Keresés a honlapon:

Román László: Fogódzó

 

 

 

 

Fogódzó

 

A férfi a hegy lábánál egyedül élt, ott is született. A háza fölötti kiugró sziklán erős hasadék volt, esőázott, szélhordta porral kitöltve. Egy nap kis magocskát repített oda a szél. A mag kicsírázott, majd fácska lett belőle, nőtt, növekedett, erősödött, élni akart.

A férfi nap mint nap figyelte, hogyan sarjad és teljesedik ki az élet.

Kapaszkodott a fa, kapaszkodott a férfi is. Úgy érezte dolga van, vigyáznia kell a csemetére. Napról napra élt, éltek.

Egyszer erős szél jött. Nem hozott, vitt. A facsemete alól az életadó földet vitte magával. A fácska megbillent, de néhány erős gyökere még nem adta fel, fogódzkodott a kőbe, a repedésekbe. Ő is kapaszkodott.

Aznap, amikor a fát ellenőrizte, figyelmetlen volt, másfelé nézett. Ekkor újabb széllökés elszakította az utolsó gyökeret is.

Pár nappal később találtak rájuk az arra tévedt turisták.

A fa és a férfi egymást ölelték.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-10-24 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.