Videó

Részlet az MTVA P´amende, 2024.04.18-i adásából a henti79 csatornán.




Keresés a honlapon:


M. Szlávik Tünde: Nem vagyok tökéletes

 

 

 

 

Nem vagyok tökéletes

 

Bevallom, engem szórakoztat saját tökéletlenségem, amíg azzal nem ártok senkinek. Az élet oly sok pontján kell maximalistának lennem, hogy egyszerűen szükségem van pár dologra, ahol félrecsúszik a glória, foszlik a szivárvány,  recseg a hanglemez, felválik a tapéta, kilóg a gatyamadzag – igazából csak húzom az időt, mielőtt színt vallanék. Amúgy is ritkán térek rögtön a lényegre, ez is egy gyenge pontom. Megint elmondok előbb egy-két történetet.

A jogosítványomat elsőre megszereztem ugyan, de nem szerettem a vezetést. Renault-n tanultam, az öcsémnek Trabantja, a vőlegényemnek Wartburgja volt, ez háromféle sebességváltót jelentett, ebből kettő egymásnak pont ellentétesen működő kormányváltó volt. Ezek alkalmazása meghaladta a képességeimet. 

Kirándulni mentünk, egy néptelen szakaszon ki akartam próbálni a friss jogosítványomat, de már az indításkor egyszerűen beesett a kuplung, alig tudtunk hazajönni. Nem tudom, sikerült-e még valaha valakinek az a mutatvány, hogy a 41-esről Baktánál lekanyarodva a kettes helyett hátramenetbe tegye a sebváltót – nekem összejött, csak szegény Trabi… Aztán megoldódott a gond, lett házunk, de nem volt autónk, majd jöttek a gyerekek, öt évre be voltam zárva. Summa summárum: kimaradt vagy nyolc év vezetés az életemből.

Gyesről visszatérve lassan belejöttem a dologba, mint kiskutya az ugatásba. Igaz, a jogosítványomba be lehetett volna írni, hogy csak Ramocsaháza – Székely viszonylatban használatos: elvezettem a suliig, aztán szépen haza, de nagyjából ennyi volt a tudásom. S akkor jött az én drága Keresztanyám, hogy el tudnám-e vinni Berkeszre egy temetésre. Most mit mondhattam volna? Igen. Alig vártam, hogy a férjem hazajöjjön, befejezze a vacsorát, hiszen el kell mennünk Berkeszre – próbaútra. Megadóan ült az autóba, megnéztük, hogy az amúgy kb. három-négy kilométerre lévő temetőhöz hol kell lefordulni, hol lehet parkolni, merre tudok majd hazaindulni stb. Ó, hát ez nem lesz nehéz! Óriási parkoló, majd leállok rögtön a ravatalozónál, ne kelljen sokat gyalogolni.

Ahogy azt Móricka elképzeli – ezt gyakran mondogatom, mert a kis fickó kb. olyan naiv, mint én.

Kiderült, hogy három nénit kell vinnem. Sebaj, kényelmesen elférünk.

Beszálltak, s egyszerre azt sóhajtották: - Na, Isten segítsen!

Egek, lebuktam, tudják, hogy nem tudok vezetni! (Később kiderült, hogy ezt így szokás mondani, maximálisan megbíztak bennem.)

Baj nélkül odaértünk Berkeszre, de a parkoló már dugig volt autókkal. Jó messze két kocsi közé tudtam bepréselődni, persze annyi eszem nem volt, hogy a néniket kitegyem a szélén, így aztán döcögtek és dünnyögtek, dünnyögtek és döcögtek. Nem vettem magamra, mással voltam elfoglalva: azon morfondíroztam, hogyan fogom megtalálni az autót. Kék, nyugtatgattam magam, kék, arról felismerem. Aha, Móricka…

A szertartás után kis dombra álltam, végignéztem a parkolón, s legalább öt kék autó volt abban a sorban, ahová álltam. Jól van, fiúk, nevessetek ki, de fogalmam sem volt, melyik az enyém. Sem a típus, sem a rendszám nem rémlett. Gond nélkül megjegyzek kisezer évszámot, de ez a három betű-három szám sok nekem. Kértem, hogy várjunk, hadd menjenek el a többiek, nehogy útban legyünk, ahogy tolatnak kifelé. Szépen indult is mindenki, csak három kék autó maradt. Akkor eszembe jutott, hogy egy piros biszbaszt akasztottam a tükörre.

Végül arról ismertem rá a kis drágámra. Mondjuk, mellette egy kék Merci állt, a másik meg az az irányjelző nélküli fajta volt, de nem örültek volna, ha belepróbálom a kulcsomat bármelyikbe is… Mert egy havas téli délután olyat is csináltam egyszer a Tesco parkolóban… S az azóta eltelt 25 év alatt csak hülyébb lettem ezen a téren…

Szóval ilyen előélettel azt kell olvasnom, hogy kitaláltak valami szuper festéket, amivel az autónk a hő hatására megváltoztatja a színét. Értitek? Hogy még ennyi támpontom se legyen? Esik a hó, az eső, és leolvad az eredeti színe?

Még mit nem!

Elképzeltem: állok tanácstalanul a parkolóban, és még segíteni sem tudnak nekem, mert nem tudom a típust, a rendszámot, de még a színét sem az autómnak. Hát, reggel hétkor +15 fokban, enyhe napsütésben kék volt… Inkább valami olyasmit találjanak már fel, amitől a magamfajta recsegő tapéta, foszló gatyamadzag, izé, azonnal megtalálja a kocsiját. Mondjuk, ha már váltja a színét, a tetején jelenjen meg ez a szöveg, hogy EZ A TE AUTÓD. Vagy várjál, ez sem lesz jó… 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-12-02 20:00:00

 

M. Szlávik Tünde (Nyíregyháza, 1967.) tanár, szerkesztő, író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.