VideóA Magyar Zene Háza videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Viktória és a jóképű Péter
Viktória és a jóképű Péter
Késő március volt. Alkonyat közeledett. Egy utcasarki bérház második emeletén egy öreg néni kötögetett jókedvűen. Előtte lánya számolta már a perceket, mert várta a fiúját. Anna így szólt leányához: – Remélem, rendes fiú ez a Peti! – Ó, anya, nagyon rendes! Közgazdász, sok pénzt keres. Én szégyellem magam előtte, hogy csak titkárnő vagyok. – Egy percig se szégyelld. Te sem vagy iskolázatlan… – Nem. De én olyan művelt nem vagyok. De nem ezért szerettünk egymásba. – mondta őszintén Viktória. – Csak örökké tartson ez a szerelem! Viktória elmosolyodott. – Hát azt mondják, a szerelem múlandó. Anna arcán is mosoly jelent meg. – De a te korodban még virágozni kell. – Peti rendes srác. Majd meglátod. Úri nevelésben részesült. – Az jó. Elvégre te is úri lány vagy… Apád minden jóra és szépre megtanított. – Igen. Kár, hogy ő már nem élte ezt meg. Anna letette a kötnivalót és a tűket, majd szivarra gyújtott. Viktória nem dohányzott. – Az apád nagyon boldog ember volt, mikor engem annak idején megismert. Anyja állítása szerint megszelídült. Viktória nevetett. – Tényleg? – Igen. Ez az igazság. – Pedig amúgy is szigorú ember volt. – Bocsásd meg neki… – Persze, rég volt, igaz sem volt… – Peti szüleiről mit tudsz? – Rendes emberek. Ők is elég öregek már. Az apja rendőr volt. Anyja konyhai kisegítő volt. Nagyon rendes asszony. Látnod kéne…. – Jól van. Örülök, hogy a szerelmeddel minden rendbe van. Nem szélhámos típus. – Nem, igazi úriember, mint mondtam. – És iszik? – Nagyon keveset. Nem olyan ő. Nem is értem miért kérdezel ilyet… Majd hirtelen cseng a kaputelefon. Viktória felpattan s ajtót nyit. – Jön Peti! Annának még a tenyere is izzadni kezdett. Viktória még idegesebb lett. De azt mondta anyjának: – Ne jöjj zavarba! Peti pár pillanat múlva kopogtatott. Viktória ajtót nyitott. – Gyere be! Peti bejött, arcon csókolta Viktóriát s levette a lábbelijét. – Épp anyámmal beszélgettünk rólad! Peti elmosolyodott. – Tényleg? – Csak csupa jót mondtunk rólad. – Nem vagyok én szent! – mondta mosolyogva a srác. Majd Annának bemutatkozott. A hölgy máris látta, hogy igaz, amit lánya mondott róla. Peti igazi úriember. És jóképű. Kedves, intelligens. És illemtudó. Viktória kezdte a beszélgetést: – Ő az én anyám! Peti kezet csókolt. Anna nagyon zavarba jött. De megkínálta egy kis keksszel. – Köszönöm, nem kérek! – Pedig finom! Aztán vett egy szemet. – Milyen a közgazdász élet? – kérdezte Anna. – Nagy a hajtás a bankban. De jól keresek, ez a lényeg. – Igen, hallottam. – Viktória egy vállalatnál titkárnő. És én ennek is örülök. – mondta Peti. – Kérem a lányomtól ne várjon el nagy műveltséget. – kérte Anna – Dehogy várok. Egyáltalán nem buta… Tájékozott ő az irodalomban is. – Hát… – mosolyodott el Viktória. – No akkor megyünk színházba? – kérdezte a srác. – Megyünk bizony. – mondta a lány. – S maga? Mit csinál? – kérdezte a srác az asszonyt. – Kötögetek, meg a tévét nézem. – Jó szórakozást! – Nektek is! S fogták magukat s elmentek megnézni a Tell Vilmost. Anna meg újra kötögetni kezdett s azon gondolkodott, hogy milyen régen érezte ő a szerelem ízét. Mikor még ura élt… Más idők voltak. De Anna sosem felejti el férje Feri emlékét, míg ő él, soha…
Megjelent: 2022-05-05 20:00:00
|
