Keresés a honlapon:

Juhász Zsuzsanna: Máj velővel

 

 

 

 

Máj velővel

 

 

És? Azt hiszed, elcserélem? Mert nem lencse, az igaz. És húsos is. Húsos leves, de nekem mégis lencse. Csak egy tál lencse.

Mert nem akarok felejteni, értsd meg. Dehogy akarok felejteni. A társainkat, a kis, könnyen síró fiatalkákat, de a középkorúakat se. Akik maradni akartak. Akik innen akarták venni a kenyerüket. Maguknak és a párjuknak, vagy maguknak és a gyerekeiknek. De te nem hagytad, mert féltél. Féltél, hogy tőled eszik el a kenyeret.

És a mai napi valóm hajlana is az egyezkedésre. Elfogadnám szívesen a levest. Elfogadnám a szövetséget veled, mert hosszú az éjszaka. És az éjszaka nagy kerítő, s itt még inkább az, ahol a műszak minden óráját, percét munkával kell tölteni. És de jó is lenne egy kicsit beszélgetni veled, hogy te némán, butítón teljenek az órák, hogy ne marionett-bábuknak érezzük magunkat, ami a főnök, a főnök haszon utáni hajrája mozgat. És a májgaluskát a férjem szereti, és a kutyáinknak is teljes értékű kaja lenne, de még befagyasztani is lehetne. De a számon, mikor azt kérdezed, hazaviszed a kutyáknak, az szalad ki, hogy nem. Nem, mert a kutyáknak diétázni kell, tegnap túletettem őket. Pedig dehogy. Csak olyan ritkán jutnak főtt húshoz, csontos orjahúshoz, hogy hagytam. Hagytam őket hányásig, fosásig zabálni. Mert kell, olykor kell nekik is megélni, hogy van, rengeteg kaja van. Mert kell, és ne kérdezd, miért, de olykor kell megélni valamiféle édeni bőséget ebben az ínségben, különben… Különben elmegy a kedvünk az élettől, az egésztől, úgy, ahogy van. És lehet, hogy a bezabálás nem is nekik kell, hanem nekünk, nekem a látvány. Hogy kedvükre, hosszan falnak. És a diéta után már ehetnének is, a kutyagyomor jó, könnyen telik, de könnyen is ürül, hamar rendbe jön, hamar menetkész.

Mert látod, nekem is harc ez, nekem is csak túlélőtúra ez az egész, a munka és a család. Én is két urat szolgálok. De az egyiket muszájból, főleg pénzért, vagy olykor pénzért is, mert szeretek én itt dolgozni olykor, de a másik urat, a családomat nem csak ésszel, olykor vagy főleg a szívemmel szolgálom. Olykor szertelenül, meleg engedékenyen, na. Bevallom. És szívnám is vissza, vinném is a levest, a sűrűjét legalább, de halld csak, kifutott a számon. És a számból nem csinálhatok segget. És a gerincemből gépderék-alkatrészt. Mert nézd csak, mégse akarok felejteni. A májgaluskát a fene egye inkább. És hozzám ne is próbálj közeledni, ne, mert fáj. Fáj, ahogy látom, látlak téged, látlak, hogy most már nem akarsz kifúrni, elüldöztetni innen. Fáj, mert valaha akartál, de leginkább és most már csak emlékezni akarok. Rájuk, akiket elmartál innen, rájuk, akikkel úgy beszéltél, mint taknyos gyerekekkel, rájuk, akikről azt mondtad a főnöknek, hogy nem elég gyorsak. Nem elég okosak. És lassan és módszeresen kinyírtad őket. És még csak azt se tudták, hogy miért?

Mert annyi vér már nem volt a pucádban, hogy az arcukba vágd, a kenyeredet, a mindennapi betevődet félted tőlük. És lásd, kicsit sajnállak is, mert ahogy kimondtam, nem, nem kell a leves, már bántam is. Megbántam, mert nekem is nehéz némán dolgozni melletted. De megbeszéltük, vagyis én mondtam, ha már nem bírsz, ha már nem szeretsz velem egy műszakban dolgozni, akkor hallgassunk. Csináljuk, amit kell, de ne szóljunk egy szót se. Csak amennyit muszáj. És én bírtam is, és te is. Csak a levesért szóltál te is, én meg. Én meg hát emlékezni akarok. Bár nem szeretek én kemény lenni, nem. És a férjemnek szívesen vittem volna a májgaluskákat, de azt mondtad sokszor, hogy a férfinak csak az a fontos, hogy tiszta legyen a ruhája, tele a hasa, és akkor rakd szét a lábad, ha ő akarja, hogy szétrakd. Mese nincs. Mese nincs a nőnek, ha férje van, ha férfival akar élni. De az én férjem nem ilyen. És tudom, a kutyákért is haragszol. Azért, hogy tartom őket, mert az pazarlás. Főleg az öregre haragszol, hogy kutya, mégis élhet, nem csapatom agyon. Míg a te anyád öregotthonban van, mert kellett a háza, mert egyedül volt sokat otthon. Hát eladta a házát, és az árát fel is osztotta köztetek, és ti fel is éltétek szépen. Én meg még nem adtam el semmit, mégis élek. Míg te félsz, félhetsz, hogy mi lesz pótlás nélkül veled? Mi lesz, hisz eladnivalód már nincs, a földrészedet is eladtad, de nem élsz meg, nem jössz ki már most se a fizetésből, pótlás nélkül. Hát megértelek, meg.

