Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Rimóczi László: Fogsors (na, köpjél!)

 

Az előbb már egyszer el lett mondva! Hogy a fogsoromat nem én csináltam. Ezt. Hanem csináltattam egy hasonkollégámmal, szinte féláron, hozott anyagból. …Dán köszönés, vízszintes, négy betű… Nem? Semmi? A családunkban évszázadok óta számít a fogsor minősége, milyensége, hányada. Fontos, sőt, kiemelten nem semleges, hogy a fogaink tökéletes rendben legyenek, lehetőleg mind meg, ugyanis nálunk a száj hagyomány, üdvözléskor szájon csókoljuk egymást, mint az olaszok. Anyám engem, én anyámat, lányom engem, én őt és viszont… És abban a szájban bizony maradéktalan fogsor üljön. Sokak szerint ez a családon belüli csók furcsa dologság. …Versmérték, függőleges, tíz betű… Bocs, közben fejtek, mert ezzel még végezni akarok, míg a fogfehérítős csajnak letelik az ideje. Csak meg ne ijedjen majd a megannyi sok hirtelen fehérségtől a szájában. A száj nem magánügy.
Ha hézag van a te szádban, én megoldom: rögzített pótlás, fém, cirkon, műanyag, kerámia. Protetikát is vállalok. Ingyenes felmérés, teljes körű lebonyolítás. Nálam a fogpótlások elkészítési ideje jelentősen rövidebb, helyben van a röntgen is, fogfehérítési eljárásunk a legkorszerűbb. Ha kérsz egy hidat, vagy egy pofás csapot a te szádba, én beteszem neked, koccra pontosan. Porcelán, grádia, arany betét, minden. Fogat az egész családnak. Budapest a tömés fővárosa. Ha hézag van, vagy ha tettlegesség érkezik, éjszakai szórakozóhelyes következmény, maflás, mert hirtelen és alattomosan megemberelték arca ajtaját, na, akkor aztán van fogvesztés, zománckár, egyéb. Engem nem zavar, hogy őszinte fogtechnikus vagyok.

Olvasztó üzem, vízszintes, hat betű… Tegnap csúnyán összeugrottam egy volt kollégával, annak idején együtt dolgoztunk, közös műhelyt vittünk, na nem fogászatit, hanem fröccsöntött miniakváriumokat gyártottunk balatoni szuvenír boltoknak. A Zsolti. Zsolti már igen korán zsiványtermészetű volt, de tegnap minden ok nélkül belém kötött. Azt mondta, hogy szerinte én az a fajta vagyok, aki arról álmodozik, hogy egy szép napon majd jól bemegy a Leroyba, hanyagul elővesz a farzsebéből egy köteg húszezrest, pedig lenne apró, de az nem ilyen látványos, és a csaja 400 ft-os ásványvizét úgy fizeti ki, hogy jól láthatóan és lassan végiglapozza az egészet, majd lazán odavet a pincérnek egy bankót, hogy „nyolcból lesszíves, köszi”. Inkább ő ilyen. Nem én. Konfliktus-teremtő forma. Az ember a konfliktusban érzi magát. Érzi magát jól. Mert ha nem érzi, akkor azt hiszi, nincs is. Nem lenni, meg senki nem akar. Szent étek, függőleges, öt betű…

Van egy vendégem, osztrák hapsi, háromhavonta jön hozzám fogkőrobbantásra. A büfé előtt a Nyugatinál beleszeretett egy piros felsős magyar lányba, aki úgymond ennek dacára leszarja őt. Az ürge nagyon szeretné a viszonyt, a csajszi viszont nem szeretné őt viszont, mert öreg, kövér, vörös fejű és túl osztrák. Akár tartós kapcsolatot sem akar vele. És a faszi most nem tudja, hogyan verje ki. A fejéből ezt a nőt, mert túl benne maradt. Tudok-e valami magyaros felejtés-praktikát? – kérdezi. Azt mondtam neki, hogy hát nem vagyok pszichológus, de ha annyira kívánja azt a csajt, akkor képzelje el megnyúzva, vagy kifordítva a hölgyet, máris kevésbé lesz vonzó. Imaginációs gyakorlat, ha úgy tetszik. "Ugyanaz a nő csak máshogy - mondom. - Tedd fel a kérdést magadnak: vajon véresen megváltozott állapotában miért nem kívánod ugyanazt a nőt? Hiszen ugyanúgy tölti ki a teret, csak már nem olyan sexy... Mert valójában nem a nőt, hanem a saját ideádat szereted. A női pina önmagában keveset ér, ha nem vagy ott te is, hogy hasznodra fordítsd és értelmet adj neki. Egy átlag nő azt csak pisilésre használja".

Ez bevált. A receptet aztán tovább is adta a wurstgerstadti grillpartiján, oda is égette a bélszínt, annyian körülállták az igehirdetés közben, elfelejtette megfordítani – mesélte később. Elöntött a büszkeség, meg a sikerélmény. Szeretem, ha nem csak a száj, de az ember is nyitott. Számomra ez az elhálásulás tette fel a koronát lelkem bal felső hatosára.

