen, hanem azonnal megijedt. Eldobta amiért jött, és rohant ki, de olyan öntudatlan, hogy csak akkor vette észre, hogy üres a keze, amikor már a nagykapuig ért. Petró szerint nem a Szent Borbála volt az, mert az orra előtt élőben örvénylő dombormű valahogy… gonosz volt, a Borbála meg jóságos. Mint mondta: ki akart jönni onnan az.

A mosodás Klári bácsi eltűnésében is benne lehet a keze, annak az örvénylésnek. Itt van valami… hogy is mondják a tévében, természetfölötti. Para normális tevékenység.

Klári bácsi, aki ennek ellenére egy igazán asszonyos hölgy volt, három hónapja gyalogolt be a 21-esbe és nem jött ki többet belőle. Keresték az őrsről kutyákkal, még a Bányafelvizsg. is kijött másnap, de nem találták. Pedig milyen szépen énekelt. Vastagon benne volt az alsópáhoki bányászkórusban, ne félj. Állítólag az üzemi konyhán, éjszakánként, mostanság is gyakran hallani, amint a Templom tornyát neked adom-ot énekli.

Megfigyelték, hogy minden természetfölöttösködés a 21-es tárnára koncert-rálódik. Le is fogják zárni. Legalábbis szó volt róla. De nem hamar, mert a feltáró radio-talajvizsgálatok kimutatták, hogy van egy igen szilárd kőzet a legmélyén. De. Mögötte azonban semmi, csak egy nagy üreg, ami vezet valahova, le. A statikusok mondták, hogy ez a nagy szilárd szar olyan, mint egy irdatlan kvarcdugó. Pár nap múlva fel fogják robbantani. Aztán azt mondták, majd utána bezárják, ha megtudtuk, mi az a nagy valami ott bent. Nehogy gyémánt legyen, de valszeg gránit. A Lajos, aki egyáltalán nem tagja az alsópáhoki bányászkórusnak, levitte és összeszerelte nekik a radio-műszereket oda, mesélte, hogy amikor legutoljára járt a 21-esben (azóta a közelébe se ment) és elindult volna kifelé…. egyszerűen, hogy mondjam a hogy mondtát: nem volt vége a járatnak. Eleinte csak kóválygott, majd szaladt, rohant, kétszer eltanyázott, hiába világított előre, a sötét elnyelte a vén Tungsram Deep fényét, pedig az bikaerős, nekünk lett államilag csináltatva. Én kaptam el a Lajost, amint kirohant végül, egyenest nekem zuhant, lassan keringőztünk, én löktem, ő kapaszkodott, mint a pécsi csapatépítő tréningen, emlékszel? Minek ide csapatépítés, kérdem én, amikor ilyen rejtélykalandok kovácsolnak össze minket?

Na, nem tartalak fel, biztos dolgod van ezzel a nagy táskával. Szóval, gyere majd el a robbantásra, téged is érdekel, mi az a nagy szar odalent, nem?

  
  

Megjelent: 2014-07-10 14:53:10

 

Rimóczi László (1979) újságíró,  a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.