Videó

A Fefe Szabó csatorna videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Legalább a könyv olcsó

 

 

 

 

Legalább a könyv olcsó

 

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól aludt. Reggeli hat körül ébredt. Még evés előtt felhajtott egy fél deci pálinkát. Megreggelizett. Csípős kolbászt evett zöldpaprikával. Jól esett neki. Miután jóllakott fogta magát s öltözött. Sanyi bácsihoz igyekezett, az utcai könyvkereskedőhöz. Lajos bácsi valamit venni akart. Kevés volt a nyugdíja. Pedig egész életében dolgozott. Tíz órakor már az utcán volt. Nem messze volt Sanyi bácsi és a portékája… Mikor megérkezett a másik nyugdíjas öregemberhez, üdvözölte:

Jó napot, Sanyi bácsi! Hogy van?

Egész jól. S maga?

Én is. A mi korunkban már az a lényeg…

Milyen igaz! – mondta Sanyi bácsi majdnem nevetve.

Szétnéznék!

Csak nyugodtan.

Most nem verseket, novellákat szeretnék olvasni… – mondta Lajos bá.

- Van bőven. – mutatta a kezével Sanyi bácsi.

S Lajos kiválasztott egyet. Sanyi bá közben rágyújtott.

Maga még dohányzik? – kérdezte Lajos bá.

Igen. Maga is, nem?

Nem. Én leszoktam. Nem bírja a buksz tárcám.

Sanyi bácsi kicsit még el is érzékenyült.

De legalább a könyv olcsó. – mondta Lajos bá bölcsen.

Az a könyv csak három’ kilencven forint.

Na látja! És egy doboz cigaretta?

Igaza van. De én nem bírom abbahagyni ezt. – mondta Sanyi bácsi.

Nekem muszáj volt. S nem is az egészség miatt. Anyagiak miatt. Kenyér is kell…

Akkor megveszi azt a Móricz kötetet?

Igen. De én többet már nem cigizem. Ilyen világban, vagyis országban élünk…

Sanyi bácsi bólogatott. Lajos bá meg kifizette a könyvet. S elköszönt. Hazaérve már lihegett. Levetkőzött s átadta magát a pihenésnek. A könyvet félretette. Megmosakodott, aztán vacsorázott. Este a könyvvel a kezében bújt ágyba. Most novellákat olvasott. Aztán eszébe jutott, hogy aznap miket beszélt Sanyi bácsival. Nem futja cigarettára – mondta magában.

Majd kiment a konyhába s elővett egy régi szivart, ezt őrizgette magában… Meggyújtotta s elszívta. Szipkával. Majd miután elnyomta azt mondta magában:

Ez életem utolsó dohánya, szivarja! Egye fene! Majd ha eltemetnek, ez a szipka lesz a síromon…

S visszafeküdt, de már nem olvasott… Mélyen aludt, mint a téli álmát alvó medve.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-02-10 20:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.