Videó

A Hatvan Online (HO TV) csatorna videója




Keresés a honlapon:


Magén István: Forgatókönyv a katicabogarakról

 

 

 

 

Forgatókönyv a katicabogarakról

 

Most már túl vagyok rajta.”

Stephen King

 

Erezett fák, a mélyedésekben víz. Egyszerű, általános gyakorlat. Vasból valók a rozzant betűk. Folyton izzik. A hegytető évszázados, központosított. Az is lehet, hogy pár ártalmatlan függvény bevitelével rögzítették. Mélyen alszik, lomposan, csak az egér gombjának nyomkodásával ébreszthető fel. Párolog és izzik a gőz. Látomássá válik a táj. (Vulkánkitörés, vagy csak.) (Az átmenetiség sejtése.) A világ tájékozódik, a faágak óvatosan egymás kezét fogják. Tudom is én, azt mondja, ilyenkor szoktuk lerombolni az ártalmas arcot. Azt kell mondani, hogy nem tehetsz róla. Alapjában véve, ha utána gondolsz, ez nincs így. A világ fejekből áll, amik meglehetősen gátolnak, mondja, miattuk elkövettem néhány (os toba ságot) mondja. Ventilátor forog, leszáll, a madár, mobiltelefon csapkod a levegőben, háromlábú mobiltelefonokat hajigálnak a Dunába, csipognak, a kabátszárnyon jelvény. Vidáman dobolnak az asztalon. Elbűvölve, hátra-hátra pillantva hajlong. Pörögnek a kódok, kotródnak, vízfejűek, a kintlévőségeinket őrzöm, azt az arcot, mintha soha se lett volna. Alázatosan hajolgatnak, kitépik az életet a halálból…

 

gyors és mérges mozdulatokkal betörik a szélvédőt. Megemelik az autót, kiáltja, itt egy iroda, épp elég terebélyes. Egyenesen és kedvesen a homokba fúródott. Anyica ráteríti a szoknyáját. Halvány víz hever előtte az edényben. Azt mondják, hogy halálos torzsalkodás. A lába elé hull, mielőtt kinyitná az ajtót. Kávét szürcsöl, kényszeredetten. Viccek szakadnak és (nos zta lg iák). Úgy áll ott, mint egy kerítés, A csinos vidéki autók megpörgetik a kereküket. (Megpödrik.) A székeken üres öltönyök és kávéscsészék. Leeresztett vállal, kifelé futunk. Megszámolják a rémült kaput és az ágyúlövéseket. Szarvasok hevernek szalmán, és fészkelődnek. Lopakodnak, csalogatnak és szagolgatnak. A gép belsejében, az adatokhoz közel. (Viszonylag közel.) Hosszú, lassú lélegzeteket vesz. Beélesítik a fegyvereiket. Súlyos agancsok hullnak az erdőn. Józsikám bácsi teleizzadja az ingét a lidércnyomástól. (Most, ma, vagy mikor és hogyan?)

A ház üres, a falak leomlanak, nem vállalom őket, mondja. Hosszú európai lábak kaparják a falat. Hormonok saját, specifikus célkereszttel. Szamócalekvárral kínálnak a hümmögő atyafiak. (Ho rm ono k) villognak a boltívek alatt. Valaki a festékes dobozba rakja a kapát. Metsző udvariassággal kártyáznak. A szeptember hangjai magas szintű zenei tehetségről árulkodnak. A könny megáldja a szereplőket. (Valaki meghal, ez az egyetlen élvezetük.) Majmok és darazsak illesztgetik ide meg oda a testrészeiket.

A homlok mélyén dudorok és csontok. A bőr alatt elhelyezkedő számok. Az árterük befagyott, idegrendszerük fütyül. Meglátják egymást, elmúlt pár hét. Suhancok imádkoznak égszínkék hajjal. Gyertek csak madarak egytől egyig, az ember gyönyörködik. Özvegyasszony hurcolja a gyermekeit. Elgondolta, hogyan fusson. A csodatévő felemeli a hangszert, megpendíti. Vonalak ülnek játékosan kezet fognak a táncoló térben. Jogellenesen lelkesednek és szaladgálnak. Közben rombolnak, utána meg barátságokat kötnek, széplelkűek, soviniszták, lovaik vágtatnak a lépcsőn. Az égen könyvtárnyi csillag. Kérdőívet állít ki, két lábon. Viccelődnek, zsebkendőt esznek, forognak, lopnak kéket vizelnek. Perzseljétek meg, és állítsátok helyre, mondja. Kockás füzetek, betűként ismert firkák. Álljon fel, ha nem akar polgár lenni. Unokatestvéreid szerencsét próbálnak.

 

Megint itt van, dülöngél, pénzt kér fojtott hangon. Könnyeivel az édenkert falait díszítené. Kapott róla egy fülest, ki tudja, ki hogy fizet. Jóval később mondta, hogy figyeljetek, én beleugrom ebbe a nőbe. Odahajolt és szólt, amennyire a kavics és a por megengedte, mondta. Szilvia jóindulatúan támaszkodott, a katicabogarakat szortírozta. Keresztbe (t e tte) a lábát és leült. Ezt állapította meg a jegyzőkönyv később. Alaposan megmondta neki a magáét. Hatalmas és pótolhatatlan ahogy kacsint. Ez központi probléma, tanácskozni kell.

