Keresés a honlapon:

Magén István Egyedül, vagy kettesével

 

Egyedül, vagy kettesével

 

Az iratcsomó még kárörömre is hajlamos.

Évike hosszú haját kényesen ráteríti. (A távoli jövőben, amikor még repülőgépeket meg tankokat látott.) Odalép az ablakhoz, és kinéz a tölcsér alakú lyukon. Előnyöket akart a maga számára kiszimatolni. A bénító fájdalom belenyúlt a testébe. Gurgulázva szétterpesztett fülekkel szül. Embereket szül, torkon ragadják, negyvenezer ember üvölt, a tekintetük azt jelenti, hogy nem akarnak se látni, se hallani. Szállingóznak a kék-sárga levegődarabok, piros-fekete sapkák, fekete-sárga szétrágott szalvéták, vörös-zöld golyóstollak. Ekképp teszem a dolgomat, olajozottan nyikorgok, békacombot eszek, eszközt használ a természet, megvadít a fény, a kullancs bemászik a nyakamba. Fülel, őt akarja megjegyezni, (női fenekeket firkál), felugrik, és a labdát a hálóba dobja. Kőtömbökből formáztak, mondja, beletörődőm abba, hogy vagy, és nem akarok rajta változtatni. Megvadul, videót készít hosszú körmével, kibogozza a cipőpertlijét, a halottak lefeküdtek, mindenkit betakar az üvegszilánk.

Józsika bácsi szórakozik, kitárt karral repül, az égben és csendesen, málészájún üvölt. Már járják a táncot, és a fejemre olvassák, ha megzavarom őket. Évike szerény, rendet tart, napokig figyelem és simogatom. Kitárja az ablakot, az elesetteknek és a hülyéknek hosszú életet jósol. Szót sem hallok ebben a golyózáporban, mondja. Komoly tekintetét furfanggal hordozza körül. Józsika bácsi kézen áll, a bokája szegletes, apró csontok állnak ki belőle, kukacos, mint a cseresznye. Rendben van, mondja, megértettem, harcba szállok. Az újszülött szeme láttára nézi a csörgedező patakot, és zsíros szalonnadarabokat dugdos. Nem kenyerem a gyengéd női sérelmek felemlegetése, szól. Maga ezt mondja, így Évike, de az ember elrohan, hogy ne lássa a rémségeket.

Osztom a véleményüket, nagyvonalúan, igyekezettel járok náluk a konyhakövön. A jövőben lámpa ég majd a hosszú séták alatt. Futkározhatok az összetört tányérokon a sarki étteremben. Meztelen lány ereszkedik le a lépcsőn, jegyzeteket ír egy fenyőfára.

Bélus bácsi szúrós fájdalmakat érez a torkában, vírusok dobolnak, előadom a tervemet, én is megyek. Évike szoknyája felgyűrődik, voltaképpen nem csinál semmit, alig látja az utat. Erre képes a szeme romlása miatt. Senkinek sem teszek szívességet vele, mondja. Bélus bácsi felbuzdul, felmászik, szinte minden nap esnek le emberek a háztetőről. Bekopog az ajtón, az oldalát üti, szeretné elérni, hogy elérje. Ez más lépték, mondja. Átöltözve felbukkan a katicabogarak között. Bélus bácsi kifújja az orrát, a fogával csattog, izgatja az, ami Évike szoknyája alatt van. Szökjünk meg, mondja, magyarul fogalmazza meg a törvényeket. Zeng a szekrény, a ház túloldalán gyalogolnak, a dolgok használata egy fénykép, egy cikkcakkos vonal, Évike forog az ügyfelei után, elragadtatással nyomkodja a kilincseket, a könyökét beilleszti az ajtónyílásba. Érdeklődők kísérik szokatlan vándorútján. Arról van szó, hogy az utasítások érthetők-e? Zöld arcú gyerekeket szül, akiknek nem ártanak a helyüket folyton változtató, durván egymásba furakodó közlegények, az sem, hogy a gyerekek neveletlenek, hogy odalent toporognak az összetörtek, a lezuhantak, a kulcslyukakban fiatalok leskelődnek, eltérnek a valóságtól, fej nélkül ábrázolják, elragadtatottak, csókolódznak a kapu előtt, érthetetlenül szívják egymás ajkát, nyakát. Ez egy rablógyilkosság, mondja valaki, ne izélj, mondja más, és nézi, ahogy a falhoz csapják a csecsemőket. (Esküszegők.)

Évike félrenyelt, elcsúszott a csípője, a harisnyája, a bugyija, most áthúzza magát, nagy kincs, a szemöldöke, mint egy amfora, öblös és kerek, egy néma gépezet, mely fekszik a priccsen. Visszafelé indul, de azért még jól áll neki, a haja magasan feltornyozva, azt kérdi, hogy mit szólok hozzá, persze csak akkor, ha a nyakában viseli Józsika bácsit, aki ugrál és vihog, és egy fa tövében guggol.

