Keresés a honlapon:

Csengődi Péter: Bolygóközi játszótér

 

 

 

 

Bolygóközi játszótér

 

Az űrkomp tele volt gazdag, elkényeztetett kölykökkel, egyedül Timmy ücsörgött fakó, kinyúlt pólóban, amit más ruhákból kivágott, állatos foltok díszítettek. Az ő kísérője nem is az apukája vagy az anyukája volt, hanem a műsorvezető és az operatőr, akik minden lépését filmre vették. Ő volt a beteg kisgyerek, akinek teljesítették élete legnagyobb vágyát, és elvitték a bolygóközi játszótérre. Szenzációs sztori, a drága út háromszorosan is meg fog térülni az adás bevételeiből.

A kísérők felsegítették a gyerekekre a szkafandereket, és mikor megbizonyosodtak, hogy mindenki teljes biztonságban van, jelet adtak a pilótának, aki kinyitotta a komp rakterének ajtaját, és a gyerekeket szabályosan ledobták a kisbolygó felszínére. A kicsik sikítottak, aztán megdöbbenve tapasztalták, hogy alig puffantak a talajon. A játszótér nem volt több, mint egy kopár kőgolyó, egy lakatlan hold, ami a Jupiter körül kering. A gravitáció viszont töredéke volt a földiének, kisebb még a mi Holdunkénál is. Egy laza elrugaszkodás, és tízszer olyan magasra ugrottak, mint otthon. Sokkal jobb volt, mint egy ugrálóvár, és biztonságosabb, mint egy erős trambulin. A gyerekek az idejük nagy részét a levegőben töltötték, kacagtak, szaltóztak és egymást lökdösték. Timmy kénytelen volt egymagában ugrándozni, de még így is nagyon élvezte. Azt játszotta, hogy ellöki magát olyan erősen, ahogy csak tudja, és azt képzeli, hogy egyenesen egy távoli csillaghoz repül, de aztán a gyenge gravitáció végül mindig visszahúzta.

Az egyik ugrás közben a műsorvezető rátette a vállára a kezét, és nem engedte elrugaszkodni.

– Lejárt az időnk – mondta a sisakokba épített rádión keresztül. – Ideje indulni.

– De nem akarok! Itt akarok maradni örökre!

– Hamarosan elfogy a levegő a szkafanderedből.

– Nem baj!

– Ugyan Timmy! Egy hét múlva a doktor bácsi megcsinálja a műtétet, és onnantól kezdve minden sokkal jobb lesz.

Tudta, hogy nem mond igazat. Annyiszor hallott már hazugságot („csak egy vizsgálat”, „nem fog fájni”, „hamarosan meg fogsz gyógyulni”, stb.), hogy azonnal rájött. Már fiatalon el kellett gondolkodnia olyan kérdéseken, mint hogy mit tartogat még számára az élet. Most eljutott oda, ahova az ismerősei közül még senkinek sem sikerült, de az egyetlen gondolata így is csak az volt, hogy el, még messzebbre el, minden erejével, az utolsó percig.

A műsorvezető összekacsintott az az operatőrrel, majd megfogta Timmy lábait, és elkezdett vele forogni, mint egy kalapácsvető. Mikor már eléggé felgyorsultak, elengedte, és az apró gyermek sebesen távolodni kezdett a kisbolygótól. Mindenki őt figyelte, az ámuló kölykök hamarosan parányira zsugorodtak, majd az űrkomp is egyre kisebb lett. Az operatőr egy motorszerű repülő járgányon haladt mellette, és kamerázta Timmy önfeledt kacaját. Majd mikor úgy érezte, hogy már nem biztonságos tovább repülni, felhúzta maga elé a gyermeket, és visszafordultak az űrkomp felé.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-12-08 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.