Fátyolfarkú halak érkeznek a díszvacsorára. Megtanulhatod, hogy kell kibelezni. Fent állt a színpadon. Pénzt kapott a mutatványaiért, lógott, úgy tervezte, hogy katicabogarat fog enni. A barlangász katicabogarak kötélen ereszkednek Szilvia gyomrába. Vonulnak a hegyek, arccal felfelé rajzolják a mosolyt. Szilvia a hosszú nadrág alatt fülvédőt hord. Bűnbánóan felhozta saját védelmére. Mikor összegyűlt a pénz, eltévedtek, és felsorakoztak. A katicabogarak a vékonybélben vannak. Az emberek, mondta, egy pillanat türelmet kérek, tönkretesznek minket. Beletartozik a gyűrött ruhájú angyalok kara. Szilvia a nadrágjáról beszélt, nehogy ledöntse a szobrot. (Fülig érő hosszú nadrágot hordott.) Pattintott, és elharapott egy katicabogarat. A szájából tej csordogált, és azt mondta, én ártatlan vágyok. Ellátom a baját a kutyának, mondta, azokat a falatokat neki szánom.

Naponta kért pénzt. Hazugság (fe szü lt) a kincsekben. A katicabogarak a szakállt növesztettek, és azt híresztelték, hogy birtokában vannak a bizonyítékoknak. Milyen jó volt még tíz évvel azelőtt, amikor megostromolták és rajta kapták. Szilvia párnás nagyujját Józsikám bácsi nadrágzsebében felejtette. Eladom a telefont, kiabálta, és tényleg kedves volt a hosszúkás arca. A Garay út 114-ben vett külön lakást. Szétnyíló falak között turkált az ujjaival. Hosszú szoknyában járkált a vasrácsok fölött. A halak félnek a horogtól, mondta, az ösztön irányítja őket. Szilvia felrakott egy lemezt. Lebegett az ezüstös némaságban, melyet nem győzött megszokni. Minden nap megígérte, hogy még ennyit se tesz. PISZKAVASSAL ÜLDÖZÖM KI mondta. Nem volt sértő amikor az arcizmát mutogatta. Kifejlett hurkáit a szája körül. Hazudni, gondolta, amikor este valaki a tükör előtt vetkőzik. Ott voltam, amikor kivégezték, a gondolataimba merülve meséltem. Bejöttek, körbe kémleltek, tiszta papír kellett, só, felgyűrődött has, összecsomósodott izmok, meg egy kispárna, hogy magasan üljön..

 

Szilvia még nem tudott írni, pedig már elmúlt harminc. Hibásan mozgatta a karját, amikor átsietett a hegyen. Elbűvölte a kocsisokat, hímzett pokrócaik felgyűrődtek, ahogy káromkodtak. Fennakadt a lába hosszú karjában, amikor ereszkedett. Éppen elveszett a falevelek között. Kamilla véletlenül rálépett az ujjára. Ráesett, elvesztették az egyensúlyukat, Szilvia fogta Kamilla kezét, mondani próbált valamit arról a helyről. Az állványzaton egy biztonsági ember lógott súlyos testtel. Az állványt nézték, a tanuvallomásokat olvasták, érezték, hogy ők kivételek. Szánalmasak voltak annyiban, hogy Szilvia éppen a nadrágját lógatta, felkapta és elfutott. Én vagyok a tehetségesebb, mondta, ha feltekintek látom a helyet a bolygón, mondta. (Több tekintetben.) Mindent elkövetek, hogy ne szennyezd be a harisnyámat. Maszkmesterek laknak fenn a felhőben. Hosszúfejű hadvezérek, meg CSISZOLT SZELLEMEK, akik OLYANOK, MINT A VASTAGBÉL. (Zárt gondolatok.) Szilvia Józsikám bácsi ölébe dől. Papírzsebkendőből hajtogat repülőgépet. (Hahaha.) Józsikám bácsi felkel, büszke vad csikó. Vizet sír, várja, hogy megmondják neki. Égi úton megy haza a koporsóba zárt szellem. A szájpadlásához ragadat katicabogár. Visszajöttem a halálból, mondja Józsikám bácsi, amikor egy robbanás szétszakította a dobhártyáját. Bohóckodik a ruhájában, a cipőjével veri az asztalt. (Kérem, ne segítsen.)

Álmunkat idegenek figyelik. Egyetlen szó úszik a Dunán. Halak hevernek a víz alatt, örvendeznek, gyermekeket szülnek. Fakanállal esznek, és megtörlik a szájukat. Józsikám bácsi nagypapát játszik a darabban. A kisujja hegyével kinyitja a napfoltokat. A hal széles, szétterül, körgyűrűt rajzol az iszapba. Azt állítja, hogy a Nap szalad a hordóban. Éjfél van, és még nem jöttek haza. Mint a ponyvát, teríti ránk az estét. Ez egy szó, melyet fel kell tüntetni a jelentésben. Leírtam, most papírzsebkendőbe csavarva életre kel. Ő az a lény, aki aszongya, hogy „kurvára”. A tudósok megkerülik a kartondobozokat. Benne ragadtam a tankban. Értem. Teli vagytok megvetéssel. Ők hárman mindörökre.

 

Józsikám bácsi még mindig él, pedig már levágták a fejét. Illetve nem is vágták le, csak gyógyíthatatlannak nyilvánították. Anyica még mindig dögös, pedig már 102 éves.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2025-02-10 20:00:00

 

Magén István (Budapest, 1950), 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.