VideóA Remind Media és Krizsó Szilvia videója Keresés a honlapon: |
Magén István Kísérlet
Kísérlet
A háború második napján. Egy használt fekete bicikli. Forog, ütődik, lövöldöz. Kis emberek szaladnak utána. (Kibuknak ketten.) Szobor-őrültek, a hegy olyan, mint egy sámli. Sápadt kanalakkal eszik. A kezdeményezés szótlan, pontosan, mint egy krokodil, a művész sápadt vonalakkal rajzolja, hogy eszik. Pajtások vagyunk, eszünk, iszunk, származunk. Egy kisfiú jön, bal lábon, bal kézen, borzong. Szétszórtan, Isten áldja a világot. Az űrhajós lila foltokkal álmodik. Mi a különbség? A csillagok pornográf jeleneteket ábrázolnak. Az arc barna és néma. Mélyen a halálig formázható információ, lapítható. (Gügyög.) Körben állnak a hídon, ahol a tanintézet van. A mesterek hevesek, az arcszínük fekete, a fejükön sapka, a hegyekben hó. Ne csodálkozz, idáig mehetsz, a sugarak feltörik a tested. Ez így nem szerepelt még, csúszkálnak a szőnyegen, melyik lesz legközelebb? A rájuk törő szerencsétlenség idején. De fizikai értelemben tetten értem. Én voltam ott, mondja, én láttam ott. Az úton egy napsugár táncolt és veszekedés hallatszott. Ez a valaki körbe járja a várost, és megpihen a városrészben. Ez a város lompos, szerencsés. Hogy még várnak. (Azok.) Az emberek betegségük elemzése közben átmentek. Mit csináltok a megszerzett forintokkal, kérdezik. Szemben fiatal ház, öngyilkosságra gondol. Egy rozsdás lavór gurul. Olyasmin nevet, amivel igazolja, hogy egészen véletlenül. Zsóka áll ebben a ruhában, belém ült, írásra kényszerített, mondja. Gondoljátok meg, valósággal zsarolt. Józsikám bácsi csónakba ült, megvonaglott, az arcát fürdette a napban. Olyan vagyok a sárga szobában, mint egy ólomkatona. Csupa félelem a csend. Evezőlapát csobban, elindul, érez. Gyorsabban haladna a kiszáradt mederben gyalog. Sokszor felkiabált kérdések. Csomag hátán csomag, földdel keveredik a föld. Kultúra van a környező országokban is, meg az azokat körülvevő országokban. Az erősebb program megszerkeszti a még erősebb programot. Szétgurul, azt kérdezi, mi is a lélek? A szemüvegét a feje tetejére teszi, ez egy kísérlet. A pályaudvaron levágott fejek. Télen, amikor az ember lúdtalpas, és szemüveges. Vészjelzés ez a találkozás, európai kísérlet. Súlyosan megsérült, motorjával a tűzfalhoz csapódott, rántsd már el, kiáltotta. (Elbújt, mint aki marad.) A sperma viszi tovább az örökítő anyagot, biztosíték, furcsa. Az ember a jóképű a majmokhoz képest zsebpénzből él. Vánszorog, hol az egyik, hol a másik, kérdezi, geopolitikai civilizáció, vagy öngyűlölet? Azt mondták, hogy céltáblán fogom végezni. Ott van a lánc egy ragyogással. Megfordul, már jön is vissza a kiszáradt Dunában. A kísértet felemelkedik, némán lóbálja önmagát. Megszületett, magával cipelte a bogarakat. A terasz korlátján át simogatta, három emelet egymásra falazva. Leszögezem távol állok, kérdésem nem lehet szerződés tárgya. Hiába írok neked, az átmenet nem akadály, mondom. (Mondja.) Ha te megmutatod magad, mondja, erőszakot említ. Találkozásunk össznépi értéke, atrocitása. Találkozik, jól játszik, játssza tovább. Előállhat azzal, hogy ő csak egy bogyó. Lángost eszik a falon, távcsövezi a csillagokat. Beáll a csönd, a hallgatás szabálytalanul és befejezetlenül. Ő már abbahagyta volna, a végrendeletében domborúak a vizek, és szitokszóként szerepel a. Józsikám bácsi ősi kardot cipel. (A tulajdonságok arculcsapása miatt megbízhatatlan.) Zsóka sétál, megpróbálom a mások tulajdonságaival egybe vetni. Azt akarja, hogy felejtsék el. A növények is meghalnak igazi meghalással, mondja. (Józsikám bácsi a Napból érkezett információkat gyűjti.) Szerelmes Zsókába, aki rá sem hederít. Tessék végre elolvasni, és folytatni főnévi igenévvel. Csontjaim