Keresés a honlapon:

Magén István: A növény arca

 

 

 

 

A növény arca

„Ezért tekintem én gyanúval s ellenszenvvel a jövőt.”

Csoóri Sándor

 

Addig csinálta, míg meg nem tiltották neki. Valóságos gyümölcsök lógtak a túlsó végén, mikor meglátta. Az állványra kitett dolgok még nem követtek el semmit. Arra ösztökélte a kő, a homok és a mész, hogy újra kezdje. Feljebb akart emelkedni, hogy végighallgassa. (A növények várják az embert. Amit a növények várnak tőlem, azt nem tudom teljesíteni. Elbeszélem a síró növények arcát.)

Csendesen szórakozott, a kiszáradt területekről elfelejtkezett. Fogta a táskáját, bepakolta, megtömte, arra számított, hogy ha kell, könnyen megmozdítja. Ebéd közben a sótartóval játszott. Felvette a földről, hóembert csinált belőle, és ott hagyta a kerítésen. Szétcsavarozta, elvitte ide, meg oda, üveggolyók a lépcsőn, a könnyed szép háború közben is. Meglátta az elnököt, amint elmegy hazulról a levegőbe. A farkánál fogva húzta ki a rókát az irodából. (Odújából.) Válltömést adok neked, kotyogta. Ők lakják a sziklába vésett lakásokat ebben a négyszögletes épületben. Arról szólt, amit a pályán leírt a fűre. (Fűre írni.) Előadás közben érdekesen pihent. Kicsit kényelmetlen találkozások voltak. (Az élőlények megszentelt figyelmét hallom.) Szép, fekete ruhában járnak a köveken.

János büszke volt, hogy eltalálta egy golyó. Szétroncsolta a tüdejét, ez is földi jelenség, mint az égitestek. Karesz a maró és ártalmas gőzöktől volt elbűvölve. Reggeltől estig fényben úsztak, megálltak az egyik oldalon, esküdöztek, hogy soha, senki, meg hogy nem szívesen. Lelki ámokfutással a szájába gyűrte. (A gyökerein keresztül szürcsölve ivott. Kötelező igyekezettel kavargatta a növények levelein a ráncokat. Mária nyugtatgatta őket, valamilyen erdőről volt szó, ahol csak meg kell nyomni a gombot. János türelmetlenül felköltözött Budapestre. Karesz meg mosolyogva ült az asztal mellett, és egy faragványon nyugtatta a kezét. A szék világfelfordulásokat szervezett. Azért dőlt hátra a székben, mert szerette Máriát. A hegyek között dúdoltak a növekvő rezgőlevelű nyárfák. (A csillagok emlékeztetnék.) Senki sem gondolt azokra a csoportokra, akik a palota körül összeverődtek. Tudja, hogy később megbámul(hat)ják. Láthatták és hallhatták, ahogy Mária hangszeren játszik. A párkányra lépett, és a tető szélén lévő törött csatornába kapaszkodott. Megcsúszott egy kő, elment egyedül, semmitmondó szavakat mondott a végtelenség felé, amikor éjszaka az ágyában az Úrnak hálálkodott. A zsoltárt, melyet mondott sóból, vasból és szerelemből rakták.

A kutyák a fénynyilakat figyelték, melyek elhúztak a főváros fölött. Az a kérdés, hogy a szakállával, meg az érzéseivel mit mond. Azért csalta meg őket, hogy szórakozzanak. Karesz tüzet gyújtott a macskaköves Duna parton, és megpróbálta a lángokat elfogni. A nyilak átrepültek és tovább mentek, és elfelejtkeztek a barátságról. Azért jöttem ide, mondta, hogy szép napot és szép várost kívánjak, melyben boldog lesz az Isten. Hallottátok, megírták a hivatalos lapban. Nem volt vidám, mert ellepték az agyát a levelek. Sornyi szavakat írt le, és izgalmasnak találta őket.

Mária egy aranyozott szobában lakott, azokra a helyes lányokra emlékeztetett, akiknek a vagyon a minden. (Azok a lányok, akik így kialakultak, mozdulatlanok voltak, fölöttük mozgott az ég. Felvette a legszebb ruháját, egy szoknyát, mert azt hitte, hogy abban megváltozik.) Finom domborműveken próbálgatta a kését. A ládában egy kislány lakott, aki az anyjával álmodott. Amikor sírt kettévált a tenger, és a nép átment rajta. Mintha az anyját keresné a többi nő között. (Azon a héten egyedül ment vámpírkodni.) Friss süteményt vett magához és rátapasztotta az ajkát. Valahol azt olvasta, hogy nem érdekli, hogy nézik, mert közel van az őrülethez. A forradalom idején elővillantak Mária hősies hajszálai, meg a siralmassá szaggatott haja. Emberek jöttek egyenes vonalban. Egy nőre hasonlított, akit kolostorba zárnak. Az udvar pázsitján ült, és rémisztő tartalmú leveleket olvasott. A meredek falon keményebb volt a kő, mint másutt. A napilapok szélére írták gondolataikat a sivataglakók. Az országgyűlést betiltották, mert a jegesmedvék behatoltak a parlamentbe. Kíváncsiak voltak arra, hogy a friss káposztafejek meddig süllyednek a zavaros vízben. Miként fognak elmerülni a mély Dunában. A rózsaszínű faházak fehérré változtak. Mogorva, elviselhetetlen természetű építmények voltak, melyekben nem találsz semmit, de úgy teszel, mintha az igazit találtad volna meg.

