Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Marton-Ady Edina: Tejkaramella

 

A hideg napról napra nőtt a házak között. Csalókán áltatta az embert napközben, kigombolt kabát, lakásban hagyott sál. A sétát követő második napon, kora reggeli kocsisköhögés és vörös orr ébresztette. A forró, citromos, gyömbéres tea után smink. Sok smink. Fogadkozás, többé soha. Mindig sálban és kabátban, pulcsiban, vastag zokniban, bundabugyiban is, ha kell. A pókháló finomságú harisnya, a feszes combokat megvillantó szoknya megmarad tavaszra. Őszre. A második sötétbarna vonal a szemhéjon. Soha nem fekete. Éppen elegendő a begyűjtött évek száma. Hajszálnyi. A keze megcsúszik, a ceruza szivárvány ívet fest a szemöldök alá. Túl sok gondolat. Koncentrálni kell. Nincs kérdés. Pontosan, szépen, ahogyan a nap megy az égen, mondta Icu néni. Akkor még, kék iskolaköpenybe rejtették a mini Szerencsit és szünetekben sefteltek az iskolatejért. Annak még tej íze volt. A szájpadlásán feldereng az ismerős, édeskés, puhán begömbölyödő felhőérzet. A hófehér, selyemfényű ital emléke. A kifli Hold alakban meghajló íve, a tenyerébe simul. Még a mozdulatra is emlékszik. Keze a levegőben táncol. Újabb barna vonal a száj mellett. Emlékkifli forgácsok hasalnak a tejbe, áznak molekulákra egy pillanat alatt. A tükörből visszanéző arc majdnem ugyanaz. Ő volt T. J. Hooker. Kisdobos övre szerelt régi zsebrádióval cirkált az iskolaudvaron. Barátai kötözött bűnözők és rendőrtársak. Akkor még nem tudta mit jelent a Hooker angolul. A vattapamacsokat rejtő edénybe nyúl. Francia manikűr. Az elegáns ujjak keményen dörzsölik az eltévedt vonalakat. A bőr óvatosan pirul. Késni fog. Lassan derengeni kezdenek odakint a házak. Az ablakokban narancsszínt bont az ébredő hajnal. Miközben befejezi a sminket, a nyolcadikon is életre kelnek a létezők. Dübörgő lábakat hall, csattanást, utána gyorsan terebélyesedő csendet. Megint találkoznak. A gyömbéres tea kihűl a pulton. Vakítóan kiáltanak rá a lakások félig nyitott szemei. Indulni kell. Kabát, sál, sapka. Kesztyű a kezében. Puha, kopottas darab. Bélésbe varrt monogram. Egy anyáé. Kulcs kattan, repedések süvítenek. Otthonhuzat. Vaníliaillat. Túl sok került a mézeskalácsba. A lift komótosan döcög lefelé. A nyitott ajtó mögött vörös kabátos, pókember sapkát viselő kisfiú. Szia, kacag felé nevetve és mondókázik tovább. Visszaszámlálás. A pillanatnyi béke, pontosan mérhető egységekben múlik el. Földszint. Ő nyitja az ajtót. Elköszön. A babakocsi kerekei kikerülik. A kisfiú ránéz, mézszín szemei mindent tudnak. Zsebéből aranyfényű, angyalkás szaloncukrot húz elő. Kicsit bizonytalanul nyújtja át neki. A Mikulás hozta. – mondja suttogva. Elszalad. Piros pont, anyja lábnyomában. Boldog karácsonyt kiáltja az apró alak után. A kisfiú visszafordul. Integet. Ő szétnyitja összeszorított tenyerét. Az aranyszín csomagolás óvatosan bújik a ráncokba. Zörgés. Áradás. Tejkaramella.

  
  
 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.