VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Tamás sokat cigizik...
Tamás sokat cigizik…
Tamásnak szívrohama volt. Asztalos volt. Sokat megélt az ötven évével. Gyógyszereket kellett szednie. Leszázalékolták. Rendszeresen járt kezelésre. Tamást szerették a jó haverjai. A kocsmában azért összejöttek egy-egy pohár sörre. Sokan sajnálták Tamást. Jancsi és Károly voltak legjobb haverjai, akik szintén asztalosok voltak. Most éppen a kocsmában beszélgettek. Már ők sem voltak éppenséggel makkegészségesek. Azt mondta Jancsi Tamásnak: – Volt egy infarktusod! A te helyedben vigyáznék magamra! – Vigyázok én is! De a cigiről nem mondok le! – Nagy kár! – mondta Karcsi. – Lehet, hogy annak köszönheted az infarktusod! – mondta Jancsi. – Mindegy. Kapjak még egy infarktust! A cigit nem teszem le… Miért teremtett a Jóisten ideges embernek? A két barát hallgatott. Nem értettek vele egyet. – Családos ember vagyok. És álmodozó. – mondta Tamás. – Nekem élnem kell. – Ha így folytatod, nem sokáig fogsz élni! – mondta Karcsi. – Felneveltem két fiút. Mind ketten egyetemisták. Az ő boldogulásukat meg akarom élni… – Hát... Ha így folytatod… – mondta eltűnődve Jancsi. A nejem szeret engem. Magas végzettsége van. Egyik fiam mérnök lesz, a másik jogász. Nem sok asztalos mondhatja el ezt magáról… Mint ti sem… Ne haragudjatok. – Azért ne legyél nagyképű! – mondta Jancsi. – Csak a tényeket mondom! – felelt Tamás. – A tény az, hogy beteg ember lettél! – érvelt Jancsi. – És aztán? Élek tovább… A hit bennem van. És a remény hal meg utoljára… – De miért nem hagyod abba a dohányzást? – kérdezte Jancsi. – Mert stresszes ember vagyok. Erről nem tehetek, csak az égiek… – Nem az égiek, hanem te magad! – mondta Karcsi. – Igen? Nem ő teremtett ezekkel a génekkel s vérmérséklettel? A két barát megint hallgatott. Nem tudtak már mit mondani haverjuknak… – Elegem van a világból. A tévéből meg a netből is. Én szeretek olvasni… Tolsztoj nagy író volt. Meg Dosztojevszkij. De persze erről veletek nem tudok beszélgetni… Egy jó könyvnél meg egy szál cigarettánál nincs jobb dolog a világon… – Mi nem vagyunk olyan műveltek, mint te, de te is csak egy asztalos vagy! – mondta Karcsi. – Asztalos. De igenis nem akárki… A fiaimra nagyon büszke vagyok. És a nejem is nagyon szeret. – Nem kéne már hazamenned? Nem vár a szeretett családod? – kérdezte Jancsi. – De igen. Várnak engem és aggódnak értem. – Akkor menj! – Megyek. Kifizette a sört s elköszönés után indult haza. Fiai épp Pesten a kollégiumban tartózkodtak. Neje vasalt. Tamás leült a konyhai székre s kifújta magát. – Jól vagy? – kérdezte Jolán. – Hát persze. Megvagyok. – A gyógyszereidet majd szedd be! – kérte neje. S Tamás rágyújtott. – Miért nem hagyod abba ezt? – Nézd el nekem! – Nem akarsz újabb infarktust kapni, ugye? – Nem. – Hát akkor miért nem teszed le? – Míg a rossz idők tartanak, addig nem akarom… – S mikor lesz vége ezeknek a rossz időknek? – Azt a Jóisten tudja… Jolán szemeit dörzsölte. Majd ő is rágyújtott. – Így kell ezt. De csak napi két-három szállal. – Jó neked. Örülj neki. A vasalást befejezte. Tamás miután elnyomta a csikket, leheveredett. Majd kezdődtek a szívfájdalmai… Bevette rögtön a gyógyszereit. Jobban lett. Majd olvasni kezdett. Jolán meg bekapcsolta a számítógépet. Korán lefeküdtek, szeretkezés nélkül. Másnap reggel Jolán dolgozni ment a hivatalba, Tamás meg kivizsgálásra, az orvoshoz. Tamás tiszta ideg volt. A várakozóteremben csak egyedül ő tartózkodott. Az orvos kinyitotta az ajtót s Tamás befáradt. – Hogy van? – kérdezte az orvos. – Egész jól. – mondta Tamás határozottan. Az orvos megvizsgálta. Elégedett volt. – Jó. Felöltözhet. A gyógyszereit szedi? – Igen. – Jól van. Látványos a felépülése. – Jaj, doktor úr. Nagyon örülök. – Rendbe fog jönni. De tényleg kevesebbet dohányozzon. – Megpróbálom. – Ígéret szép szó, ha betartják úgy jó… – mondta az orvos. – Oké. Majd hazament. Megfogadta, hogy mától kezdve kevesebb cigit szív… Ezen az éjjel fura álmot látott. Azt látta, hogy rengeteg cigit szív s nem éli meg a fiai boldogulását… Fel is riadt. Jolán kérdezte: – Mi a baj? – Semmi. Csak nagyon rosszat álmodtam… – Aludj vissza. Tamás gyorsan visszaaludt. Hétvége volt. Fiai hazajöttek a kollégiumból. Örültek apjuknak. Zoli a mérnök azt mondta: – Már úgy várom, hogy megkapjam a diplomám! – Én is fiam! Ákos, a jogász meg azt mondta: – Mostanában csak jó jegyeket kapok. – Nagyon büszke vagyok rád fiam. Így tovább! Majd megebédeltek. Szombat volt. Kellemes idő. Jolán süteményt sütött két fiának. Mákos pitét. Ezt nagyon szerették. A hétvége netezéssel és tanulással telt. Mikor hétfő reggel utazott a két egyetemista Pestre, Tamás könnyezve búcsúzott fiaitól. – Minden jót nektek! – mondta. – Neked is apa! – mondta Zoli. Ákosnak is könnyek jöttek a szemébe. De siettek a buszhoz. És Tamás bár rossz álmot látott, nem bírta ki hogy rá ne gyújtson… – Biztos hazudott az az álom! S szívta a cigit nagyon mélyen, mely megnyugtatta egy sajnos világéletben stresszes ember idegzetét…
Megjelent: 2024-07-29 20:00:00
|
