Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Magén István: Bizonyíték

 

 

 

Bizonyíték

 

(felülmúlhatatlan módszerrel vonásokat rajzolt A-ban B-ben csökkentésével a kereteken belül egy-két folyamat névjegy napról-napra szerényebb a bozót támaszkodik a hordóban szalagok 100 % röpködnek az ajkához érinti a tüzet a C-ben mellett történő katartikus mozdulattal betáplálásban lévő bombákat a sugarak elkülönített szakaszra bontják a könnycsepp egy kupola a cédrus tövében szárny tér idegen játékosokkal viszonylagos illékonyság melynek során D háromszög-diagrammok mesterséges fürdőszobában egy-két ha a halál túlélhető benzinek és petróleumok amikor megfelelő génmennyiség belehasadt forrásban lévő réteget képez a Hold miatt végbement sugárban ömlött a fény kikövezett város átlátszó csillag tréfával meg csenddel a fény a ránc az öröm kövér vagy sovány alapfelület és muzsika szakállas fátyol csíkjai felhőforma kék ég látszik József Attila Kafka meg Széchenyi István ebédfizetés gomolyfelhő kicsiny rögök szétterülésből keletkezett taktikai atomfelhő)

Kép a vízben, részecskék dúdolnak, kísérleteznek, homokot szórnak Évikére. Eljutnak oda, gomolyognak, az is lehet, hogy az ég felé meredő tányérsapka és vállap. A természetben, bátorításképpen, orvosságokat gyűjtögetnek. A természet ingatag, megfigyelem, amikor láthatatlan. Hosszú kezekkel kotorászik az óceánban. A vaksi fák vak lombhulladék darabok. Évike a térde közé szorítja Józsi bácsit, és mossa. A hajuk sűrű pehely, azért, hogy átrepülhessenek. Évike a szájába veszi, megszüli, átrepül. Felmarkolják a vasat, a vastagabb ágakat, belélegzik a tüdejükbe. Évike öltözik, veszi, szeretné magához ölelni, felébreszti a húsát, átkarolja, hogy a zsíros fák tetején is lássák. Üvölt és kiabál egyik-másik szörny felismerhetetlen, tépett. Bal kézben fogja a szúrós szerszámokat párhuzamos padokban a padok szélén. Évike csontjai ráncosodnak, mint a fakéreg, mint a vegyi folyamatok, mind forró részecskék. (Délutánonként.) Tűzön süti a szárnyas hópihéket két kéz mely keletkezett. Kócos füvön Józsi bácsit hozzászivattyúzza az elegyhez, betölti a meleg levegőt, jellegzetes zivatarfelhő, teljesen. Sétál, leül, lépkedi a nehezen járható füvet. Szétnyílik a kabátja, leszakadnak a gombok különböző időben. Szobrot farag belőle, Évike nagy lencsealkat. Feltekintve kékesszürke az ég, erősíti a vakító fényt, a Föld magas, 450 fokos. Évike az előtérbe ráncigálja Józsika bácsit. A szoba minden berendezése egy átlyuggatott, minden irányba eltolható, nehezen tárolható márványszobor. Rakéták remegnek, tényleges, nyolcasra emlékeztető lepárlási görbék. Időeltéréssel folyamatosan egy sereg hőátadás, atomháború határozott irányban gyakorlatilag. a múzeumban, késleltetett működésű folyadék egyenletesen halad. Bennünket okol egy nő a hozamcsökkenésért. Jelenleg együtt mozog, hat szénatomos, rácsból kilépő sugarak.

Az A-ból a C-be a szájukból a szájukba, a meleg levegőbe, mert igen magasan megy, és ennek a dolognak ez az időpontja, ballonmérete személyzet nélkül. Tévedés volt az a feltevés, hogy Józsika bácsi elraktározott személy. A tigrisek finom, szűk aurái csövekkel tűszelepekkel és karburátorral. Évike maga alá gyűri Józsika bácsit, és enni ad neki. Rögökből, meg csapadékból, meg koppanásokból. Foltos kovácsok, nyikhaj bányászok, meg önkéntesek a polgárháborúban. Két csoport, két folyékony halmazállapotú szövet, két kapilláris. Egyes részeit fogja át. Évike átlendíti a lábát Józsi bácsi felett, belehullik egy fonott kosárba.

