VideóAz Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója Keresés a honlapon: |
Román László: Végállomás
Végállomás
Izgatott volt, akár egy kisgyerek karácsony előtt, ha várva-várja a Jézuskát. Újra gyermek volt, fiatal. Egész évben készült erre a napra. Osztálytalálkozó lesz. Találkozni fog a fiatalkorával, azokkal, akikkel megélte ezt. Vonattal indult, mert a párja féltette őt, és lebeszélte a hosszú autózásról, pedig tudta, hogy képes lenne rá, mégis beleegyezett. Nagyon régen nem utazott már vonattal. Emlékeiben füstölt, majd dízel lett a mozdony, de sokáig zakatolt minden szerelvény. Nem volt még hegesztett sín. Akkoriban ritmusosak voltak az utazások, hallható a sebesség is. Most villanymozdony, hegesztett sín. Némán siklik a szerelvény, csendes és hűvös a légkondicionált utastér. Régen zajos és élettel teli volt az utazás, olykor még füstös is. Az utasok beszélgettek, még az idegennel is. Most előrebiccentett fejeken meredt szemek bámulják az okostelefonokat. Az élet virtuális lett. Egyedül ült egy kényelmes ülésen, légkondicionált kocsiban. Behunyta a szemét és hallgatott. Meghallotta a kerekek surrogását, szívében a hajdani zakatolást érezte és beszélgettek egymással az emberek. A lelke álmodni kezdett. Újra a régi vonaton utazott, fiatal volt. Hazafelé tartott. Mosolygott még akkor is, amikor a kalauz végig haladt a szerelvényen, és azt mondta, végállomás tessék kiszállni. Mindenki leszállt. Őt a vonattakarítók találták meg. Mosolygott. Még akkor is.
Megjelent: 2022-11-07 20:00:00
|