De nekem hadd maradj, aki vagy. Fekete lyuk, ami beszív, bezabál mindent, mert az vagy. Lecsapni mindenre, ami potya. A levest is te vitted volna el, ha a fogadra való lett volna. Kereken egy mázsa vagy, de még mindig eszel, ha ideges vagy. Azt mondtad egyszer, hagyjalak békén, te eszel, én bagózok. Hát kvittek vagyunk az egészségrontásban. Én enni hagylak, te bagózni engem. És ez így is van jól, bár te azt is mondtad, ha nem lesz mit, majd akkor nem eszel. És eszerint is élsz. Vonzol magadba minden ehetőt, és tartod a súlyod, és válogatós is vagy. De nekem ez mindegy. Mindegy már, mert teutánad én következem itt. Nincs más, aki őrizhetné az emléküket. A jó, a jóravaló kollégáknak, akiket kigolyóztál innen. És még csak azt se tudom, miért így alakult a leosztás, mert nekem is nehéz, nehéz hidegen, keményen tartani magam veled szemben, és néha tényleg kétbalkezes, teszetosza újak jönnek ide, akiknek jobb lenne valahol máshol kereskedni a munkaerejükkel. De a régiek, azok ügyesek voltak, gyorsak és okosak. Tán éppen azért féltél őtőlük, és tettél meg mindent, hogy kiutáltasd őket. Én meg, én tán azért nem szálltam be melléd, mert, mert önuralmam volt, vagy mert naív voltam, hittem, hogy van, mindenkinek van hely a nap alatt. Holott nincs. De akkor legalább vér legyen a pucában, vagy csak velő a gerincben. Határ, szívem, határ! Határa a szivatásnak, vagyis szava, oka, értelme előbb. De te már a régieket is szenyózod, te akárkit, te bárkit, aki melléd kerül, mert nem látod be, hogy egyedül ennyi munkát nem bírnál. Vagy olykor belátod, de kéne ez is, meg az is. Pénz is, minél több, és szabadidő is, minél több, hogy legyen időd nagyokat főzni, és főleg enni. És a kettő nem megy.

És szerintem a hajlásszög a fontos, a velő, mert nekem meg az nem mindegy, hogy hogyan éljük túl ezeket az éveket. Mert ha muszáj, hajlok én, teszem a dolgom, ahogy lehet. És ha csak úgy lehet, hát hagyom azt is, hogy porig hajtsanak. Porig a főnök, az infláció, a reálbér, a reálértékem csökkenése az idő haladtával. Értem én, tudom én ezt, hogy hajolni kell. Alkalmazkodni ahhoz, aki, ami a pénzt adja. De legalább a fiatal reménytelieket kímélhetted volna. Legalább rajtuk kisebb sebet vághattál volna. A reményből, hogy egyszer övék lesz itt minden, hogy egyszer átveszik tőlünk a stafétabotot. És akkor jogukban lesz, és hatalmukban is áll majd megítélni bennünket. És az már nekünk se lesz mindegy. Nem, hogy most miféle majdan középkorú nemzedéket nevelünk fel. Magunknak, szívem, magunknak, a saját öregségünkre.

És nekem te ne változz! Vagy ne tegyél úgy, mintha változnál, mert nem hiszek neked. Nem én többé, mert lehet, ma levest ajánlasz, de ha kell, holnap hátba támadsz. Anélkül, hogy tudnám, a hátam mögött. Hát elég baj az, hogy így kell, hogy embernek ember farkasaként kell, szerinted. Elmarni mindenkit a konctól, a mai mindenkit, azt, aki még oda akar férni terajtad kívül.

És te, te akarsz nekem adni? Te, aki se férfi, se nő nem vagy? Te, akinek a vészes zabálás elvette az eszét? El, mert csak rugdosol el mindenkit, te, aki hájagyúan csak nyalizni tudsz a főnöknek, aki ezt egyre kevésbé szereti, csak te nem veszed észre.

Te, akinek olyan már a hormonrendszere, mint egy bepánikolt ősasszonynak, aki csak zabál, zabál hétpofára, amíg lehet. Aki az éhhaláltól való félelmében már petesejtet se termel, bár nem is menstruál, vérvesztesége sincs. Hisz nem tudom, látod-e, te látod-e, hogy túl korán maradt el tőled a havibaj.

Sajnálom, szívem. Raktár vagy, egy jó nagy zsírlerakodóhely csak. Ami persze bővíthető még, elméletileg a végtelenségig. A bőr nyúlik, ne félj. A kutyák majd örülni fognak a libazsíros kenyérnek is. Én lilahagymával eszem.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-06-07 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.