VideóA Magyar Zene Háza videója Keresés a honlapon: |
Magén István: Tűzszünet
Tűzszünet …bólintott és mosolygott és ment tovább… James Joys
Ember formájú vonalak jöttek. Állat formájú adatok bólogattak, mint a tulipán. Őt figyelték a sima mocsárban. Nagyfejű virágok. Egymást keresztezve az alagsorban repültek. Szép, hosszú, fedett, a mennyezetbe érő vonalaik voltak. Hurkolódó, büszke és görbe vonalak. Hosszú női lábak taposták a sárral tömött vonatokat. A fedett alagút a mennyezetbe kapaszkodott. Az utat leszakadt lámpák szegélyezték. Jobb felé mutató lány álldogált a sarkon. Kezdett fáradni, kaparta a vakolatot. A teherautókon lebegők, meg a bukó-nyíló fecskék. A hosszú út előtt rágcsálták az ujjaikat. Összefonták leveleiket a vaskos combú páfrányok. A két terasz közti elválasztón. Átmásztak, és amire a legkíváncsibbak voltak megmutatták. (A HOSSZÚ feJÜEK SZÜNTELEN NEVETÉSE) Széles sávban dobogva tolakodtak a gödörben. Aki elgyengül és feladja. Élesre köszörült ásóval. Torok és gége az ujjaik között. A falához tapadtak a sápadt bokrok. Több ezren felvonultak és ettek. Fogfehér kések mesélés idején, hálót hajlandó lett volna, meg vitamint. Gila odahajolt a kisfiú füléhez, és azt mondta, hogy még korai lenne. (MELYBEN A HALAK) Hajlandó volt. A nyakamban ülsz, mondta Gila, mert futni fogunk. Előttünk robog a halál. Én el sem magyarázom. Ketten átmentek a piroson, mint ahogy a lépcsőházban szoktak. A kisfiú megmarkolta az asszony haját, ahogy szokta. Rendszerek rendszereznek, sötét motoszkálás. Úgy lesz, hogy kihúzogatja. A lépcsőházban A Csend című zenét, topogva és kuporogva hallgatták. A gödörben emberek, a Körúton a zsákmány fele. A sziklákat, mese barátom, egymásra dobálták, katétereznek bennünket, szétnéznek a beleinkben, ugranak, (HOLOTT csak a HALOTT), ivott, evett. A remegő gyertyatartókban dől el a sötétség sorsa.) Képzeld el, hogy Isten a sorsodon töpreng. (FONTOS VAGY) Állj, ne állj négykézlábra és ne ereszkedj. Az égi gladiátor. Félig bekapcsolva. Forog, lóg, leng, harcol. Látod a falon. Elgörbült, vastag virágok tekeredtek a prosztatádra. (EMLÉK ELLEN) Odanézett és a kapcsolókat babrálta. Egyik keze még látható volt, meg nem fogható fény, világító fogsorok, melyeket tetováltak. Egy állatrá fűzött gyöngysor, világító fénykatlan és testek. Barlangi mutáció kőbaltával. (ZAJLIK) A mennyezeten a nővérek meztelen, mint a denevér. Ficánkoló kukacok, meg csavarok. Sávokban tekeregve, szitáló hidegben az asztal körül. (ASZTAL) Felfelé gurultak a lejtőn, és kuncogtak, működtek, szitává lőtték egymást. Biztosítást kötöttek, megszámlálták a pénzt és a halottaikat, és a vasúti síneket. Így lett a vakító sötét. Egy keskeny pallón keresztül a kézben egy fogkefével. (RÁCUPPANT) Előkészítette az eszközöket meg az oszlopok másolatát, és cigarettára gyújtott. A szekrények tetején maradt madarak úgy néztek ki, mintha már összecsipkedték volna őket. (ARANYOSKÁM) A vérzést nem lehetett elállítani. (Én is a fogantyúba kapaszkodtam.) Ők zajongtak, és lőállásokat építettek a kerületben. A lámpagyújtogató a kulcstartón lógott. (Velük voltam a telepen, belegabalyodtam a kötelekbe.) A kerekek nyelték az utat, már nem lehetett tudni, hogy kit kell meggyilkolni. Hárman feljöttek, és lassan követték egymást. Egyformán hajlongtak, beléptek a ravatalozóba, és lépést váltottak. Ujjaikkal ütögették a ritmust. (Hogyan, miként, milyen szögben és milyen távolságra?) Egyes lépésekből szívügyet csináltak. Kétfelől homokdomb vette körül őket. Az éttermet elkerülték, és a szájukba vették a jelvényeiket. (Besorozták őket, és azt állították, hogy a parancsnokságtól jöttek.) Forgatónyomaték remegett egyenletesen a kapu két szárnya felől. (RÁTETTE A LÁBÁT ÉS megmozdult.) Vágott körműeket hatoltak be az épület udvarára. A tollaik alig fejlődtek abban az évben. A tető felől, az egymásra fektetett létrákon átmászva órákig tartott az