Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kullai Lilla: Thébai betűk

 

 

 

 

Thébai betűk

 

A holdfény sejtelmesen világította meg a fiút. Kerek arc, kerek szem, tág pupilla. A nyirkos homok rátapadt csupasz lábfejére, megigézve szaladt a tenger felé. Csak akkor állt meg, amikor a víz már a térdét simogatta. Elővett egy kopottas könyvet, a borítón gyöngyszerű betűk domborodtak, vízcseppekre emlékeztették, legurultak a szélén, bele a kék mélységbe. Végigpörgette a sárgás lapokat, mézédes illat, öröm szivárgott hasába a lábán keresztül, bizsergett a gerincében, elöntötte a fejét, az elméjét.

Írni kezdett, mesélt a szüleiről, testvéreiről, munkájáról, arról, hogy már találtak neki egy lányt, gyönyörű, vele egyidős, örülnie kéne. Amikor befejezte, kitépte a lapot, a lágy Zefír elfújta, Salacia könnyei eláztatták, lassan lefolytak róla a hullámos vonalak, hullámmá váltak, kecsesen repültek a horizont felett.

A tenger visszahúzódott, már a parton állt, vágyakozón nyitotta ki ismét a könyvet. A lap széléről induló vonalak egymásba gabalyodtak, ölelkeztek. A fiú mohón olvasta a választ. Azt mondta, el kell engednie, tovább kell élnie a földi életét, nem találkozhatnak. Csak egyszer még hadd ölelje át, hadd érezze hideg tapintását, sós légzését, keserű ajkát és finom könnyeit.

Elege van a levelekből, belegázol a vízbe, szereti a nyomást, a súlytalanságot, az ürességet. Forog a világ, ő forog a világban, a világ forog benne. Lehet, hogy nem jön el?

Kövek és korallok, sötétzöld és sötétkék, kegyelem, lehetetlen. Bús mámor és édes melankólia kavarog az aljzaton, fénylő aranyérmék, ezüstös selyem, két Hold, egy szempár.

 

 

  
  

Megjelent: 2022-07-14 20:00:00

 

Kullai Lilla (Komárom, 2004)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.