Józsika bácsi és Bélus bácsi összeverekednek. Józsika bácsi akkor üt, amikor Bélus bácsi kuncog. A fal repedéseiben bogarakat látni. Elfelejti, hogy a részeg katonák. Nagy a riadalom, egy biciklis fekszik alatta pénz, fényképek, igazolvány nagyvonalúan szétszórva. Újabb zászlóalj érkezik a fénycsíkon, mely a felkelő napot jelzi.

A kissrácok ellenállhatatlanul maszatolnak, Tibi-csokoládét esznek, leskelődnek, és selypítve szitkozódnak. Alacsonyabbak a szüleiknél, a válluk lelóg (a földig), a felnőttek matematikai kifejezésekkel szórakoztatják őket. A visszapillantó tükröket letörik, feldolgozhatatlan állapotban dörömbölnek, vigyorognak koporsó alakú szemmel. Valószínűleg leülök, nyomkodom a telefonomat. Évike látta a rakétát a tízedik emeleten felrobbanni. Hosszú teste bekanyarodott, Évike éppen zöldséglevest főzött, majd bekapcsolta a tévét.

A kereszteződésekben, meg a keresztutcákban ágaskodó kamaszok karikára vágott sárgarépát esznek, kifutnak az időből, mondhatom úgy is, hogy felkapaszkodnak a villamosra. Évike gondterhelten nyüzsög, a ház, amiben lakik összedőlt, megkérdezi Bélus bácsitól, hogy szereti-e a gyerekeket, azt válaszolja, hogy az aprószeműeket, ha a napfény megpörköli őket. A csodálkozni tudó anyukák hálája összezúzza a képeket, a tükröket, a szamovár csilingelő és bizonytalan, nyugatra tart, egyik lábát levágta a fogaskerék. Évike a személyazonossági igazolványát megtalálja a romok alatt. Sohasem volt még ilyen, sikerült kiszolgálni őket, erre mennek, talán. Biztosan félnek. Figyelmeztet, vacakol, eltér a dolgok használatának elfogadott rendjétől. Évike azokban a hetekben lett felnőtt, amikor annyira nézte a romhalmazt, hogy a popsija megfeszült. Elindult a szobából, és átpréselődött a repülőgépek alatt. Angyalként kavargott a hóesésben. Még sohasem volt annyi vére, mint most. A kabátja is véres, a haja is, egy tömör kis állat, hősködve ugat és nyávog.

Bélus bácsi ül a tankban. A haja összetapadt, a túloldalon rejtőző mesterlövész célkeresztjében mozog. A lövész is izeg-mozog, nyugtalankodik, felkapaszkodik a tetőre, észrevesz egy papagájt, letép egy felhőt és megpróbálja visszaragasztani. Bélus bácsi nem lepődik meg, de az ajtót zárva tartja. A tank fából készült, hódítani így is lehet. A hadjárat elején haladók morgolódnak. Bélus bácsi furfangos találóskérdést tesz fel a tank személyzetének.

Utóirat:

Évike hagymát pucol, nézi nagyítón keresztül, tétovázva, megfelelő indokolással, kihajigál, kidob egyeseket a konyhából, másokat meg utánuk repít. A rakéták várnak, a prófétát figyelik, amint műkezével a kézifúrót tartva lyukakat fúr. (A szürkület megtévesztő, belépnek az éjszakába, szétlövik a várost, még az óvodáknak se kegyelmeznek, még a kiskutyáknak, meg a kismacskáknak sem, a festőművészeknek sem, a koldusoknak sem, még az utcai vécéket is diribdarabra lövik. Évike felhúzza, a lábikráján foltok, a csontról leszakadt az izom, képek a leszakadt végtagokról, tartozások, kell egy pohár hideg sör, milyen érthetetlen az élet. A füstölgő szobában, a romok között Sanyi bácsi azzal szórakozik, hogy fogkrémet ken az arcára, lekaparja, megeszi, kihányja. Odakint dúl a harc, a katonák lelövik a barátnőjüket, meg az ellenség barátnőit, ez a zuhanás útvonala.

Te láttad ezt, kérdezi az egyik. Elrémít a gondolat. Gőgös disznók. Tegnap még az Örökkévaló sétált itt. Jó, kiabáljunk, majd meglátjuk a végén. Azért van így, folytatja, mert a többiek gyávák és megijedtek, és ide-oda rázkódnak.

A fogaskerék szomjas és zavaros, súrlódik, morog, amikor a bejárati ajtón két tagbaszakadt katona betolja a képét. Ezekben a zavaros napokban nincs olyan dolog. Hónapok és évek óta elcsalják az időt, felesleges számolni, csábítják a katonákat. Oldalba lökik Somfait, tömjénfüst száll, hullnak egyedül, vagy kettesével. Az egyik halott olyan, mint a másik halott volt előtte.

(aki romlott történelmet tanul azért őrült mert a táplálkozása körülzárja ő keresztülordít rajta nincs kit megölelni lecsavarja a fülét a kocsmaajtó előtt elvesztették önmagukat fejbe lövik magukat lábon lövik magukat szánalmas türelemmel fontos emberek lyukas ruhájukon átlátszik a folt Európa nevetséges Z. hipnotizálja Európát a szívére fekszik szájában az olaj gyilkos galócákat főz ő nem olyan ezért még olyanabbnak kellene lennie)

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-07-04 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.