Videó

A Gallery FreylerArt videója




Keresés a honlapon:


Batári Gábor: A delnői, deli, akrobata lábról, – aminő nem okos

 

 

 

 

A delnői, deli, akrobata lábról, – aminő nem okos

 

(válogatott szemelvény a Szép Irén mondakörből, közelebbről a Gyógytúra az Ekronon című nagy megmutatkozásból)

 

 

Szóljunk hát, Vanda Geröyk Brünről, a túlvilági életében magassá, szőkévé szépségverseny-győztessé szó szerint titaniszi anyaméhből újraszületett Nofertitiről (a hamisbéke bizottmány ügynökeitől kapott legtitkosabb titkos neve: Szép Irén, így keresztelték, ugyanis mikor feltétlen Őmikroszentsége-az-Ölelnök-és-Magistere-lojális katonafőtiszt-növendéknek, úgymond főhadapródnőnek toborozták). Feltehetőleg már kifejlett szexbombaként jött a (más)világra sámsoni, herkulesi tehát naphéroszi /bocsánat napheroinai/ erővel, merthogy még a legvénebb Nesztór vagy Matuzsálem se látta kisdednek vagy süldőleánynak.

Vandába tehát, ebbe a katonanövendék vámpba, bombanőbe belehabarodik Oerdvigg Mirdroff okleveles agyvizsgáló, aki közben, sajnos, egy különös baleset folytán pezsgőspohárrá változik.

Ám ez mit sem változtat szándékán, tovább csapja a szelet a gyönyörűséges főtiszttanoncnak, de a rátarti Vanda szóba sem áll véle.

Mirdroff csillapíthatatlan kéjvágyától hajtva, valamiféle mágikus praktikával Vanda bal lábát ráveszi, hogy

a kadéthölgytől független életet éljen, ám rögvest elfogatja az önállósult alsó végtagot és biztos helyre rejteti, majd megzsarolja Vandát, hogy csak akkor kapja vissza, ha eltölt vele egy éjszakát.

Vanda inkább saját lába keresésére indul, kalandozik bolygóról bolygóra, holdról holdra, galaxisból galaxisba, de nemhogy, lábára találna, hanem a Butélia gömbhalmaz egy holdján, egy sampányer drinkbárban, a nagy pezsg-ős-robbanáskor, amikor az összes pezsgőspohár feloldódott a nulladik dimenzióban, bal karját is elveszíti.

Végső elkeseredésében a talált tárgyak osztályára megy, az Abüsszosz bolygóra, ahol szembesül a rideg valósággal; karja a kialakulatlanság entrópiájában érzi jól magát, nem akar az ő bal karjává visszaformálódni,

bal lába meg, saját alteregójává fejlődött.

A sokktól lassan-lassan, bár csak kitüntetett alkalmakkor rezege, sőt olykor nagyon rángatódzó bal vállú egyúttal, tikkelgető, mi több egyenesen tikkelő jobb szemű kezd szegény Vanda lenni.

Ezért egyszercsak útnak indul az Alkopebran 46-ra, az ekroniták bolygójára, mely ezopszükhiátereiről híres, kik az efféle testi szümptómákban megnyilvánuló pszükhés bajokat igen kiválóan kezelik, de nem tudta szegény, szép feje, hogy ott nem elhagyják a végtagokat mint ő vámpsága, hanem büntetésből távolítják el őket, tehát az afféle, ő féle csonkabonkák e planétán bajba kerülhetnek.

Vandát elő is állítja, ráadásul le is tartóztatja gyorshajtásért, végsősoron a fenti okokból egy főtörzsi fakabát, amikor úgy hajt el ezo-pszükhiáteri kezelése helyszínéről, - el nem hiszik, az orvosi rendelőből,- mint a meszes, talajon is fénysebességre képesített személyi röppentyűjén:

 

A komisszariátus épülete egy harminc méter magas fejet formáz, méghozzá Zodachét, az ekroniták istenéét. Az ekroniták túlnyomó többsége földműveléssel azon belül is szőlőműveléssel, ekroni szakzsargonnal élve pezsgőcsíráztatással foglalkozik, ezeket a jómódú farmereket gyűjtőnévvel is illetik; ők a murkachok s ha épp nem pezsgészkednek, mert a sámpányer az ekroniták bolygóján a pezsgőfán terem, (miként csíráztatnak arrúl talán később) ők képezik a rendvédelmi alakulatok törzsét, mint ez itt, ez a törzsökös, házsártos főtörzs. Hogy kik a fejet és végtagokat alkotók később tán elbeszélem. No, ez a murkach névvel illetett kaszt, társadalmi rendvéd- s had- osztály a hagyományok, a konvencionális törvénykezés legfőbb őre, ők úgymond a közpapok, mivel minden férj, de egyedülálló férfi pap is egyben, egyúttal minden otthon templom. Azt mondanom se kelljen, hogy családi házaik is Zodach-fők, tehát le kell szögeznünk, hogy Dögesztán, az ekroniták gazdasági-társadalmi alakulata, ami a félbolygóra kiterjedő planetáris, óriás városállam, államformája központosított klerikális fél-anarchia.

