Keresés a honlapon:

Gerzsenyi Gabriella A diósbejgli halála

 

 

 

 

A diósbejgli halála

 

Ezek az idén erre a kis fára aggatták az összes díszt. Az előző években jóval nagyobbra vásárolhatták össze, vagy kapták, esetleg örökölték. Az a kopott üveggömb nem éppen mai darab. A kisharangról nem is beszélve, hiányzik a nyelve, milyen harang, amelyikkel éppen csak harangozni nem lehet. A nő ki akarta dobni, de a férfi azt mormogta, hogy még a nagymamájáé volt, családi emlék, fel kell kerülnie a fára minden évben. Cserébe a nő a maga horgolta mackót akasztotta fel. Irtó büszke rá, dicsekszik, idén tanulta a jutyúbról. Szerintem mindenre hasonlít, kivéve mackóra, olyan hosszú fülei vannak, mint a nyúlnak, de a gyerek így is örült, visított, milyen cuki új díszt hozott idén a jézuska.

A kis oktondi nem sejti, nem a jézuska hozta a fát és az ajándékokat se. Amíg a nagymamával odajárt a templomba pásztorjátékot nézni, addig az apja meg az anyja küszködtek a díszítéssel. Olyan kicsi fát vettek idén, hogy lötyögött a tartóban, körbe kellett tömködni újságpapírral, de amikor a csúcsdíszt biggyesztette rá a nő, felborult az egész, kidőlt a tartóból, kezdhették elölről a tömködést, aztán a vége az lett, mégiscsak a felső gerendához kellett kötni damillal, pedig a férfinak ehhez a művelethez nem fűlött a foga, még hogy kimenni ebben a fagyban a műhelybe, és a nagy kuplerájban előkeresni a horgászdobozból a damilt. Spárgával akarta megkötni, mire a nő közölte csak egy falusi paraszt gondolhat ilyet, mert hogy nézne ki, erre a férfi lehülyepicsázta, de utána ittak egy kis forralt bort, betették a lemezjátszóba a karácsonyi énekeket és kibékültek.

A kibékülés nem tartott sokáig, az égősor felrakásánál megint összevesztek. Miért nem lehet soha normálisan eltenni a dobozba, ezt üvöltözte a férfi, a nő meg a fejéhez vágta, kétbalkezes tota, és ahelyett, hogy másokat hibáztatna, inkább igyekezzen, mert sötétedéskor megjön a gyerek a nagymamával, akkor kell jönnie a jézuskának, a konyha is szalad és azt se tudja, hol áll a feje. Mire szétbogozták az égőket, kiderült, az egyik izzó kontakthibás, a férfi nem tudta másképp megoldani, kivágta a hibás szakaszt, utána újra összeforrasztotta a vezetéket, de akkor másik helyen lett kontakthibás, úgyhogy az egész a kukában végezte, és megint forralt bort akart inni, de a nő nem engedte, az vacsorára kell a vendégeknek, ezért pálinkát ivott, nem is pohárból, csak meghúzta az üveget, a karácsonyi lemezt pedig kicserélte ájron médenre.

A nő ekkor kimenekült a konyhába megsütni a pontyot, elkészíteni a krumplisalátát, a fa díszítést meghagyta a férfinak, és csak akkor jött vissza a szobába, amikor égett szag terjengett, mert a férfi felaggatta az összes díszt, amit csak talált, a nagymamától kapott két teljes doboz szaloncukrot, ráadásul még vagy húsz csillagszórót, amit a városban vett a villogó szarokat árusító pasasnál, a csillagszórókból néhányat meg is gyújtott, a szikrák rápattogtak a tűlevelekre, szaloncukorpapírra, kanapéra, szőnyegre. A kutya is ideges lett, gondolom, sose látott karácsonyfát, csillagszórót, fel-alá rohangált, csaholta a szikrákat, meg akarta támadni a fát, de nem érte fel, persze, őmiatta vettek kicsit, és tették fel a kisasztalra, hogy le ne rángassa a díszeket.

Sötétedéskor aztán megjött a gyerek a nagymamával, velük még öt másik rokon, a nő csilingelt a kristálypohárral és egy kiskanállal, akkor mind rázendítettek, hogy mennyből az angyal, a gyerek tüstént az ajándékokat bontogatta volna, de rászóltak, előbb el kell énekelni mind a nyolc dalt, amit szoktak, a férfi meg akarta gyújtani a csillagszórókat a gyerek kedvéért, de a nő csúnyán nézett rá, a gyerek ölbe vette a kutyát, és annak a bundájába dünnyögött, csak azért se énekelt hangosan, a nagymama megszidta, nem kap ajándékot, ha nem énekel szépen, erre bömbölni kezdett. A férfi behozta a forralt bort tálcán, hátha javul a hangulat, előtte a konyhában meghúzta még egyszer a pálinkásüveget, szerencsére, engem nem vett észre, harapós kedvében volt. Mindenki kapott forralt bort csinos csészékben, kivéve a gyereket, mert ugye neki azért alkoholt mégse adhatnak, erre megint bőgött, az anyja a kezébe nyomott egy pohár almalét és rákiabált, fogja be a pofáját, aztán kijavította, a bőgést hagyja abba, énekeljen szépen. A vöröshajú öregasszony megszólalt, majd ő segít a kicsikének énekelni, egyhajtásra kiitta a forralt bort a csészéjéből, és rázendített, hogy kiskarácsony-nagykarácsony, a férfi rendre utasította, ezt csak a legvégén szokták, mire a nő őrá is rákiabált, fogja be a pofáját, úgyhogy végül az egész éneklésből nem lett semmi, a gyerek nekiesett az ajándékoknak, nagyon örült, mert megkapta a sztárvárszos legót, azután legalább csendben volt.

A vacsora normálisan zajlott, leszámítva a halas cirkuszt. A nagymamának torkán akadt egy szálka, a nő vízért rohant, a férfi kenyeret tömködött a néni szájába, a gyerek visított ne haljon meg a nagyi, de hál’istennek, nem halt meg, szép kis szenteste lett volna. A kopasz bácsi sok érdekeset mesélt, még a gyerek is otthagyta az új játékot és szájtátva hallgatta, hogy a bácsi harcolt a háborúban, csak a vöröshajú öregasszony ingatta a fejét, és azt duruzsolta, ennek a fele se igaz, a papa csak kitalálja, de nem figyeltek rá, ezért csendben duzzogott és kért még egy harmadik csésze forralt bort. Mázlim van, hogy az asztal túlsó végére kerültem, ennek a vörös nyanyának ijesztőek a körmei, pirosra vannak pingálva, aranyszínű díszítéssel, és hegyes a végük, a szája is pirosra festve, még az asztalnál is elővette a rúzsát és újra kente a főétel után.

Lefogadom, most a kutya azon mesterkedik, hogy felborítsa a karácsonyfát, két lábra áll a kisasztalnak támaszkodva és a legalul fityegő szaloncukrot akarja bekapni, de senki se figyel rá, ezek itt kávézgatnak meg süteményeznek, a papának alig van foga, a kávéba mártogatja a mézes kekszet, hogy megpuhuljon, a gyerek kakaót kapott, ő is mártogat, már két helyen is lecsöpögtette az ünnepi terítőt. A vörös most feláll, talán észrevette a kutya akcióját és a fát akarja megmenteni, de nem, ez felém tart, mi a frászt akar, eddig úgy volt, hogy az asztal másik végén ül és mézest eszik, úristen, de hegyesek a körmei, a fogai meg sárgák, borszagú a szája, ez nem lehet igaz, segítség!

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-02-11 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.