Videó

Timor Shah videója




Keresés a honlapon:


Magén István: Háborús napló

 

 

 

 

Háborús napló

 

és túlzott remények nélkül

ússz az ár ellen” (Kassák)

 

Hát ennyi. Ki-ki ment a maga útján. Mögötte egészen sötét volt, elfelejtette a címet. (Haragudni merészelt egy alkalmatlan pillanatban.) Testet cserélt a katonaköpeny alatt. Kivonult, hogy ügyet csináljon, az ő neve is szerepelt az emlékfalon. Sebesen beszélt rejtélyes nyelven, nem árulkodott. Vasárnap reggel fel akart menni a szobájába, kényes magyarázkodással elébe szaladtak. A harag miatt háromszáz lépést tettek. Őrizte a széket, szétszabdalta. Sétálni mentünk, ugatott, vakkantott, nem is gondolt rá. A szokásait akartam tanulmányozni, rosszkedve elfojtott dühvé változott.

Egyedül voltunk, csupa olyasmire akadtunk, amit senki sem látott. Katonákat lőtt le, mintha elszenderedtek volna. Feljegyezte kellemetlen találkozásait, úgy feküdt a földön. Képet festettek róla egy kis karcolással a mellén. Felemelte a talajról, eszébe jutott, hogy szeptember van. Zsákba tömték, hallgattak róla, szokta az oxigéndús földet.

Nagyon remélem, nem csinálsz cirkuszt pár szem eper miatt, mondta. Mecénásként viselkedett, hasonlított rá, szerencsétlen ügy, az asztalon kiterítve fedetlen arccal. Elintézte, hogy lábon lőjék, legalábbis foglalkozott vele. A végtelen nevetések után felkereste, a csúnyát. Azokat az embereket sár borította, de még kezet szorítottak. Akkoriban még a legcsekélyebb jelét sem fedezték fel annak, hogy valaki öl. Megjött a háborúból. Tubesa cinkos volt, és kigombolta a ruháját. Készen állt, mint az egyszerű emberek, ha hívják őket. Tubesa egy magas sziklafal szélén állt az árnyékos oldalon. Seregnyi fiatal jött vissza a háborúból, valószínű tehát, hogy kissé szórakoztatta őket.

Számolt, és hogy kedvező kép alakuljon ki, leült egy padra, mert szerette a labdajátékot. Használható, papírból készült pad volt, inni is lehetett rajta. Tubesa meglátogatta, ráült, vele töltötte a délelőtt hátralévő részét. Megjelent egy csinos ruhában, melyet nem tudott szeretni. Ült a padon szótlanul, magányosan. Az igazat megvallva egyetértésben. Elhatározta, hogy visszatér, egy kicsit recseg, karattyol, rosszkedvűen félrevezette Szilviát.

Az utcai házak háborús lyukakkal átütöttek. Könyörgött, papírokra firkált, kutatott a fiókokban. Haragudott, és minden nap elénekelt egy zsoltárt. Gyászos következményekkel járhatott volna az, hogy keresztbe feküdt az úttesten. Somfaiék haladtak arra, legyek módjára zümmögtek. Nem kért semmit, megsértődött, és elindult. Még ötödszörre is mutogatta, újra, meg újra, hogy az a kicsi esze is (...). Tubesa egy szerencsés lény (lány) volt, aki felemelte a fejét. A hajára tolta a napszemüveget, és megtörten hallgatott. Így aztán eltévedt a magas hegyek között. Az emberek kiszaladtak, az hitték, hogy.

Tubesa tudott repülni, már messze jártak, amikor Somfai a fülébe dúdolta a katonadalt. Katonailag egyre láthatatlanabb alakulatok dalolták a balladákat. Ez egy kisváros, mondta, bomlik a rend, és minden puska meg van töltve. A katonák százszor jobban szenvedtek, nem kérették magukat, elestek a háborúban. (A lakosságra lövöldöztek.) A hegyeken túl eszükbe jutottak a hegyek. Somfai a belső zsebébe süllyesztette a puskát, ott tartotta, mint egy golyóstollat. (Megtöltve.)