A Rukkári negyedben található a komisszariátus, tulajdonképpen főkomisszariátus, ahova most ippeg Vandát szállítják (amúgy az egész történésben az ezopszükhiáteri elitnegyedben vagyunk, itt kevés a murkach lakos). A főkomisz Zodach egyik főpapja és főbírája. Az alkomisz meghatalmazottjának irodája, ő a murkachok küldöttje Zodach szájában van, a Főkomisz megbízottjáé, aki a kasztoki rend tribunusa Zodach jobb szemében, bal szemében maga a főkomisz helyezkedik el.

A főtörzsőrmester kipattant a rendőri járgányból, odasertepertélt a hátsóajtóhoz, felnyitotta. A vámp kikászálódott, valahogy mankóit felső karjai és áramvonalas két oldala közé kínlódva, szorítva, mert kezei hátrabilincselve, sajna ennyi szabad mozgás, fogási lehetőség állt csak jelenleg rendelkezésére.

Ily formán sántikált nehezített istápfogással, a ravasz zsaru maga elé engedte, sőt parancsolta fegyverét hátulról reászegezvén.

Nem szabadítaná ki a kezeimet? – igyekezett kérlelős hangnemet megütni a büszke vámp, Vanda Geröyk Brün. Kérdés sikerült-é, no, majd möglátjuk.

Hisz látja, ha akarnék se tudnék megszökni.

Ezt már hallottuk, valami újat. Ne nyáfogj ribanc, inkább araszolj, ne ily csigatempóval vánszorogj, mint milói szupernémber csak többre vagy képes! Nem akarsz itt aludni ugye?!

Mocskos hekus – csattant fel Vanda úrnő – nem elég nekem, hogy kvázi ál-nyomorék lettem, meg merészelt bilincselni... maga kis provinciális bolygóközi senki, és most még a mértani haladványommal, sebességemmel is szekíroz, lenne az én helyemben tömzsike nehézkes és tohonya, suttyó őrmester, fogjuk-rá-fél-lábbal, hátrabilincselt kézzel, kíváncsi lennék a fürgeségére.

Ne pofázz rossz lábú rosszlány, kússzál! És pisztolya csövével szép ívű, egyenes hátába döfött. A nő bár csak magában, de feljajdult, csöndesen, visszafogottan szitkozódott tovább, ezenközben majdhogy egyenes végén fitos orrára bukott. Eléggé bukott, de fel nem bukott állapatban, a Zsugás Vili szerint bukott nő, mert kibillent egyensúlyára kínosan vigyázott, ekként hebegett:

Mi lesz a személyi röppentyűmmel? – sopánkodván a hölgy de invalid.

Haha-ha, és miként vezeted majd, te kis ringyó firma, nem lesz kezed és annyi lábad sem, mint most van.

Jaj, de vicces maga, – és megint felhúzta az orrát vámpunk, Vanda.

Bevonultak a főkomisszariátus épületébe elől a hátrakötött kezű nő, hónaljához csak formás felkarokkal mankót szorítni tudó, apró, kecses egyláb-léptekkel lépegető, valós, vaskos, hamvas húsból tökélyre gyúródott járószerve mellett halkan himbálódzott, szinte csendesen bólogatott az igen jámborfajta, műanyag bal lába helyettes, mögötte rendőrrel, aki pisztolycsövét reáirányozza... a sebesült szelíd őzre, aki tigrisképpen sőt képében is elidőzget a férfinépek szívében.

Abszurd, bizarr egy életkép festhette volna, akár egy Salvador Daliás Munkácsy Mihály is.

Meg is jegyezte fanyarul az ajtónülő ügyeletes, gyezsurnij:

Zsugás Vili... –

Mert úgy hívták maguk közt a szegény Vanda G. Brünt bőszül előállító főtörszőrmestert, Zsugás Vili, mivelhogy veri, veri mindig veri... a blattot, szinte zsonglőrködik a zsugával, az ember ki nem nézné tömzsi, vastag ujjaiból.

Hát-hát, mindenkinek mása vastag, van, akinek oldalkocsija, – bordája, Mása.