Könnyű fém rövid neve, három betű, vízszintes… Ha már a nőknél tartunk, sokan flörtölnek ám velem, zömében lányok, és én hagyom magam. Ezeket a teremtéseket valahogy izgatja a fogorvosi szék, és az, hogy egy hím a szájukba tol dolgokat, néha a fúró hangjára is beindulnak, mely másokat bizony borzaszt. Van egy csaj, aki azzal dicsekedett, hogy hamarosan be fogja mutatni a bokáját, a lábát és az összes ujját a legnagyobb hazai nőlábfejfétis weboldalon. Amikor átküldte a linket és én megnéztem, rögtön láttam, hogy az nem is az ő lába volt, mert kétszer láttam már őket, amikor a nő altatásban volt gyökérkezelés végett. Az összes lábát láttam, bőven, maradéktalanul. A képeken nem is olyan alakúak voltak a körmei! Ujjainak formái is eltértek! Amikor mindezt a szemére vetettem, csak nézett, majd sírt és végül bevallotta, hogy az tényleg nem az ő lába volt, mert annyira mégse tartja szépnek egyiket sem. Pedig szépek voltak, mind. De mégis igényli a lábdicsőséget. Igazából egy barátnője végtagját kérte fel a sajátjának, képen. De mocskos szája volt annak a csajnak, de mocskos! „Gyere, egyél a mindenemből, nehezedj rám, de igen!” - mondta lihegve, miközben a hidraulikus székemben tömést végeztem rajta. Lóbőr egyneműi, két betű…

Jelen idejű figyelő vagyok. Rögtön észreveszem, ha probléma körvonalazódik. Van egy panaszos nénim, aki azt állítja, mióta itt járt nem hagyományosan rág, mert a baloldal, meg a jobboldal mintha nem lenne szinkronban, elrágnak egymás mellett, mert szerinte megosztottam a száját. De jól tudom, hogy csak műhibaperre hajt. Köti az ebet, hogy márpedig azóta van ez, mióta benne jártam. „Állítsad le magad, nénike, különben igénybe veszem az orcádat egy pofonra” – gondoltam, de mondani csak annyit mondtam, hogy „elég legyen már a szemétládáskodásból, nem vagyok jó peralany egy vád erejéig”. Igyekeztem kerülni a hirtelen mozdulatot. Végül leköpött, de lekopott. Koppant a néni.

Aztán jönnek hozzám a félreértő páciensek is. Sokan még ma is azt hiszik, a magyar fogtechnikus amolyan felcser, aki foghúzás mellett fodrászat, borbély meg arckezelés is. Még jó, hogy nem. A félreértésről mindenkit lebeszélek.

Ízelt lábú hátsó része, hat betű… Nálam még nem volt műhiba, nem nyelt le senki semmit, a szájában sem felejtettem dolgokat, ellenben egyszer egy tök szép csaj elvitte a táblagépem. Mások számára értéktelen őrlőjépegek voltak rajta. De szerencsére ráraktam azt a helymeghatározós programot, ami még akkor is megmutatja az eltulajdonított eszköz helyét a google map-en, ha a SIM kártyát kiveszik belőle. Ennyi fantáziája nem volt a bugázós tyúknak. De hogy vegyem át a készüléket? csöngessek be? és ha pofon nyílik? Bementem a zsarukhoz, hogy segítsenek egy kicsit. Egyik ablaktól a másikig passzoltak, míg végre fogadott egy zsaruka. Felvázoltam, mi van, azt mondta, oldjam meg egyedül, ez nem az ő asztaluk. Hát, bedühödtem, azt mondtam, hogy a fánkját az én adómból veszi és fantasztikus, hogy mennyi mindenre nem jó a hazai rendőrség. Mivel féltem, hogy veszik az irodát hanganyagnak, de mégis be akartam olvasni neki, azt mondtam, hogy „Biztos úr, ugye biztos benne, hogy én magát, itt, most nem neveztem korrupt, lusta szemétládának, ugye?” Bezzeg ha bírság van, akkor a kerítés tövében is megbasznak. Csak lesett, szigorúan, hátha meggondolom magam, kereket oldok, és még én kérek elnézést. Nem ijedtem meg, még akkor sem, amikor levette a szemüvegét. Azt mondtam neki: „Figyelj, elmondom egyszerűebben, a te szinteden, hogy te is megértsd: én (magamra mutatok) lenni Sértett fél, Te (rá mutatok) a Megoldója, ő (az ablakon legyintek ki) az Elkövető, legyen szíves, kapcsolja már össze ezt a három dolgot”. Nem szólt. Elmondtam még egyszer, erre legalább sóhajtva leszólt egy kb. 19 éves járőrnek, hogy álljon a rendelkezésemre. Kimentünk hát a gyerekkel, becsöngettünk a tolvajhoz. A csirkefogónő eleinte tagadott, pedig felszólítottam, hogy köpjön, majd azzal fenyegetett, hogy megveret minket a barátjával, de kiderült, hogy alacsonyabb és véznább, mint az én zsarum…. Végül vallott és azt állította, véletlenül hozta el a tacspadom (véletlenül, a táskám legaljáról). Azt hitte, az övé. Félrehitte…. Az aurum vegyjele… Bocsánat, ezt befejezem. Ha meglátok egy üres keresztrejtvényt, muszáj belekezdenem, és ha már bele, akkor meg sem állok, míg tele nem csinálom. Olyan ez, mint amikor üres rét jön szembe, hívogatón: muszáj berohangálni teljesen, kínálja magát. Római ezeröt, két betű…

  
  
 

Rimóczi László (1979) újságíró,  a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.