Keresés a honlapon:

Vasas Pikusz (Nagy Tibor): Az áldozat

 

 

 

 

AZ ÁLDOZAT

.

Kristóf, a novellista elszakadt a valóságtól, de Lévay doktor sebtében összevarrta.

– Nem lesz maga egy darabig jóképű barátom és garantáltan fércműnek fog látszani. Ittak egy kis mókusvizet, ami vizelésre sanyargatva marta a szájsebét.

Kisvárosban meggondolandó, mit tesz a köz elé az irodalom. Csütörtökön jöjjön be kiszedetni a varrást, addig lehetőleg írjon virágokról és azok közé semmiképpen ne csempésszen infllagrantikat maga mártír! A vérszegénységét ne kezelje egyelőre pikáns kikezdésekkel.

Kristóf, nehezen szokva a kinézetét, a lehetséges ellenségek lézengő táborán át gerrilláskodott haza. Lónyainé, kárörömtől kivirultan ágált előtte, közelebb, mint ahogyan a sebesült szerette volna.

– Na lássa fiam, mondtam én magának, hogy addig jár a korsó a korzón, míg pofán nem verik. Ne haragudjon, de ilyen blamázst, hogy pékkel vereti pofán magát? Valamirevaló firkászokat megyei hatalmasságok tesznek tönkre. Magán meg kofák fenik a ráspolyt. Azt hiszem, emelek a lakbérén.

– Haggyon valamennyire néném, mert sürgős írhatnékom van lenemtaposott kikericsekről egy északi tájon, ahol még nincs egyáltalán emberemlékezet. Tudniillik, átnyergelek a növénytanra orvosi rendelvény szerint.

– Ivott maga, Kristóf fiam?

– Igen, de már elmúlt, ezért hozathatna nekem valahonnan valakivel valalami becsületes tömöret vagy előszedhetné, amit suttyomban dugdos!

– Egye fene, üljön le itt kint, a napon hamarabb heged!

A mérsékeltenátlátszó poharat olyan vak boldogtalan csinálhatta, akit korlátozott ebben a bénasága. Ki törődik azonban az üvegiparral, ha egekig üt a méltánytalanság?

– Higgye meg néném, nekem fogalmam sem volt, hogy ez a pék létezőszemély volna és a feleségét még csak hírből sem ismertem soha. Régi dolog, hogyha kisütök valamit, akkor azt egyúttal ki is beszéltem valakiről vagy éppen akkor kapnak kedvet hozzá. Igaza volt a Hamingway kollégának, hogy Kubában huncutkodott, lévén így nem inzultálhatták Kaposváron. Valamivel könnyebben esnék túl az egész közjátékon, ha olyanok ingerkednének velem, akik vették a portékát. Ezek azonban általában hallomás után erőszakoskodók. Na töltse csak tele maga lakbérpióca, különben átszármazok Dombóvárra és ott írok magáról drámai ifjúságot panírnak. Na egészségire! Szívesen lakok itt magánál, mert itt életszag van, hogy a többiről már ne is beszéljünk.

Lónyainé egyrelaposabb pislantásokkal végül a térde mellé csapva visszasóhajtozta magát a megkezdett munkátlansághoz.

Kristóf belefogott a nagyregény első fejezetébe:

"A sarkkörtől valamennyivel visszább, a vonuló lundák felhőjének árnyában, ahol gátlástalan a kikericsek erőszakos szerelme, észak szelei kavargatták egy dunántúli kisváros sütőipari szarjait. Az ilyen szelek érdessége különösen alkalmatos arra, hogy novellisták szöveteibe metszen". – Kristóf a rénszarvaszúzmó karcos simogatásába olvadva horkolt, enyhítendő a feldúltsága maradékát.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-04-05 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.