Keresés a honlapon:

Magén István: Ötször egy

 

 

 

 

Ötször egy

 

Jól indult. (A dolog.) Feszített tempóban gyalogoltak. A kutyákkal, akiket emberfogásra idomítottak. Az első sorokban futottak a körte formájú nők. Bármilyen bután is hangzik, földre dobálták felszereléseiket. Önmagukon nevetgéltek, közben magyarázták meghunyászkodásuk történetét. Arcukat kényesen egymás tenyerébe temették. Somfai dermedten nézi Anniet, aki (nőstény)farkasként üvölt, aztán becsúszik az erővonalak közé, (az erővonalak mögé), oda, ahol formázzák az embert, ahol létrejönnek a lábak, meg a kezek, melyeket célszerű bekapcsolni, rákattintani, és sorsára hagyni. Részleteket mesél a zuhanásból. Már a szójáték sem mutat utat. A szójáték olyan időkben csúcsosodik ki, amikor már nincs szó.

Felkészíti az arra járókat, hogy üljenek magasan, sajogjon a hátuk, meg a derekuk. Én már azt mondom, hogy ez a háború tetszőleges irányban terjed, és képletek, szalagok meg függönyök futnak. Célzatosan bökdös, fülel és emlékszik. Én már eladtam a testem, aszongya, tagolt mondatokban beszél. Szeretnek ismétlődő módon szavakat kimondani. Az emberek közti tapasztalat hírnévhez vezet. Most már csak azt kellene tudni, hogy a hömpölygő felismeri-e a hömpölygőt?

A király lombfűrésszel játékot farag. Vénségére oszlopok között kergetőzik oly módon. Szögekkel ütik át a bőrét, ahol most áll, ahol őrizetben van. Egy paradicsommadár ült az ötüléses autóban, és egy drótot rágott. A paradicsommadarak a drótokat használják ott, ahol a beszúrás indokolt. Lefelé, jó eséllyel addig a pontig. Várták, míg ő hátat fordított a falnak, és el-elcsuklott a hangja.

Annie észrevette, azt hitte, hogy a nevetéstől a mélybe veti magát. Pedig már elindultak föl a járatokban, ahol megszólalt a hangszóró. Megjelölték a csillagokat, megkötözték, megszögelték, és az ablak legördítésével kiválasztották. Annie sikeresen hazaér és még eléri a fürdőszobát. Köszön. Az áramfejlesztők áramot termelnek, a fagylaltgép fagylaltot lehel. Leesnek, Annie megérkezik a hegycsúcson át, levelet ír egy fülvédőre.

Az emberek teste illatokat áraszt. Lekérdezi, a szöveg telitalálat, a szagáról ismert. Mik voltunk korábban, kitöltöttük-e az űrlapokat, meg a segédűrlapokat? Arról beszéltek, hogy egyetlen ecsetvonással kíméletlenül megváltoztatják a tájat, mely nem egyéb mint egy lakcím meg egy felvillanás. A lépések ügyetlenül sercegtek a fában. Somfai legurul a lépcsőn, visszatérhetne, de nem kockáztatja meg. Már éjfél volt, amikor a hallgatóság felugrott, mint egy távolugró. Somfai szemben ült Annieval, nézte, hogy nyugat felé haladnak a villámok. (Ilyen a skorpiók mérge a fent leírt körülmények között.) Vadul rohannak, újból és újból lekérdezik durván, majd megjelennek.

Somfai a napelemek között. Elérte a szabadságot jelentő építmény csúcsát. Ez tulajdonképpen egy kártyavár volt, ahol a vehemensek kártyáztak. A repülőgépek bombákat szórtak mulatságosan. Bukfencezik a levegőben, megformázza, majd megigazítja. Öt fából készült repülőgép imádkozott az égen, mint a példabeszéd. (A fa gondolkodik, megpróbálja a dolgokat tisztán látni.) Arra gondoltak, hogy majd valaki közéjük lő. Azt kiabálták, hogy „pozgor”, kijelölték a repedések sorát. A dátum a végtelen, az emberek kivonulnak egymásból, a számok összeadva, az ördög furcsán viselkedik. A tengerek csendje lakozott a vizek fölött. (Nem válaszoltam.) Megértetted azt amit kértem tőled? – kérdezte. Somfai idegesen szagolgatta a levegőt. Megint dolgozni fogok – mondta Annie, és Somfaira nézett. A fejedre lépek, és meghalsz – mondta barátkozó hangon. Azok a dolgok perdültek és fordultak, és elragadtatással szemlélték a repkedő katicabogarakat. Katonák siettek át a völgyszoroson, arcukra mély árkot vésett a pára. Egy cica formájú felhő verseket ír. Gondoskodni fog a megélhetésükről, más szóval a kihelyezett mezőkben helyezi el őket. Megváltozott értelemmel ül a szárazföldön, utcanév házszámmal, meg egy ember neve.