út. Belépett, fellökte a tüzet, a prominens konzerveket. Hitre tanította őket. A porcelán dudor kellemetlen csörömpöléssel alakult át. A pulton játszó gyerekek elszörnyedtek az üvegszilánkoktól. Bömböltek, egymás hasára meg a torkára másztak, hogy félrevezessék az ellenségeiket. Felirat ragyogott a kapu felett. A betűk szárai összecsavarodtak, lépkedtek, mint a kiskutyák. (BETANÍTOTTÁK ŐKET) Csörögve zajlottak a tűzszünet utáni első ütközetek. A pultra fektették a lelőtt embereket, állatokat és sisakokat. Az iskola falára kódolt üzeneteket rajzoltak. (MENETKÉSZEN) Bizonyos csecsemők felmásztak a meredek falon, és almamagokal dobálództak. A kocsmában lelövöldözték a tiszteket, levágták a fejüket, szétlapították. (MEGSÓZTÁK) És. Bíztatást kaptak a Pók utcaiaktól, akik a vállukhoz szorították a puskát. Kétlábú puskák vonítottak. A jól látható csíkozás megöli. Szorongó félmondatok, feltápászkodik, feláll. Követelődznek a kapu alól visszatértek. Leveszi a lábát róla, kényes hely, a szándék. A földhöz tapadava ír. Kockák? Büdösek, patakzik a tél, sírós fekete szilvafák. (Átmászok Marian alatt, a hajlék falán. Szelíd, kistestű, hucul lovak. Közel vagyok önmagamhoz, már ugrom.) Egymásba ütköztek a félhomályban, hosszan imádkoztak, János evangélista énekelt. Vékony, kerek vízcsepp világít a fülében. Isten megszerkeszti a fület, meg az orrot. A komondorok fehér jégcsapokat esznek. Kopott öregemberek szemlélik az időt. Nagykabátban a tájban. Hajkurászták a bárányokat. Marianna átlépett Józsikámon, az ablakpárkányon is. túl. Magához ölelte a kutyát és lassan, óvatosan morgott. A vékony spárga belevágódott a nyakába, és a bőrén át az ereibe, a gégéjébe, a porcikáiba. Napfoltok keletkeztek. A spárgák táncoltak és nyelveken beszéltek. Néhányan a Dologház utca felé futottak, hogy megnézzék a vezetéket. A vízvezetékszerelők menekülnek a dömbról, bevárják egymást, és az alakzatokat gyakorolják. Józsikám négykézláb indult a a Pipacs étterem felé. Gúlába rakták a fegyvereiket, és tovább kapaszkodtak a sok emeletes hegyoldalon. Voltak akik eltévedtek a fűcsomók között. Akik nem kapaszkodtak azok lezuhantak. A kövérek visszaestek. Az út kacskaringós volt, és a tornyot csak fejjel lefelé lehetett megközelíteni. (EZEK UTÁN) Elsáncolták magukat a Migrén utca és az Orsolya tér sarkán lévő cukrászdában. Lucskos ételeket ettek, és tortaszeleteket osztogattak. Akik elérték a polcokat azok pihenhettek, kiálltak a sorból, és cipőkrémet kentek a kenyerükre. Mások kanállal maszírozták gyermekeik talpát. Akik fejre álltak, azoknak festék szivárgott az orrukból. A fejbőrön lévő sebek felszakadtak. Piri frissen műtött hasát mutatja. Beleszagolt, leterítette a fűre, mint ahogy a szögesdrótot szokták és ráült. Harmincnégy éves volt, és még magyarázkodott. Átkelt a síneken és távcsővel kémlelte a határt. Az ófriccek hason csúszva trombitáltak. (TRÁGYAHALMOKON) Náluk jobban és lelkesebben senki sem tudta az egyszeregyet. A zizegve rohamozó poloskák beleütköztek a lámpásokba. Szavakat lehetett hallani a téren, de ember nem látszott sehol. Szalonnát sütöttek és felkattintották a villanyt. A tető felől áramlottak. Kibányászták magukat, és csikorgó léptekkel ettek ésmenekültek, de beleragadtak a sárba. Az ösvény szélén elhelyezett kötelet a csuklójukra tekerték. Egyenként tépték le a faleveleket, hogy a trágyadombok közé bújkálhassanak. Dörömbölés kezdődött a löszfal túlsó felén. A hegy tetején állók jobbra-balra hajlongtak, csákánnyal próbálták a gránit halmokat szétoszlatni. Józsikám bácsi emlékezett a nőre, akivel a bolt előtt beszélgetett. Erős, nagy keze volt, és látta, hogy a nyelőcsöve ki van hajtogatva. Egy kis lift ereszkedett lefelé, melyben munkások tartózkodtak. Színes égők voltak a nyelőcső falán, melyeket szögekkel erősítettek oda. A lift megállt, és a munkások komótosan kirakták a szerszámaikat.
Megjelent: 2025-04-21 20:00:00
|