mosolya lélekmentő, mondja, forgatja a tollat, mint a kardot. Felöltözik a száján keresztül. Józsikám bácsi nem megy el soha. Nyilatkozgat, de a gesztusai nem fedik egymást. A kövéreket akarja eltávolítani. Titkosírással ír, mikor a csend feszül. Csend önmagában, helyettük írunk belső lüktetéssel. Ezt a nénit, ezt a nyugdíjast, ezt a srácot, mondja. Hagyományosan fényes, emelkedett, hatékony modell. A hósapka felolvassza a szöveteket. Száraz lábbal megy át a Dunán. Eltakarja az arcát saját maga előtt. Meg kell akadályozni, és ez csak úgy lehet, hogy senkinek, még a kormánynak sem. Létrejöttének akadálya a dolog legfontosabb része. Lackó hirtelen mozdulattal kiugrik, méltányos, a múlt felkutatására indulnak. Ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy tetszik neki. Repül, a léleklaborban kísérletet készítenek elő. Megragadja a szellőző talpát, kopognak a percek, ez olyan, mint amikor az embert megtámadják, kirabolják, tönkre teszik, megharapják, és még mindig nem ismeri fel a módszert. Lackó csúszik a korláton, még gyerek, majdnem élőlény. Sánta, tapasztalatlan, lenyűgöző. Bicskával akar írástudót faragni. Nevetve kiáltozik, a létminimum alatt hasal. Hosszan foglalkozik az egerekkel. (A szabadság diktatúrájának működési területe.) (Megragadja, barátkozik, de nagyon.) Az algoritmus egészen a Duna vize alá vezet. Mennél alacsonyabbak, annál több hónapot spórolnak meg. Arra kérik a lakosságot, hogy ne nyúljanak a levegőhöz. Egyébként igen, a víz harminc centiméter. De ez természetes annyi megérdemelt látogató után. Az interjú folyamán erőt alkalmaznak. (Nem merte reklámozni az uralkodót.) Helyi szinten lehet, hogy nem is fog sikerülni. Azért csinálják fémből, mert a szagot nem szereti. Tapad, összeáll, csúszik. Nem érti, hogy miért, az ország megver(t)i őt. Csak akkor ülnénk be a szobába, ha tapasztalataink lennének. A kertjében elülteti, cincog, méhlegelő. Alig lehet elviselni. A szakember kérdezi, mi az, kapott valamit, azt ígérte, feliratkozik. Most már a település szélén, a színpadon nincs meleg víz. Cirkulál, attól tart, hogy jönnek a politikusok, és majd táncolnak is. Széleskörű szakmai, spártai, megbeszélésekre kerül sor. Rögtön lesz egy szívet gyűlölő. Jól össze vannak formázva, bírja a telet az is, megjósolom, mondja vakmerő fordulattal. Azt nem mondta, hogy a ló nem látogat meg senkit. Gondolja elég lesz ennyi, meg a végtelen pingpong csaták. Bajszos pogányok kaszálják a füvet. Kihullnak a zsebekből a papírok és a fegyverek. A rozsdás kardok, horgok, cséphadarók, téli iskolába megyek kezemben egy komppal. Állandó kiállítás egy fekete felhő birtokában. Lyukas cipőben, és Móra Ferenc tanító úr keveri az enyvet. Megígérem, csontig verekszem, az autóbusz biztonságot nyújt. (Tombol a lépése, Attila itt van a kiszáradt folyóban eltemetve.) Új háztető egy nagykiterjedésű területen. Találkoztam vele, és mindig féltem tőle, mondja. Szorgalmazza, ledobja, fintorog, bajsza nincs, a szája egy százötven méteres tárgy, szemben a múzeummal. Tűzvész pusztította. Valaki az erdőben elégette a holttesteket. Ez a diktatórikus cserebogár még a saját kuckójában sem képes az akaratát érvényesíteni. Józsikám bácsi a gyerekeivel átúszott a folyóban. Becsengetett, a szolgái érkeztek sorban, árnyékban, kapatosan. A mezőről jól látszott, hogy a faluban a zászlót lobogtatják. A foglyokat bezárták egy háló formájú kútba. A tüzérek a kiszáradt folyó felett a budai házakat lőtték. Hetven lépcsőn kellett felmenni, egymás mellett a fák alatt négykézláb. A magasabb házakban a lépcsőfokok alatt kályhák sorakoztak. Az ostrom az erődítmény sarkában zajlott egy szoba sarkában. Ebédidő volt, és háború, amikor megjelentek.
Megjelent: 2026-08-31 20:00:00
|