(imádkozni kellene isten háta mögött kiabálni a hatását őrzik a székek kivonszolták őket pár oldallal később a szemtanúk szerint összemelegedtek a tűzben és felléptek a talapzatra sikoltottak megütötték most már mindig nemcsak este feketében járnak sikítanak is talán kivett egy fegyvert melyre rátévedt a tekintete szerencséje volt megismerni összedrótozott kézzel)

A banditák hűségesen őrzött karjai közé repült. Az egyszerű erkölcsűek mocsárba tapadt lépteivel. Domborművön ábrázolja a megjelenést. Közben figyelte, kihúzta a ruhájából, megkérdezte nyugtalan fiait. Mentek fel a lépcsőn a padlásszobába azok, akik ebbe az osztályba tartoztak. Utolérte őket a büntetés, viaskodtak, könnyű a tér a harchoz. A fegyver elsült, rögtön felismerte. Valószínű tehát amit látott. Bolyongás, elföldelik, aki tárt karokkal fogadta őket. A tömeggyilkosság után hihetetlen éhséggel vacsoráztak. Szavaikkal látták a kitépett hajszálakat. Az emeleten lakók kijöttek a lakásukból, a kabátomba burkolództam, hogy ne térjek vissza. Könnyítettek magukon, nem sokkal elhullásuk előtt ezen a terepen. Tubesa délután négykor halt meg akkortájt. Rózsás csípőjét nyújtotta a golyónak. Hamisan, fogcsikorgatva dobbantott a lábával. Rózsás feneke olyan, mint a fehér ember. Beírt egy címet a noteszába szláv nyelven, félig takarta el a lelógó haja. Megcsonkított (szörnyek) ugrálnak fej nélkül, egyensúlyban, páncélsisakban, azt gondolták, ha feljebb mennek a folyón, tisztább lesz a víz. A kutyám még vakkant, ennyire oktalan, engem sikerül kiokosítania. Nem döbbennek rá az őrületükre, meg ami az eszükben jár. Szilvia egy kiégett karosszériában rekedt egyre változó arckifejezéssel. Csöpi kutya elszalasztotta a lehetőséget, papos léptekkel szalad. A jókedvű katonák kávéznak, pikáns társalgásba keverednek. Mindenkinek van helye, a megszállóknak is, csak félig takarják el a napot. (Lenyelik a csonka testet és félig elföldelik.)

Azok ott a fegyvereiket töltötték, és bizonyos szótagokat nem bírtak elolvasni. A puska és a megsemmisülés tökéletesen nyilvánvaló. Tízemeletes házak omlanak le a terület mélyén. Szilvia és Csöpi kutya szaladtak elől, a föld határozottan mozog, hallgass ide, mondta Csöpi, most én kérdezek, nem állítható egyértelműen, csak a nevek jelentése valódi. A szörnyetegek és a szexuális beszennyeződés között választhattak. Valószínűleg megőrültek az oltóanyagtól, ez felülmúlhatatlan, a reflexiókat szó szerint értik, újjáélednek, és kompromittálják a folyót, a természetet. (Ez egy friss szó, hibás szöveg, néhány percig, szöveg nélkül is meghallgatható, tesztelhető, háborús célok elérésére közben. Túl nagy, hogy otthon maradjon, ezer darabra törte magát. Isten közel van egy percre, ha kimondod, mit érzel. Egy pillanattal a halál előtt még könyörög, komplikáltabban lélegzik.)

Közölték az emberrel a törvény létfenntartó erejét. Az ember mindennél lejjebb található operátor. Értéke nulla az összes elem között. A végrehajtás sorrendjében szétlövöldözi az objektumokat. Tubesa olyan igazsághalmaz, amire mindenki hivatkozhat. Hamarosan kifejti értelmét, a megoldás nem is lehetséges. Ha a különbségtevés beigazolódik, jól beazonosítható. A kislány eredendő szépség, pedig lesüti a szemét. Most maradj nyugodtan, összekötözik a kezed. A módszere az igazság, a lába elé veti magát, egyedül egy pillanatra. (Tanulmányt ír a tömegsírok strukturális változásáról. A szókincs kövér, összepréseli az ajkát, békét kötnek. Azért térnek vissza, hogy még egy pillantást töltsenek vele.) Teljesen, sokszor napokig mozdulatlanul. Odaszáll az álom, pislákol, lebukik. Micsoda szív, az egyik a másikat tépi. Somfai az időt nézi, a hegyek felé fordul, és elkényezteti a kutyáját. A tömegsírokat feltárják, elhamvasztják, emelt karral imádkoznak. Az értelmezhető, aki nincs a múlt és a jelen között. A történet mostanában az utolsó lépés egy meghonosodott háborúban.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-04-25 20:00:00

 

Magén István (Budapest, 1950), 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.