Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Határ Győző 100 éves

Határ Győző 100 éves

Szabad vers a világosság hercegének

 

Jönnek a lélegző szemantika-hüllők. Az ész és az ásványok a tomus lapjai alól. Éjszaka teremti meg a szellem a léptékváltás kereteit. Mondatok Golghelóghi szájából. Bűbáj, az epatírozás (meghökkentés) nélküli erudíció. Kialakulás elképesztés és kalkuláció nélkül. A kontúr eloldása a félelemtől. az igazságot nem annyira megtaláljuk, mint inkább magunk hozzuk létre. Az ott levő valóság a kifejezésen innen fekszik és önmagában (magára utaltan) tovahalad. De a gondolkodás/mód megállítja és felfalja az intuíciót. Szint nem is emberi mű nagy ritkán egy könyv. Isten maga diktálja. Miképpen akarunk valamiről valamit megtudni? Fogalmakkal közeledünk nem-fogalmi jelenségekhez, számrendszerekkel akarjuk megfejteni a viszonyulások lehetséges univerzumát, ahelyett, hogy megérzéseinkre hagyatkoznánk inkább. Mondja Határ és igaz! A fogalmak elcsúsznak, elvetélnek.Zörgő celofán a múlt. Belecsomagolod a létezést. Kálium-lobogás. Delfin-arcú báb. Metafizika. Szekrény-állagú templom. Az ima = írásmű (Epigráfia = felirattan.) Felhőoszlopban járunk. Az igazság nem lehet kint. A leírás által kell megkerülnie. A lehetetlen túlzsúfolt. Egy „esetleg” elgondolt elmélet (lét). A megismerésre soha el nem jutott metafizika a tételezettség felől jön. A lehetetlenségért senki felelőssé nem tehető, maga a lét az, ami az érthetőségét feltételezi, így maga nem érthető, de a lét tételezi a nyelvet, így ki nem mondható. in optima forma ® a legjobb alakban ® teremtődött meg a magammal való együttlét. De ez még semmi előrelátást nem eredményez. Elengedem magam, ellazulok, kinyújtom a kezem Isten felé. Megérintem és átszellemülök. Egy csésze monológja. Önirónia. Az alkotó kilép a megformáltból és elhagyja a kontextust. (Galaxis.) Mi a rossz hibátlanság, és a nélkülözhetetlen hiba? „Az írás (ecriture) többé nem az írás (ecrire) megnyilvánulása vagy megdicsőülése, nem is a szubjektum belehelyezése a nyelvbe. Mindenekelőtt arra szolgál, hogy teret nyisson ott, ahol az író folyamatosan eltűnik.” (Foucault: Mi a szerző?)A tettben meglelt én örökzöld „duzzadás” és „süllyedés” = lüktetés. Iramodás, ritkulás, felegyenesedés, ellazulás. Újra meg újra átbúvó öröklét. (És egy tokban meglelt titok.) A lét határain próbálkozó kognitív téblábolás. Tiszta, kibontott s egyben kibeszélt (beférkőzött) zavar. A leghosszabb mondat az űr. Pszeudo-katarzis. A szív öröme. Minden dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. (Példabeszédek 4.23.) Boldog ember az, aki szüntelen retteg, aki pedig megkeményíti a szívét, bajba esik. Törött a vers. Mondta Határ Győző. Szomjas a hiány. A pohár pedig a vitrinbe van zárva. Isten éltessen odaát, Győző Bátyám! 100 triangulum zengjen és százezer hárfa!

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-11-13 17:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.