Akikkel nem törődik senki. Napnyugta és egyensúlyi görbe. A lenyugvó nap elítéli az embert, haragszik, osztozik. Réved, ellenkezik, mosolyog, nyelvével érzi a teret. Számára a torony terhelés, oszlopban való menetelés, fogsor, mely hátra hanyatlik. Ráerőszakolt állapotban feljegyzi a napot. Régi, jó, öreg jávorszarvas. Lassan öltözik, intenzívebben húzza a harisnyáját, bőven köhög. Hordóban erjesztik, leszáll egy kicsit, ott marad. A hordóban kimerült katonák, van akinek ez a mestersége. Élni a magasban szarvasként ma vagy holnap. Megcsikordul a fal a köveken. Egy jávorszarvas hosszú tüdővel a B szektorból a C szektorba repül. A B körzetben komponenseket gyártanak. A ligetben nutriák és a csöndes oroszlánok, és szerelemmel teli beszéd, kedvesét tanulmányozza. Játszanak és gondolkoznak, felfedezik a vakot amint a túlsó oldalra ér. Finom buborékokkal. Iszogatnak, dohány serceg, háromlábon, nem vonhatjuk meg tőlük a következtetéseket. Lövöldöznek az árulók, összetalálkoznak a pompás falon, a létrán, a várfokon, látom az időt, vagy a gyermeket. Rakéta csapódott be, amikor az alkatrészeket jöttünk megtekinteni. Hosszú, hegyes zsinór, tovább írja, meg gyorslábú próféták, felfoghatatlanul esetlenek. Holnap neki kell meghalnia skandálva a köveken. Pedig a felhők pont ott vannak, ahol a szentképeken. A betűk szárazok, felfedezni bizonyos lehetőséget, esetlenséget, mozdulatlan árnyékot, melyet szeretnének elraktározni. Úgy nézegeti a fényképeket, ahogy dúskeblű nőket szoktak. Világít a Föld, keskeny csőrendszerek, tigrisképű anyák nem messze attól a helytől.

Kata utána mászik, kicserélődik, közel áll, fekszik, Józsika bácsi nincs sehol, középen sem, eddig egyenlő, egész. Rakéták gurulnak a folyónál, megtelik a tartáj, Józsika bácsi Katát cipeli a vállán, bizonyos esetekben. Kata és Évike megfőzik Józsika bácsi szívét. Józsika bácsi kielégíti Kata fehérjeszükségletét. Minél görbébb lépcsőkön lépdel, görbe lábon, nem jut hozzá, de elég hűséges. Feltételeket szabnak a buborékok. Félreismerhetetlen, jelenleg csak a jövő, azonos nemű folyadékok. Az átállás legfeljebb két és félszeres. A folyamat intenzívebbé válásának ez az egyetlen, a molekulák átcsoportosítása nem végleges.

A csótányok átvették a hatalmat, ezt elvesztetted, finom ratifikálással kellett volna keresztülvinni, a forrpontok szerint kipusztultál, az állóvíz apadni kezd. Illetve mintha kezdenél feloldódni a húslevesben. Fürdőruhában, nagy sebességgel bomlik le. Évike részt vesz a nukleáris reakcióban katalizátorként, egyenruhában, csíkosan, a színét változtatja. Az elegyek összetétele dönti el, hogy ki az első és ki a második.

Tragikus eufóriában táncol a jávorszarvas. Légszomja van, nyöszörög, vagdossa, mint amikor egerek cincognak, és ez az idő lenyomata. Megforgatja a tüdejében a levegőt, böfög, mutatja, hogy ivarérett. A verejték belecsorog a fejébe, a tudatába, a fenekébe, idegen szakkifejezések torlódnak, ló húzza a felsoroltakat. Az idegen kifejezésekről gondoskodik, körülírja, az alacsonyan szálló felhőket feljelenti, fül, haj, orr híján összefirkál, betemet, orosz rakéták hullanak. Évike egy kifaragott hasábot szeretne maga alá csúsztatni. Egy gyerekfej nagyságú felhőt, a szemében szálka, máséban is, átfolyik rajta a vegyszeres víz. Felbuggyan az R-ben, szétoszlik, felissza a száraz talajt, ahol a dolgát végezheti, szeretné még egyszer csinálni, karcolni a falat a katakombákban. Rövid idő alatt végbement, kifejlődött, újjászületett. A halál az élet a bizonyítéka. Odakint egy lény vetkőzik. Még van egy keze.

Kata az utcán, a fátyol átlátszó, mutatja a felhők területét. Enyhén fut, az élete elől. Európa hatalmasan feltornyosuló tengerár. Ez a bizonyíték. Kata mászik fel a kötélen, eltemetett arcok vigyorognak a földből.

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-04-12 20:00:00

 

Magén István (Budapest, 1950), 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.