Somfai felfordította a bútorokat, és elbúcsúzott. Arra részre igyekszik, ami megváltoztatja, ez a szöveg helye, a széleit pedig átméretezhetjük. Hiszi, hogy egy soklépcsős házban fut. A bútorok eldőltek, és barátságosan kanalazták a levegőt. Megváltoztatták a táblázatot, mert tudták, hogy hamarosan nyomtatásban is látható lesz. Mindent megtett azért, hogy a kutya még kisebb legyen, ezért összecsomagolta, és szapora léptekkel sietett kifelé. A háború lehetőséget adott neki, hogy kétségbe vonja ellenfeleinek hitelességét. Kiválasztotta a diagramot, és legördítette a gombot. A bemeneti nyílások előtt ellenőrök álltak. A mesterséges levegőt mélyen belélegezve szelte át a kontinenst.

A Himalája tetején állt egy megfagyott negyven éves nő. Szép, magas volt, mindenféle beszúrásokat viselt a testén. Hosszúkás fejét félre fordította, hogy lássa mi történik. Számolta a másodperceket és elkészítette a költségvetést. Jóképű arcával elmélyült figyelemmel nevetett. A lakosok helyrehozták a házakat, és bezárkóztak a várba. Meglátszott rajta a sok test, meg a véraláfutás, melyet jegyzőkönyvben rögzítettek. Az emberek toporzékoltak, ellenségeiket a füstös kéményre akasztották. Somfai műanyag borítása megrepedt. A csalók végtelen sokaságú seregeket küldtek a vár ellen. Annie meglátta az eldobott virágokat a járdán. Adatokat tartalmaztak, meg pár gombot. Fehér volt, egy kis torzítással inkább színes. Éles csatakiáltással rohantak felfelé. A dombon látszanak a csúszkáló lépések. Azt akarom, mondta, hogy a vesztesek bűnbánó következtetéseket vonjanak le.

Annie a híd karfáján ült. Ül a híd karfáján, ki látott még ilyet, alul a haragos víz, katonák és kémek. A híd karja belenyomódik a combjába, jó lenne odaszaladni, zongorázni egy kicsit, belefelejtkezni a testbe, és megállapítani, hogy még él. Ez a hajó egyáltalán miről mesél? Esetleg hangnemet változtat, ilyenkor beijedt, betojt. Nagyszerű épületeket emeltek, kerek várakat, otthonokat, meg palánkokat. Az emberek kilépnek a fákból, Annie tökéletesen érti a nyelvet, magyarul káromkodik, miközben a Föld kőrbe-kőrbe forog. (Gondolja.) Meghatározzák a nevetési időszakok számát.

Olyan nincs, hogy egy katona, mondja Annie. Az nem trükközik, az egy papírhajó. Minek kell ilyet csinálni? - kérdezi. Ő a galamb arcú hírhozó, akit lebombáztak. Tűzszínűre változtatták őket és megették. Én azok közé tartozom – mondta, akik már rég (…), és csak állati szükségleteik szerint. (Ha nem jönnek az oroszok, megvertük volna a Habsburgokat.) Öltönyöket varrtak, és megtanultak a kopott kardokkal vívni. Négy folyó szállította a vért, amikor százezren elindultunk.

Úgy gondolták, hogy a vezér szelíd, feddhetetlen és hű. Egy férfiarcú, húsz lépcsőnyi távolságban a külváros irányában. Azért keskeny a dereka, hogy ne járjon a nyelve. Dőltek és szerettek volna otthon lenni, és a kabátja alól mindenkinek ömlött a fájdalom. Az ellenség látta, hogy az ország elvégzi a dolgát. Egy királyi szék, ahová a férfiarcú leül. Kijavították a tornyokat, és elpusztítottak elegendő katonát. A katonák porcelánból voltak, és az oldalukon csupa vágott kősziklanyom.

A lovak örömmel fogadták a vár felrobbantásának hírét. Még csak a kapuban álltak. Dicsekvés is elhangzott, feddő szókat kiáltoztak, hogy a dolgoknak utána nézhessenek. A vár kanyargós, keskeny utcái felé szorították őket. Csatahellyé változott, mint egy felperzselt falu. Elfelejteni azt is, hogy ott élnek. Eltemették a házakat, egyszer csak a hangját hallottam. Széttárt szárnnyal, húsz percnyire onnan győzelmi dalokat énekeltek. Az élet elbánt velük, csak néhány kapualjnyira innen. Anniet láttam a hegyen öregasszonyként állt a Himalája homokjában. Lakásaikból kirángatták a lakókat, és amikor megérkeztek, már zúdultak is a rakéták. Látták a vár félelmetes tornyait. Az egymáshoz préselődő hajók beleakadtak a víztoronyba. Nem volt mit enni, és a gerendák közé szorult foglyok elégedetlenkedtek. Magasabban állt a víz, mint a felhalmozott föld. Amikor a vízben lévő kerekeket megforgatták, és a hajó a déli oldalra billent, meglátták a helyet. Olyan volt, mint minden más hely, ahol lehetőség nyílik. Kurta emberek szaladgáltak a lábak között, és egyetértettek abban, hogy a művelet öt darab drónnal végrehajtható.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-05-06 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.