Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Magén István: hipotézis

 

 

 

 

Hipotézis

 

(Ha volna valami, ami az alkalmazkodás szempontjait követi.)

amit elfelejtenek, mert az ismeretek gyarapodását írja elő. beülteti a székbe, tárgyal vele, megfigyeli, így van, meg úgy van, magyarázatot adnak a fertőző betegségekre, sokszínűek, tehát a vírusok készen állnak a szaporodásra, a vizsgán begörcsölnek, aztán különböznek a nemek, valószínűleg háromdimenziós térben, kiírva munkaterület. (Legalábbis implicit.)

összehúzza, működik, az osztályteremben a nők, azok akik férjhez mentek két történelmi esemény között, Magyarországon szocializálódtak. (Megvernek, megisznak, szeretetre méltók és éhesek, tudják, hogy meddig lehet leereszkedni.) szerencsére két mutató mozog az órában, csórók, egy egész életet szentelnek annak, Somfainé meg a lánya, az egyed, meg a fejlődés, a hegycsúcsok körüli párában, szakadt bugyiban, manipuláltak, kinyújtották a kezüket, ismerték a hangyák szokásait, Somfainé gőrkorcsolyázott, fiatal férfiról fiatal férfira vándorolt, az erőforrásnak megfelelően, a lánya pedig elérhetetlen volt, buzgó tempóban, kissé gúnyosan, viselkedésében alapvető, ha meg akarod enni a kezedet, edd meg, mondta a lánya és megette.

egy reggel az utcasarkon meglátta az elsőt, lövöldözött, mintha ott se lett volna, mintha rendelkezett volna gyerekekkel és azoknak a nevelésével, kinn az utcán. Somfainé lánya, szülői elutasítás, hatékony, a szülők részletesen leírták azt, egyáltalán nem is tudhatod, mondta. a szülők lába között lezajló interakciót, melynek következtében a kaja, a múlt, már erősen domesztikálódott. Férfi és nő még egy darabban, mint az árnyak. Somfainé agyának felépítése meghatározott környezetben. azt állítja, hogy túlságosan, folyamatosan. Somfainé agyának egy darabja emlékezik. feloszlatom, mondja, pontosan úgy, ahogy ők. összevetették. Somfainé hipotéziseket állít. pontosan úgy, ahogy azonosít, ahogy a legyőzöttségére gondol.

terpeszállásban eszik, minden napra van egy szó, egy vaddisznó család, a tudással. magyarázattal, szorgalmasan koncentrálnak a csecsemők. megmossák a talpukat apa és anya nélkül, állatok nélkül, ez az előfeltétele a választékos viselkedésnek, a gyermek és az anya, a nyelv a szájban, csak az utódok számítanak, az anya szétteríti a figyelmét, ez azt jelenti, hogy kötődik, hogy dekoncentrált, hogy az érzelem megváltozása gyakran kényszeríti őket. (Megnyilvánulási forma.) érzelemkifejezéssel építi a gyerekét. tűzoltó leszel vagy katona, kapsz fegyvert amennyi kell, interakciók ebben a keretben tudatosan, gyerekkatona leszel, a halálos orgazmus folyamatban. nukleális bombák autista gyerekeknek. segítségnyújtás, az etnikum tiltakozik, bölcs, a becsületes medve kiválasztja azt, akivel boldog lesz. a medvékről feljegyezték, hogy a lelki izgalom megrepeszti a koponyát. a medvéket meglepetésszerűen bekerítik. a táj ölelése kirívó, lehetetlen kideríteni ki kicsoda, hol lakik. beleesnek a földdel töltött sírba. drónok, elutasító magatartás, a nyugat szállítja a fegyvert, “adj király katonát”, a macikról feljegyezték, jutalmazott leszel, utánzó. Somfainé majd meglátja, elkülönül, fontos a szomorúság, a harag kifejezése, az idő-kapcsolat.

bazdmeg” mondja az emberi nyelv evolúciójának ehhez a szakaszához érve, jutalmazott feleletek, vannak, akik elmennek a végsőkig, a folyamat leáll, Róma, Győr, Párizs, London egyáltalán nem praktikus, prófétai nyelv, maga érzelmi állapotával és viselkedésével. nyelv mely szocializált gorilla, megoldható, fogamzásra kész anyaméhek, egy újabb évszázad letelt, tompítani kell, fellelkesít, szép anyák, megszülik szép, a számítógép és az ember kapcsolatáról szóló teremtményeiket. felpúposítja a hátát, és nyugodtan görgeti a sorsot, és néhány órás eltávozást kér. semmit sem árul el azokról, akik a rakétáktól halnak meg. anekdotákkal kezdődik a háború, és gyengéd, leplezett, diszkrét öregséget ígér. egyszerű, vidéki történet a piacon. kitört a háború, meghalt, mi nem találkoztunk sehol. sárga Hondájával a falnak hajtott. te vagy az? a legigénytelenebb és a legjelentéktelenebb. nemsokára tízezrével halnak, ott maradnak. véletlenül dőlnek össze a városok. (Gyilkold meg a háborút, lassan verd a fejét, szagold meg a halottakat, fehérebbek a ruhánál. ismeretlen mantrákat mormolva elvégzik szertartásaikat.) förtelmesen fáradtak és csúnyák. a háború a maga ura. okoskodva gügyög. fiatal anyák a város látképét nagydobra verik. a csapat bemegy a házba, és megtudja, hogy a ház hány emberből áll. a feszes nők maguk látták őket, egy asszonyt átlyuggatott a golyó, nem lehet látni semmit. áldottak ők, akik ajánlatot tesznek, áldott legyen, ami közöttük történik.