Vandának mint többször alaposan kifejtettük egyedülálló jobb combja, az ujjai viszont véknyak, hosszúak, persze combja is hosszú, híresen hosszú combú Ű, a Szép Irén fedőnevŰ Vanda BrŰ....

A Zsugás Vilinek viszont a lábszára is vastag, de egyáltalán nem hosszú és koránt sem egyedülálló, na ennyikét jelenlegi főbb szereplőink tagjai hosszúságáról, vastagságáról.

Csak még egy dolog (ne tessék örülni, vagy ha gyilkos tetszik lenni, idegőrlődni, nem vagyok Columbo).

Nem, nem! Nem lehet több dolog, sürget az idő, nem fordulhatok többet vissza az ajtóból, mert szegény ügyeletes tiszt még csak faragatlan fakabátunk megszólításáig juthatott el.

No, a még egy dolog, - igyekszünk gyorsan kibökődni..., – a következő:

Zsugás Vili maga, de leginkább tömött, kese bajusza, nagyon hasonlít egy acélos fedőnevű s tekintetű hivatásos forradalmárra, illetőleg zsarnokgyíkra, (gyíkja is vastag, hosszú, ez járja az Ekronon) aki ifjú korában papi és postarabló szemináriumra is járt rövid ideig, azt mondta rá gazdája, - aki élt, él és élni fog, ámbár majd egyszerre ütötte meg a szél és Efimovna Kaplan golyója, előtte meg a francos francus kór, – a bajszos, acélos főfőkommunista, szeminarista, postarabló Zsugás Vili duplikátra – aki különös anyagból van gyúrva - e későbbi múmia, tán így halhatatlan, kimondom Sztalint tartó tartótiszt, a fent említett fő tudományos materialista Aurórából (nyilván egy űrhajó) lázadási jelt lövető puccsista – akinek egy amerikána plebsz-tag szerint fedőneve durva elértés, a riport alanyi fehér személy szerint, ugyanis olyan nincs is, mert az nem Lenin, hanem Lennon, – no, azt mondá erről a Dzsugasviliről, hogy egy olyan borotva, amit használat után vissza kell tenni a tokájába, bocsi tokjába.

Ne csodálkozzék kedves olvasó, ha itt valaki ismerős a földi múltból az enciklopédia részben is pedzegetjük majd, hogy az ekroniták planétája a pokol egyik alsó bugyora is, főleg kéjelgő, buja, emancipált, karrierista, pénzsóvár nők büntető tábora, büntetőik tömeggyilkos, megélhetési politikus, sorozatgyilkos, szadista, kéjenc, hatalomvágyó, hímsoviniszta férfiak, nyugodjanak meg, ők is bűnhődnek, saját maguktól is és az nagyon de nagyon kemény, acél kemény és múmia-tartós.

Ám folytasd, ó, ügyeletes, szóval, újra elhangzik a nem túlságosan szent név:

Zsugás Vili..., megint egy rokkant gazellát hoztál be? Lassan nem férünk el, térszűkületünk lesz a sok lerobbant némbertől, akiket te gyűjtöttél be, vagy nekije vagyon érszűkülete, áááh, ez lehet a bedurrant, lerobbant bal láb oka, szegényke. Azt hiszem nem ezek a szerencsétlen megtévedt testek, testrészek az elsőszámú közellenség.

Nagyon tévedsz, Nézzrám tizedes, nem olvastad tán a Szvenda Koradnazda (más változatok Szvant Koradnast, Szvannko Kora’adnaz) tekercsekben, hogy a nagy lázadó, ILLIL DOLLA újra megtestesül majd és Zodakh törvényei ellen szít és uszít, szít és uszít. Leíratott, hogy az az áspiskígyó minden asszonyunknál egy fejjel magasabb, még náluk is mellesebb-farosabb, sudárabb, karcsúbb derekú, még erősebb futóművű, szebb alvázú lészen. És fenséges démoni csillagszemébe szinte nézni se szabad, mert elbűvöl. Hát nézz rá erre a Lilithre, erre a Yesabelre, hé, nehogy a szemébe..., ugyan ő milóinak állítja magát, van is róla papírja, de hamis a kis hamisnak, mert nincs testifogyaték-igazolványa, de hamis végtagja, ál-lába, csal-bal-lába, ... aaaz igen. Nincs papírja arról, hogy helyre kis, nagy testi hiányosságát Dögesztánba lépte előtt szerezte vóna, hogy nem itt vágták le bal lábát, méghozzá egészen egészben csípőből-fenékből, .... bbbüntiből. Tehát a tiltott zónából szökött, szökellt, szökdécselt át a szemérmetlen, combmutogató formás féllábúja, hogy lázítson. A cukrosnénii mutogatósságért cubákparádézásért, hivalkodásért márcsak egy van néki, de az kettőt kitesz, mármint a megmaradt fönséges tömb comb, nézd mekkora darab, mégis finom, kecses. Karcsú ribanc ez a mutatós mutogatós néni lány, sajnos nem mutáns, ezért kell vesznie minden ékes tagjának ez lesz végzete, vége, a vég... végtagjainak, jaj, jaj, szegény, nézd csak megátalkodott, szép kis firma testét, gyönyörűséges, haragvó dámaképit.

