VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Kaiser B. György: Unoka Cambridge-ben
Unoka Cambridge-ben
Zsanett tíz éves lett. Nagy nap a mai. Két évet kellett várnia, míg a nővéréhez hasonlóan telefont kapott. – Szia Papa, tudunk most beszélni? – Igen, tudunk. Honnan hívsz? – A Cherry Hinton Parkból. Sétálok a kutyával. – Ugye, együtt is jártunk ott, amikor nálatok voltam? – Igen, tényleg! – Mi újság? Hogy vagy? – Éppen szomorú vagyok. – Miért szomorkodsz? – Mert nem tudok szaltózni a trambulinon. Akárhogy próbálom, mindig az oldalamra esek. – Hány éves is vagy, kicsim? – Tíz, de akkor is zavar. – Hadd áruljak el neked valamit. Amikor én iskolába jártam, általában labdáztunk. A többség focizott, mi kosarazhattunk a teremben. Ezért aztán sem a szertorna, sem a talajtorna nem ment nekem. Életemben egyszer csináltam egy kézen átfordulást, ami olyan, mint a szaltó, csak letámasztod közben a kezed. Ez akkor volt, amikor osztályoztak, és muszáj volt. Gondolj bele, mennyi mindent nem tudsz még. – Nem tudom. – Pontosan ez az! Ahogy nősz, okosodsz, egyre több mindenről fogod felismerni, hogy nem tudod, ahogy most rájöttél, szaltózni sem tudsz. Viszont eldöntheted, meg akarod-e tanulni? Én például nem tudok teniszezni, de úgy határoztam, nem akarok annyi időt szánni rá, amennyi a jó teniszezéshez kellene. Annyi minden mással lehet foglalkozni, amit szívesen tanulok. – Most éppen mit tanulsz? – A növényeket. Tudod, nagy a kertünk. Elsőre azt gondolná az ember, csak unalmas és fárasztó földtúrás az egész. Pedig izgalmas ez az ismerkedés. Képzeld, van olyan növény, amit gazként irtottunk, pedig finom salátát lehet belőle készíteni. Ilyen például a porcsin. A csalánból pedig teát főzünk. A rendszeres testmozgás is fontos nekem, ha már nem kosarazhatok. – Én mégis szeretnék szaltózni! – Küldök neked egy linket, ahol lépésről lépésre bemutatják. – Nem vagyok biztos benne, hogy sikerülni fog. – Emlékszel, hány évesen kerekezted körbe először a Velencei tavat? – Hét. – Ha akkor azt mondtam volna, most elmegyünk, és le kell tekerned harminc kilométert, lehet, el sem indulsz. De megcsináltad. A következő évben is. És emlékszel, amikor cirkuszban voltatok, és te elvesztél Budapesten? Milyen ügyesen feltaláltad magad! – Az könnyű volt. Megkértem egy fiatal párt, írjanak messengeren anyáéknak, mert akkor még nem volt telefonom. Így aztán gyorsan egymásra találtunk. Arra is emlékeztem, hol lakunk. Egyedül is hazataláltam volna. – Igen, végig gondoltad, és meglelted a megoldást. Nagyon büszke voltam rád, amikor elmesélted. Az a lényeg, mindent meg tudsz csinálni, amit akarsz. Azon még törheted a fejed, mi az, amit tényleg akarsz. A szaltó legyen az első példa. Ha akarod, kezdj hozzá, tanuld meg. – Rendben. Képzeld Papa, meghirdettem az iskolában egy varró klubot! – Igen? Mesélj róla! – Írtam az igazgatónak egy e-mailt, hogy szeretnék olyan klubot indítani, ahol különböző anyagokból rizzsel kitömött nyuszikat, cicákat, meg ilyeneket tudunk csinálni. – Azt javasolta, fogalmazzak egy levelet a szülőknek, és ő majd szétküldi. El is ment a levél. Kértem, hogy hozzanak a suliba maradék anyagokat, fél pár zoknikat, mindent, amit felhasználhatunk. Egy láda tele lett mindenfélével. Már meg is volt az első találkozó, és az ott készült nyusziból az osztályunk kabala állata lett. Aki aznap jól teljesít, annak a padjára ül. – Ez nagyszerű hír. Látod, mindenre képes vagy, amit csak akarsz! – Történt még más is. Jelentkeztem az iskolai jótékonysági vásárra. Üdítőt, meg süteményt árusítunk. Anya és Dina segítenek. – Biztos vagyok benne, sikeretek lesz. – Papa, jó volt beszélni veled. A szaltón még gondolkodom. Azért a videót küldd el. – Rendben, Zsanikám! Várom a hívásod! Bármikor.
Megjelent: 2022-08-31 20:00:00
|