(Bemegyek a szájába és lefekszem, és meghallom a lódobogást, és goromba fráter vagyok. Megkapóan kedvesek, és mozdulataikkal ajándékot osztogatnak. Az egyik emelet leroskadt a rakétáktól. Egyik napról a másikra megkönnyezem a gyerekeket. Vadászom, fehér lovon ül a nagy trükk, az, akivel Somfainé boldog less. Ha beszél, az illata részegítő, mint a kevésbé friss halnak.)

folyton arra válaszolnak. Somfainé ikreket szül. azt mondja, hogy ez vallomás, fájdalmas ok, kényelmes felejtés. fel sem ismerik az európai embert. a műnek szenteli, azért jött. a szabadságvágy fájdalmas, csupa delej és szellemvilág, a szabadság lehetne ilyen. díszes babiloni fogság, az oroszlán válaszol, árnyak vagyunk mindannyian, (erőfeszítés), felvilágosodott kísértetek, édes ízek erőszakos illatfelhőben. a fizikai gyökerekre figyelmet fordít. a háború rövid partnerkapcsolatokra épül. Somfainé gyermekei véresek és megközelíthetetlenek, mint a hangyáknál és a termeszeknél. a tudás helyettesíti a folyamatokat. nincs létrehozás, nincs normális fejlődés. azok a rakéták olyanok, mint azok a nők, akik a legkevésbé sem adnak a fizikai megjelenésükre. ugyanazokkal a szavakkal halálos ítéletet olvas fel. a változó egy négyzet, a jelenségek jönnek, pontosabban céloznak. ukrán nők jönnek át a határon behódoló arckifejezéssel. a férfiak emtizenhatosokat cipelnek, erotikus képeket nézegetnek haláluk előtt. gyerekcsináló éjfél van, proxiháború.

milyen hónap van? milyen év van? erotikus jelenetek szerveződnek az égen, toronyház a torkolattüzben, növények és csillagok, szétfolyt méhlepény, evolúciós gonoszság mint igazság, mini gyermekkor, emberevő humanizmus.

ötven évvel azelőtt futva próbálkozott a fehérre meszelt úton, a hangyánál mobiltelefon, és azon gondolkodik, hogy mulatságos-e? megfigyeljük Somfainé feszes ruháját, meg a csótányok szokásait, némán és hallgatva, zsineggel a nyakukban, öles, hatalmas lelkiállapot, ideje véget vetni. Somfainé egyszercsak ott áll a tó partján, egyre gyorsabban áll. az égbolton rakéták acsarkodnak, senkit sem szól. Somfainé lánya egy széken ül, forog, messziről meghallja a Katyusák kiáltását.

(Somfainé lánya Enikő a második felvonás végén egy problémát vet fel, ami megoldhatatlan, nem tagadja meg, semmire sem válaszol, magyarázatot nem ad. Azért jött, hogy kivégezzék, bár ez a jelenlévők közül senkinek sem tetszik. A nélkülözhetetleneket a szurkálás ösztönzi, tréfásan kell beszélni, (szögesdrót), ez a testvérek vetélkedése, az anyák már nem szülik meg gyermekeiket, illetve megszülnék, de a petevezeték beszőrösödött, ilyenkor nem célszerű azt mondani, hogy soha, hogy a fűben a bokrok között véletlenül ott van a halál, és hogy a csecsemők arca összetéveszthető. Tudja mit csinál. Ő a kialakulatlan írástudó ember.)

csak nézd, mondja Somfai a folytatás után. tele van ismerős históriákkal, vadásztörténetekkel, a leomlott toronyházak alatt ég a teste, nem csal meg, elmenekül. utálom ezt az irányt, mondják azok, akik az autójukban halnak meg. ezt nem teszem, azt sem teszem sokkal részletesebben nem teszem. Enikő modern körülmények között nevelte gyermekét. köteleket kötöznek egymáshoz, elemzik a folyamatokat, Somfainé hosszú lábát, mely már-már kézhez hasonlít. eltévedtél, egy magasra épült házban, megtanulható körülmények között. válaszokat ajánlanak neked, mert ők vannak többen. egyetlen gondolat foglalkoztat, a vérző seb, mely sosem heged. Enikő repülőgépet vezet, irattartókban keresgél, szívesen megtenne egy utat a bolygók között.

azért mentek oda, hogy kivégezzék. akik a legalkalmasabbaknak bizonyultak. feltételekhez kötött. ez az ő próbája, az ő tapasztalata. tekintettel a kegyetlen játékra. a csont fehérsége és a törés zaja, meg a szervek igazságérzete.

 

 

  
  

Megjelent: 2022-09-12 20:00:00

 

Magén István (Budapest, 1950), 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.