Mert miközben Vili, a zsugás biztos úr róla zagyvált domina orcája valóban nagymértékű méltatlankodást mutatott, szerencséjükre még ez a birka türelmű (juhbőrbe bújt kvázi farkasnémber) milói Vénusz, nem húzta fel magát annyira, hogy nagyon ívelt, arany szöszke hajával antagonizáló, sűrű, sötét szemöldöke, amikor most füstölögve, kicsit pipásan összehúzza, villámelsüléseket okozna, mennyboltot dörögtetne, langy esővel termékenyíttetné meg a bioszférát, rengettetné meg a földet, – mint ahogy hegyes melldombjai rengenek, ha jár -, hogy új georgráfiai alakulatok szülessenek, igazgyöngyi szemfogai nem facsarodnak egyáltalán nem igazságtalan tigrisagyarrá, kívánatos őzike körmei tigriskarmákká, szóval nagyon, de nagy félni való, ám igen termékenyítő, életsorsformáló karmokká, ja és különös kék szemei nem sugároznak boldog szerelmessé bénító narancssárgás delejt.

Amikor a zilált, ambivalens jellemkitörésű, valljuk meg tőle, – a Vanda vámptól, milói Vénusztól – feldúlt fakabáti altiszt az ő állítólagos bompam bontitijéhez jutott mondandójában, csak ezt hajtogatta felháborodva:

Ez nevetséges.... nevetséges, huj, de nevetséges, jaj, de nevetséges hahhahha, nevetséges hahhahha - valami operettrészletre is fakadván, mármint a Vénusz, a Vanda is.

Hogy mi az ő bompam bontiti-je?

Olvasó, ekroniták bolygóján, ha egy fiatal nő ultraminiben császkál szentségtörés Zodakh-hal szemben, mert minden zsenge női comb az ő tulajdona, csak ő láthatja őket színről színre.

Tövig csupasz női láb közszemlére tétele a legszentségtelenebb cselekedet, büntetése a mutogatott láb tövestül eltávolítása, Zodach-nak felajánlása, ez meg a legszentségesebb áldozat, na, ez a bompam bontiti; a combegész eltávolítása, combtőtől térdig Zodach szent termében preparáltan őrzése örökkön örökké, Zodach nagyünnepein pediglen kiállítása, prezentálása.

Kevésbé főbenjáró esetben, amikor a női comb nem teljes egészben mutogattatik, onnantól vágandó, ameddig a szoknya ér, (tehát addig takarózz, amíg a szoknya ér) szóval nagy bajban vannak a bikinit, rövidke sortot, forró nadrágot hordó nőcskék, asszonykák majdani lábhosszukra nézvést.

De kegyelmes is az ekronita bíráskodás az asszonynéppel.

Halálbüntetés nem szabható ki rájuk.

Csak tizenhat évestől negyven éves korig büntethetők.

Bár mindkét combját mutogatja, ha mutogatja a mutogatós hölgy, mivel páros szerv az, mégis csak az egyik végtag csonkolandó törvényileg, a bal, örök megszégyenítésre és elrettentő például, hogy mindenki, aki lát ítélet végrehajtás okán totális bal alsó végtag amputált nő személyt, tudja és iszonyodjon, hogy a Zodach számára legutálatosabbat követte el az illető némber, ugyanis jobb láb elvesztésre is ítélhetők bizonyos főbenjáró bűnök elkövetése esetén.

És tudni kell még kegyességük mélységét és magasságát tekintve, hogy térdig érő bármilyen szűk szoknyát, bármennyire feszes hosszú nadrágot a hölgyek bátran viselhetnek.

Vili, Vili vigyázz, neked kezd az agyadra menni ez a jóslat. Deeee... meg kell hagyni a szeme különösen világít, ritka tömör matéria; roppant hullámhegyek-részecskevölgyek, pompás áramvonalak kontúrok közé iktatva, egy ritka szép, sudár ekronita, pályaelhagyó, visszaeső csajszi, igaz, ritka szép, ritka szép nőink között is. Ennyi. Hozd a szép fogolynődet és ne ábrándozz Zsugás Vili főtörzsőrmester!

