Keresés a honlapon:

Gaál-Nyeste Katalin: A néni, aki mindig Tamit keresi

 

 

 

A néni, aki mindig Tamit keresi

 

Megismerem a hangját, ahogyan hordozza, mondom a nevem, nem hallja, nem érti, hiszen ez csak egy telefon, messze egy hang mond valamit, ő nem azt várja, miért nem Tami veszi fel, csak mondja, hogy vele szeretne, én mondom, hogy csókolom, Tamit itt nem éri el, már tetszett korábban is hívni, de akkor sem volt jó. Beszélgetni kellett volna vele, a nénivel, aki néha engem hív fel, valószínűleg valamelyik számot elüti, mert nem jól írta fel, vagy jól írta fel, de már rosszul látja. Ha legközelebb megint hív, beszélgetek vele. Az is lehet, hogy nem véletlen a hívása, nekem lenne rá szükségem, ezt azonnal verjem ki a fejemből, beszélgetni öreg nénik akarnak csak, akik másokon keresik a Tamijukat.

Vajon ő megismerte a hangomat, vajon megismeri-e bárki hangját, vagy csak a rövid emlékezet vezeti az ujjait, vajon milyen idős lehet, szeretett valaha, mitől van az, hogy beszélünk néha, bár csak néhány semmilyen mondatot. Ő keresi Tamit, én pedig azonnal rávágom, hogy nincs itt ilyen, pedig lehet, hogy csak rosszul emlékszik a nevemre, velem szeretne beszélni, de nem tudja már, ki is vagyok, és azt sem mondja, aranyoskám, nem szabadkozik, én elmondom a magamét és elköszönök, leteszem a telefont, a néni ott marad a csendben, percekig nem hív senkit, mert tulajdonképpen túl is van a híváson, úgysem emlékezne rá huszon perc múlva, Tami várja a hívását, hiába, Tami már nem tud hívni senkit, csak felveszi, nem túl bonyolult kombináció, hónapokig tanulta. Tami csak vár a következő hívásig, megkérdezem majd a nénitől, ki az a Tami. A nénitől is, hogy ki ő. A néni nem akar majd velem beszélni, azt fogja mondani, hogy a Tami megint letagadja magát, de adjam már, ne csináljam ezt vele, mire én, hogy nem is csinálok semmit, de a néni azt hiszi majd, hogy hazudok, de nem.

Az öregnek a másik ágyon levágták a lábát. Egyik nap bementem és már nem volt lába. A felesége az ágy szélén ült, úgy tett, mintha ott lenne még mindig a láb. De nem volt, a néni egyik szeme egy egészen kicsit örült, az öreg nem fog belerúgni megint, de nem így volt, az öregnek maradt egy lába még. Azzal akart leszállni, azzal akart elmenni, azzal akarta megkergetni a feleségét. Az öregnek egy lába lett, én nem emlékeztem a másik lábára, mert előtte nem figyeltem a lábát, ki gondolta volna, hogy hirtelen levágják, beledobják egy egészségügyi zsákba, a többi láb mellé, mert van a lábas zsák, meg a kezes meg a belsőséges, meg a daganatos, meg mindenféle zsákok vannak, és a leghátsó épületben van egy hatalmas kemence, amiben elégetik az emberdarabokat, az öreg lábát is. A feleséget megkérdezték, de nem akarta, hogy hazavigyék a lábat, az öregnek nem szólt róla, hogy kérdezték. Felhívta inkább Tamit.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-02-13 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.