VideóA Győrplusz TV videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Lajos
Lajos
Délután két óra volt. Lajos megunta az olvasást. Feltett a gázra egy kis teát. Mostanában nehezen ment neki az írás… Tudat alatt talán belefáradt. Pedig nagyon szerette az irodalmat. A szerelme volt. Miután kész lett a tea, szürcsölgetni kezdte. Agglegény életet élt. De el volt a maga világával… Szomszédjai kótyagos embernek ismerték meg és annak is tartották. Lajos nem szerette egy szomszédját sem… Nem az ő embertípusuk voltak. Csak egy öregasszony volt az, akivel néha beszélgetett, méghozzá Gabi néni… Ő már nyolcvan éves volt. Vele szót tudott érteni Lajos. S igazság szerint Gabi nénit sem szerette a többi lakó… Gabi néni szerette az irodalmat s Lajos írásait is… Lajos néha átment hozzá. Gabi mindig teával kínálta mert tudta, hogy Lajos azt szereti… De a kávéról sem feledkezett meg. Lajos a kávéért nem volt annyira oda… Idegesítő fekete lének tartotta. Ő neki magát mindig inkább nyugtatni kellett. A tea erre szuper módszer volt. Sokat beszélgettek Shakespeare-ről. Azt Gabi néni nagyon szerette… Lajos azonban nem tudott drámát írni. De Gabi a novelláit nagyon szerette. Olyan olvasmányosak voltak… Sokszor folyóiratokat hozott át a másodikról a negyedikre. Lajos némelyiket örökbe is adta. Gabi néni esténként azokat olvasgatta az ágyában. Lajos miután megitta a teáját, be kellett vásárolnia… Nagyon üres volt a hűtője… Meg a gyomra is kívánta a finom falatokat… Az áruház csak egy kétszáz méterre volt a lakásától. Elment. Nem sok pénzt vitt magával… Épp rakja a polcról a bevásárlókocsiba az élelmiszereket, amikor elszédül s egy férfi megfogja. – Uram! Rosszul van? Lajos hirtelen megszólalni sem tudott. A férfi segített neki a bevásárlásban. Mikor Lajos kifizette a vásároltakat, a férfivel együtt kimentek az utcára. – Jól van? – kérdezte a férfi. – Igen s köszönöm, hogy segített. – Nincs mit. Én orvos vagyok. – Ja! Értem… – Elég rossz színben van… – Most már megyek haza! – Ne kísérjem haza? – Nem kell. S Lajos elköszönt. Mikor hazatért, lepakolt, aztán ágynak dőlt. Kívánta az ágyat. Nagyokat sóhajtozott, lihegett… – Vajon Isten akarta, hogy az az ember segítsen rajtam? – kérdezte magában. – Valószínűleg… – válaszolta is meg. – Ha nem jön, elterültem volna… – majd elmondott egy imát, hiszen rendszeresen imádkozott. Mindig segített ez rajta… Nekiült aztán írni. Ontotta magából a sorokat. De estefelé azt a hírt kapja e-mailen, hogy írása elfogadhatatlan. Ingerült lett. Majd felbontotta a bort, amit vett. Otthon lett részeg… Estefelé kikapcsolta a számítógépet. Majd épp készülne a lefekvéshez, amikor Gabi néni kopogtat. Az író ajtót nyit. – Hát maga? – Csak visszahozom egyik folyóiratát. – Oh, köszönöm. Nem kell már? – Úgy döntöttem, visszaadom. Már ilyen korán fekszik? Lajos nem akarta elmondani, hogyan járt a boltban… – Igen, álmos vagyok. – Majd holnap nem jön át hozzám egy teára? – De. Most azonban fáradt vagyok. – Jó. Akkor feküdjön le, én még tévézek egy kicsit. S Lajos becsukta az ajtót. Utána belegondolt abba, hogy ez az asszony fontos szerepet játszik az életében. Szinte az egyetlen barátja… Most meg elzavarta… Majd a folyóirattal az ágyba bújt. Olvasta a saját írását, aztán álomba merült. Különleges álomban volt része…
Megjelent: 2024-04-06 20:00:00
|
