Keresés a honlapon:

Magén István: Lovascsata

 

 

 

Lovascsata

Hapsikám, szónokolja, egész lovakat vártak ide. Királyi lovakat, eljutnának hozzád engedelmességgel. Féloldalt arcára gördül a töprengés. Három lábúak harci arcéllel(kivételesen különböznek annyira). Csirkezsír a szájában, kopott toposz, azt azért látom, mondja, miután némán lát. Toporzékoló lovakat, a fegyver arra néz, utam sivít, titkolom,ukrán katonák megfeszített holttestei szegélyezik a Via Appiát. Legyek és fegyverek egy irányba. A lovak párhuzamos lábszárai. Futás közben egy széncinke reppel. Arra néztek asíkságon. Gazdag a szeretet miatt, nagyságos és nemzetes. Futkározzatok, mint a futóhomok.Határozott módon ettek. Eljön értetek, és mozgásképtelenné tesz benneteket. Én vagyok az, aki mondja. Kiterjesztetett szájjal ittak. Egymás asztalán ültek, kezet fogtak, fogócskáztak, hatásos lett volna némi előkészület. Semmi felfokozott pedagógia. Rivalizálnak a szereplők, a lovak kifürkészhetetlenül nyargalásznak. Fejben játszódik le, forr az üst, csiszolt jég. (A levegőben). Ajtó. Nyínak a szentély felhőoszlopai. 

Most már előre nézz, miközben hátra fordulsz. Az eszközök beugrálnak a szökőkútba és egyenlő színűre festik a hajukat. Birkóztak, nagy számban a szélesvásznú szereplőkkel. A lovak feje rituálé, a járásuk színe szintes fagyöngy, baromi fontos. Függőlegesen ügyesen rövidül. Fejünk felett vonul át a napéjegyenlőség. A daru irányítói olyan képességekkel rendelkeznek, mint egy kutya. (Kutya a félhomályban. Az utasok a homályban. Szanaszét.) Nem ismertük egymást, és csak egymás ürülékeiből következtetünk. Aki nevet, az vicc, betámolyognak, nézik a lányt és a homályt. A fontos dolgokat viszont összetévesztik a gyakorlattal. A lány lába alatt a bőre, a szőrszálai, összetekert drótók, fehérnemű maradványok, székletminta. Oldalt lép, meglep, üldöz, fogást keres, topog. Átad egy alkatrészt. Szerettem volna gáz formájában körülöttetek forogni, mondja. Bolondnak nézik, az egész műben ez az egyetlen szó, a legutolsó.

Gyertek ragyogó szeműek, az idő túlságosan is kedvező.

Még egyszer nem megyek, nyílt színen fut a szöveg, belekevertem, a lány négykézláb mászik a tömeg körül. Legyen lágy és feszes, és izgató, amit a lapokon mondanak, és számarányos. Kérdéseket tesznek fel, járnak a világban (az istenek) a születendő gyermekek. Leegyszerűsítve: ÁTLÁTSZATLAN. 

kedvelni a szójátékokat. Négyüket vitték oda, akik vigyorogtak. Az elszigeteltségből a sötétségbe, onnan a tömör csillagokba. Az agy hasonló témában hajaz. Megkezdődött, de még távoli az elképzelés. Sánták, gonoszok előre, mondja a katona, ti még megnyeritek a háborút szeretettel. A folyó peremére sodor a szél. Nekilátnak, mindenki nélkül gurul a Hold. A folyón túl ez már Ausztria, tisztítótűz, a heliocentrikus világ, zseniális elképzelés. A tudomány megbotlik, ível. Még azt is mondta, hogy önmagát pusztítja el. Kísérletezés egyveleg, Kibernetika. A lány a szoknyáját felgyűrve evez.

Az ízek megjelenési formája a KARTONDOBOZ. Széles vállú skatulyák lovagolnak. A levegő hosszú küldetésre száguld. EZ ITT A FÖLD. Erőnek számít a sokféle jelzés. Nem olyan bonyolult embernek lenni. Gombolkozással megoldható. Kérdőjelek potyognak az égből. Alkalmasint a lovak, meg az emberek. 

Az élő szervezetek a világ fejlődéséről jelentenek. Ő szegény, a győztes elkövetett egy hibát. A film folytatódik a hosszú álom alatt. Összekarcolt filmeken. Cserépedényben lakom,meséli, a törvény kiváló és végzetes. Érvényesül, ilyen lesz, megtörténhet. Ők azok, akik miatt másképpen kell, nyilatkozza. A magyar az igének valamely része. Az igazság.

Szűntelenül, minden nap az asztalon az örökkévaló(ság)ban. A mennyben a föld kedvesebb, és már be is végződött. Bizony hapsikám, az ember csak megigazít, motyogja. Elindult lefelé a hegyről, Zsóka a nyakában ült és cigarettázott.

Buldózerek, akkorák, mint egy porszem. Lefelé a fiókban a lépések elmúlnak. Kiirtják egymást, a lépés kong, választ is lehet kapni. A szféráktól még teljes lépés választja el. Hasonlóan rövid mosoly. Ugrálni. A gépek feltartóztatták, ugrált, válaszolt építkezés közben.

válogatás körös-körül, a szépség kelt nagy gazdagságot, nagyok a szemek, mind virágoznak (valódit szólj, ne az igazat) 

CÉDRUS  

Tarsisba nagy érzéssel vesszenek távoli madár módra pokol legyen kevés fejemben ajtómban mesebeli virágének jámbor Árpád háznak maradéka csapkodó bosszú maradéka alázatos aki vetélkedik növények hullanak érlelnek elűzöttek a földön szent népek csillagtalan század asszony fejsze és szekér megírt arany dió barátságok (BOCSI) 

másodperc nem jön vissza menjetek el Egörbe pogány töröknek szándékáért

Gumiszalagról beszél barátsággal. Megírják és mint az állatok futnak vele. A képek vasfoga, tetszik, hogy a titkot arra bízza. Ha lehet begerjed, ez a tünet. Férfiasságát eldugva hányódik a vizen. Sajátkezüleg fogja becsúsztatni magát. Az összes rakétát begyújtotta már egy erdei tisztáson, a szülei kertjében, teljes szívvel, létrástól, melyen felmászik egy szegény, gyenge arc. Éjjel, nappal szemét leszegve kezdett csodát tenni. Fejükön a kéz, biztosan átgondolják.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-12-01 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.