VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Lajos a rendelőben ír
Lajos a rendelőben ír
Lajos az orvosi rendelő előtt várakozott. Már vagy egy órája. Mellette egy nő ült. Ő is ide várt. Lajos novellista volt. Olyan sokáig várakozott, hogy elővett egy füzetet és tollat. Elkezdett írni. A nő meglepődött. – Maga mit ír? – Író vagyok. – Tényleg? – Aha. – Miket ír? – Leginkább novellákat. De olyan sokat kell várni, hogy már nem bírom ki írás nélkül… A nő mosolygott. – Azt hiszem, először engem hívnak be. – Igen, gondolom. – de közben írt. – És most mit ír? Megkérdezhetem? – Azt, hogy fáj a hasam. A nő megint mosolygott. – Maga jó fej. – Maga is szimpatikus nekem… Magának mi a foglalkozása? – Kozmetikus vagyok. – És magának mi a baja? – Nekem is a gyomrom fáj… – Rossz dolog ez. – mondta Lajos. S egyre csak írt. A nő meg nagyokat sóhajtott. Lajos persze olyan könnyedén nem tudott ebben a helyzetben írni… Sokat hagyott szünetet két mondat között. Rágódott a novellán. – Magának van gyermeke? – kérdezte a nő. – Nincs. Feleségem se. Agglegény vagyok. Jó nekem így… És maga férjezett? – Igen. Két kisgyerekem van. – Jó magának. Én is szerettem volna családot. De nem jött nekem a szerelem össze… – Hát igazán sajnálom. – Legyen akkor maga boldog párkapcsolatban élő. – Igazán köszönöm… Majd behívták a nőt. Lajos magára maradt. Az írás egyre jobban ment. Csak azt bánta, hogy itt nem lehetett rágyújtani… Otthon, alkotás közben mindig rágyújt… Majd tíz perc múlva kijött a nő. Mosolyogva. Az író következett… Letette a füzetet és a tollat s bement. Az orvos nem nagy bajt állapított meg. Egy receptet felírt. Majd elköszönt Lajos. Meglepődött, hogy a nő megvárta… – Hát maga? – Úgy gondoltam, megvárom. – Csak nem beleolvasott az írásomba? – De igen. Tetszett. – Tényleg? – Aha. – Hát mégiscsak író vagyok. – mondta Lajos. – Csak azt nem tudom, hogyan fejezzem be… – Vidáman… Lajos mosolygott. – Jó. Elvégre nincs nagy bajom. – Nekem se. – Az a lényeg. Gyerünk! Maga busszal utazik? – Igen. Gyerünk, mert lekéssük… – mondta Lajos. – Igen. – s elhagyták az intézményt. A buszmegállóhoz érve már igen elfáradtak. Elég sokan voltak. Leültek. Lajos újra elővette a füzetet s a tollat. A kis karcolatot befejezte. Majd végül odaadta a nőnek, hogy végig elolvassa… Az elolvasta. – Maga remek író. Ez tényleg szuper kisnovella. – Karcolat. – Mindegy. Majd megjött a tizennégyes. Felszálltak az emberek s köztük ők ketten is. Jót beszélgettek egymással. – Legközelebb jobban vigyázunk a gyomrunkra! – mondta az író. – Igen. – mondta mosolyogva a nő. – Nem eszünk annyi édességet. – Az biztos. – mondta a nő. S a nőnek hamarabb kellett leszállnia. Búcsúzott. – Isten önnel! – mondta. – Önnel is. – mondta Lajos. A nő leszállt a buszról. Lajos meg azon töprengett, hogy ezt, amit most írt, kiadja e egyáltalán a kezéből vagy ne… Hiszen mégis csak idegen helyen írta. Talán még dolgozni kell rajta… S egy gyengébb lap már eszébe is jutott. Kényelmesen ülte végig az időt egészen a leszálló megállóig….
Megjelent: 2024-06-23 20:00:00
|
