VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Legalább a könyv olcsó
Legalább a könyv olcsó
Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól aludt. Reggeli hat körül ébredt. Még evés előtt felhajtott egy fél deci pálinkát. Megreggelizett. Csípős kolbászt evett zöldpaprikával. Jól esett neki. Miután jóllakott fogta magát s öltözött. Sanyi bácsihoz igyekezett, az utcai könyvkereskedőhöz. Lajos bácsi valamit venni akart. Kevés volt a nyugdíja. Pedig egész életében dolgozott. Tíz órakor már az utcán volt. Nem messze volt Sanyi bácsi és a portékája… Mikor megérkezett a másik nyugdíjas öregemberhez, üdvözölte: – Jó napot, Sanyi bácsi! Hogy van? – Egész jól. S maga? – Én is. A mi korunkban már az a lényeg… – Milyen igaz! – mondta Sanyi bácsi majdnem nevetve. – Szétnéznék! – Csak nyugodtan. – Most nem verseket, novellákat szeretnék olvasni… – mondta Lajos bá. - Van bőven. – mutatta a kezével Sanyi bácsi. S Lajos kiválasztott egyet. Sanyi bá közben rágyújtott. – Maga még dohányzik? – kérdezte Lajos bá. – Igen. Maga is, nem? – Nem. Én leszoktam. Nem bírja a buksz tárcám. Sanyi bácsi kicsit még el is érzékenyült. – De legalább a könyv olcsó. – mondta Lajos bá bölcsen. – Az a könyv csak három’ kilencven forint. – Na látja! És egy doboz cigaretta? – Igaza van. De én nem bírom abbahagyni ezt. – mondta Sanyi bácsi. – Nekem muszáj volt. S nem is az egészség miatt. Anyagiak miatt. Kenyér is kell… – Akkor megveszi azt a Móricz kötetet? – Igen. De én többet már nem cigizem. Ilyen világban, vagyis országban élünk… Sanyi bácsi bólogatott. Lajos bá meg kifizette a könyvet. S elköszönt. Hazaérve már lihegett. Levetkőzött s átadta magát a pihenésnek. A könyvet félretette. Megmosakodott, aztán vacsorázott. Este a könyvvel a kezében bújt ágyba. Most novellákat olvasott. Aztán eszébe jutott, hogy aznap miket beszélt Sanyi bácsival. Nem futja cigarettára – mondta magában. Majd kiment a konyhába s elővett egy régi szivart, ezt őrizgette magában… Meggyújtotta s elszívta. Szipkával. Majd miután elnyomta azt mondta magában: Ez életem utolsó dohánya, szivarja! Egye fene! Majd ha eltemetnek, ez a szipka lesz a síromon… S visszafeküdt, de már nem olvasott… Mélyen aludt, mint a téli álmát alvó medve.
Megjelent: 2024-02-10 20:00:00
|
