Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Géza meséje

 

 

 

 

Géza meséje

 

Géza morcosan és fáradtan tért haza a középiskolából. Mostanában egyre furcsábban viselkedett. A szülei kicsit megfeledkeztek róla. Ők is szakadatlanul dolgoztak. Kicsit úgy gondolták, hogy már úgyis nemsoká felnőtt ember lesz, ezért egy kicsit nem törődtek vele…

Géza elővette a tankönyveket. Tanult, tanult… De egy kicsit elkalandoztak a gondolatai. Majd összecsapta az egyik tankönyvet s elővette a kis noteszát. Mostanában meséket írt. Fantáziája élénk volt, így ez ment neki. Egy királylány életéről írt…

Majd hazajött az apja, Norbert. Géza eltette a noteszt. Norbert is fáradt volt. Öt óra felé járt. Barbara is hamarosan hazajött. Norbert megkérdezte:

Hogy megy a tanulás?

Megy. – felelte Géza.

Kikérdezem ám.

Csak nyugodtan.

Apja mosolygott.

Azért játssz is!

Géza mellesleg kitűnő tanuló volt. Az irodalom volt a kedvenc tantárgya. A történelem nem annyira. Abból hármast is hozott haza néha. Lajos, a magyar tanár szerette is. Látott benne némi fantáziát az íráshoz… De nem tudta, hogy Géza ír… Pedig a srác sokat gondolkodott azon, hogy ezt elmondja-e a tanárának? De nem akarta. S Géza egyre jobb meséket írt. Még az apja sem tudta… Viszont anyja nem volt vak, ő látta néha hogy valamit firkálgat… Géza eléggé szeretethiányos volt… Apját jobban szerette, mint anyját. Norbert tudta ezt.

Egyszer egy szombati napon, mikor nem kellett olyan sebesen tanulni, Géza több energiát fordított az írásra. A szobában írt. Ezt már Norbert is észrevette.

Hát te mit írsz? – kérdezte.

Mesét.

Miit?

Jól hallottad.

Inkább a tanulással foglalkozz!

Majd ment tévézni. Aztán Géza ezen a napon készen lett egy mesével. Publikálni akarta… Egy gyereklapnak felküldte a neten. Vagyis az e mailen. Vasárnap jön a jó hír, hogy közlik. A Jó Pajtás megjelenteti Géza meséjét. Ezt már muszáj volt elmondania a szüleinek.

Apa! Nézd csak az e mailem!

Norbert felvette az olvasószemüvegét.

Nocsak! Meséd jelenik meg?

Igen. – válaszolta büszkén Géza.

Gratulálok, fiam!

Barbara is meghallotta a hírt.

Meséje jelenik meg? – kérdezte aztán.

Igen. – válaszolt az apa.

Gratulálok! – mondta az anya is.

Miért nem mondtad, hogy írsz? – kérdezte Norbert.

Én akartam… Csak… – s sírásba fulladt a szava.

Most miért sírsz?

Nem figyeltetek oda rám eléggé…

Majd átkarolták egymást.

Jól van… na… Örülj a mesédnek!

Barbara is meghatódott. Majd Géza megtörülte a könnyeit. Norbert is. Barbara főzött egy idegnyugtató teát.

És miről szól a meséd? – kérdezte aztán az apa.

Egy királylányt elrabol a sárkány s a legény kiszabadítja s ők meg házasságot kötnek s boldogan élnek, míg meg nem halnak…

Na, ez nem rossz, de ha akarod én is tudok tanácsokat adni. Nem vagyok buta ember én sem…

Azt tudom…

Én is művelt ember vagyok, bár írni nem tudok…

Géza nevetett.

Ne nevess. Szeretem Móriczot, Kosztolányit én is…

Akkor adj nekem valami témát…

Témát? Novellát is szoktál írni? Mert a téma amit én adnék az nem mese…

Ezentúl novellát is írok…

Nagyon helyes. De a tanulásról se feledkezz meg…

Dehogyis.

Most pedig játssz is…

Jól van, nemsokára felnőtt ember vagyok.

A felnőtt is játszik…

Majd az apa magára hagyta. Géza meg ivott egy kis teát, amit a megilletődött anya készített…

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-10-06 20:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.