Az ellenség megrohamozta a várost, miközben a népvezér fenn állt a toronyban és egy-egy szót ismételgetett. A címlistát böngészte, meg valami vörös selyemszalagot babrált.

János bohóc volt, a feljebbvalóinak bohóckodott. Akik megbontják a hajukat, azokra tekerednek a láncok. Felszívják őket és a féktelen gondolataikat. Akik nem hisznek, azok röhögnek a köbön, köhögnek, meg cigarettáznak. Nikotint, meg kátrányt esznek, szikráztatják a tüzet, koptatják a keresztet, meg a csillagokat, félredobják és köhintenek.

Kareszék mellőzött dolgokról beszélgettek. Szüzekről, akiket a szélvihar szajhának mond. Figyelmüket lekötötte a hajsza, a figyelemfelkeltés és a tekintélyrombolás. Ünnepek, melyeket vékony színekben kentek fel, melyek átlátszanak a Lilaruhás nő ruháján. (Kitépték egymás ajkai közül.) Éjszakánként a járatokban nyomorúságos kincseket halmoznak fel, nyálukkal keverik és építőanyaggá gyúrják.

Ajándék az emberi test. Ismeretlen lelkiismeret. (Furdalás.). Jól-rosszul megkomponálják szembe megy a géppel, ez a forradalom. Hiába mondják egymásnak, hogy nem, a tömeg azt kiabálja, hogy igen. (A szócikket is beleértve.) Elfutottak mellettünk sóhajtás nélkül. Rákerültek a listára, mert fontosságot tulajdonítottak neki. (Úgy készült, hogy megfeszítették, és megfordították, és tovább feszítették, tüskével szúrták, erős, kampókkal rögzítették, és szegelték nagyfejű szeggel. Össze van hajtva, behajlítva, eltörve, finoman gyűrve. Aki a távolabbra lát, annak ez az állásfoglalása.) Helyesli, ismeri, megáldja.

A kulcs visszahullik a zárba. Mire gondolnak meztelenül, kérdezte, mert azok a valóságban soha nem térnek vissza. Kimenni és szabályosan elindulni a lépcsőn. Mária egy perc múlva azt mondja, hogy nem hagyhatjuk, és hogy a hadsereg is fáradt, és hogy nem fognak győzni. Szalmabábuk ültek a trónon, széleskörű népünnepély zajlott, melyet végkép nem értettek. Mit keresel a hajléktalanok között? A hátán cipeli az egyenletet. Nehéz szívvel mondom, az ember keményebb, mint a kő, mondta Karesz. Nem ismernek rád, de megfigyelnek, mondta Mária.

Kalapácsujjam nőtt a cipőtől, mondta János. Vadrucák és drónok úsztak az égen. Meggörbülünk a paranoiás történetektől. Az elnök tanácsadója vagyok, nyöszörgött a ló. Kacsa voltam, és a mások helyére törekedtem. A gonoszok lerágták a leveleimet, rövidebb is lettem, felállok és kimegyek a szobából. Specifikus hormonok, és a fák tudatos cselekvése. Karesz ízlelőszerve voltaképpen csak ekkor alakul ki.

Az örökzöldek fel-alá sétálnak a fogdában. Esti csend nőgyógyászati műtét után. Ne adjátok fel, ez egy húsevő növény. Fogjatok meg, hogy ki ne csússzak a szerkezetből. Emberevő növények tanítanak a műteremben. Senkire sem emlékszünk már, pedig nyilván találkozásaink alkalmával pontosan olyanok voltak, mint a listán.

Idehaza gyakorlatilag, hosszútávon senkit sem tántorítottak el. A kősziklából, testestől, lelkestől, mindenestől. Eljátszotta, nem volt benne semmi különös, kódok, hasak és köldökök a végtelen éjszakában. Esélyesnek lenni. Virágok egyenként a tömegben. Gyönyörű nők. Így telik az este.

2025. január

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-01-29 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.