Na, majd meglátjuk, ki nevet a végén.

A nevét kérném, szép hölgyem!

Milói úrnő vagyok, ez a vadállat fakabát, bocsánat drága szelíd vadállataim, delfinjeim, verebeim, – bökött fejével Zsugás Vili felé - összetépte a rendkívüli milói igazolványomat, abban van a nevem elrejtve, szedjék össze passzusom darabjait, rakják össze mint puzzle-t és kiolvashatják szent nevem, uraim. És felkacagott.

Mit képzelsz, te ócska ribanc, hogy beszélsz a főtörzsőrmester úrról!

Aztán eljárt a keze, mert ő eljáró elöljáró is, öklét egyenesen Vanda szép orcája felé irányozva hatalmas svunggal, csakhogy a szexszimbólum roppant fürgén elhúzta a fejét, a tizedes pedig a nagy karlendítéstől kilendült emelvénye mögül, a kis mogul, ami őt elkerítette, feltápászkodván sípjába fújt.

Erre előtermett négy közkomisz, körülállták Vandát, aki a szépfej-félrehúzás okán kicsinyég hátralavírozni volt kénytelen és így fél lábbal, hátrakötözött kézzel eléggé egyensúlyvesztésre állt megintcsak egyetlen lábán, ám azt nehezen, de biztosan megtartotta.

Akkor kezdték Nézzrám tizedes és a többiek sok lábukat gáncsként vetni a gyakorlatilag egylábú perszóna újra szilárdan állásának megakadályozására, ki meg egylábát, két mankóját parádésan kapkodván emelgette szorgosan, fürgén, kecsesen, mint ír sztepp táncban....

De Zsugás Vili orvul lecsapott, alattomosan állon vágta pont a kiütési ponton, a bombázó és szexszimbólum kicsit megtántorodott, egylába emelgetésére koncentrált, ezért érhette váratlanul, hallatlanul, ám igen láthatóan szép orcáján a sanda ütés.

Akkor a tizedes hátulról kirúgta a lábát, a rendkívül szép nő mankóstul hátravágódott, tán szöszke fejbúbját is beverte, bár el nem ájult. Rögvest próbált felkászálódni.

A padlón pördült kettőt, majd egyenes hátát a pulpitusnak vetette, így szép maga magát felállásra kényszerítette; aztán nem húsvér lábát, szép mostohagyermekét csípőbűl valahogy a földön henyélő két mankóba akasztotta, nagyszerű becsléssel fellendítette őket, hogy közben feléjük ugorva gömbölyű állával elkaphassa őket, megfogván úgy, hogy ugyancsak állával rájuk is nehezedhessen egyben..., és már állván másik felével az emelvénynek dőlt.

Aztán meghajolt.

Nézzrám tizedes és a többiek kvázi gúnyosan megtapsolták, de komolyan is gondolták az ünneplő gesztust, tenyereik tempós összeütögetését, álmélkodtak és csudálkoztak is magokban, mert ha ez a nő egyetlen kéznél levő végtaggal, bár kezei hátra bilincselve, értsd úgy nyájas olvasó, hogy használható, ily elkápráztatóan ügyes, milyen lenne, ha az összeset tudná efféle villámgyorsan izgetni-mozgatni, rágondolni is hajmeresztő.

A légtornász macája, biztos nem fedte cicanadrággal, ádáz combját, ami a dresszből Zodachnak csúnyán kilógott, ezért lábát vették egészben szegénynek. Sajnálkozott Nézzrám tizedes.

Léttornász nagymacska, – filozófálgata Zsugás Vili őrmester, foghegyről odaveté a tizedesnek - agyaskám, az sztreccs nadrág, amivel nem takarta, ezért ontották fránya combját..., vérét sokoldalú sonkájának és most Zodach friss hús és jóbőr boltjában, a szentben fityeg, mint legszentségesebb.... Vanda ezt hallván szinte már elnézően csóválta a fejét:

Elképesztő, ezeknek ez a mániájuk.

Aztán az ügyeletes tizedes tapsolt kettőt, előtermett két olyan 2,8 m magasságában toronyló dalachar, ezek amolyan vasszörnyek emberszerűre formázva, robotgólemek. Felkapták ketten karjainál fogva Vandát, egyik jobbról a másik balról, a levegőbe emelve vitték, úgy fél méterrel lebegett a föld felett az igen idom – s izom-gazdag jelenleg szegény pára. Zsugás Vili utánuk kullogva vitte mankóit.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-06-24 20:00:00

 

Batári Gábor (Budapest, 1967. március 09.) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.