Videó

Timor Shah videója




Keresés a honlapon:


Hoppál-Kovács Edit: Csak a test

 

 

 

 

Csak a test

 

Doyoulikedancing? A sötét szemöldök rándul egyet, a fiú egészen közel hajol a képernyőhöz. Vörösre mart pattanásai bármelyik pillanatban kiokádhatják magukból a következő adag magmát. Émelygés fog el, a munkafüzetben lapozgatok. Tudod, mit, legyen ez házi feladat, tíz mondat a táncról. Használhatsz szótárt.

Nem is értem, miért pont ez jutott eszembe. Ki a fene táncol manapság.

Legalább hat éve, hogy Péter pimaszul becsúsztatta a kezét a blúzom alá egy szilveszteri bulin. Annak is három éve, hogy rávett, költözzünk. Hagyjam a fasor tulipánfáit, a tetőtéri lakást. Kinőttük, mondta, ahogy kinőttük ezt az országot is, nézett a szemembe.

Felébredtek, kezdődik a sivalkodás. Majd abbahagyják. Akkor is, ha az apjuk Oslóból telefonál. Ülnek szorosan egymás mellett a kanapén, apró kezük összekapaszkodik, csipognak, mint a kiscsibék. Meg kell hagyni, Péter ezt is jól csinálja. Előléptették, a teljes kutatás-fejlesztés hozzá tartozik.

Hétkor találkozunk. A szomszéd lány ráér, ő sem jár sehová. Reggelig is tud maradni a gyerekekkel, ha úgy alakulna.

Vacsoráig nézhettek mesét, kiabálok át a csukott ajtón. Mini T. rexek tódulnak ki, egymásba fonódva birkóznak tovább a szőnyegen, aztán belemerülnek a Kis kedvencek titkos életébe. A fürdőszobába lopódzom. Szemügyre veszek minden apró változást. Megfakult testem, csak az enyém. Talán még formába hozható. Gondosan nevelgetett szőrszálak várakoznak, a kifejlett, erős példányok elérik a tizenhét millimétert is. Péter régi borotváját húzom elő. Jóval élesebb, mint a sajátom. Régebben titokban használtam. Nem jutott eszembe, hogy nekem is lehetne egy ilyen. Módszeresen haladok hónaljtól bokáig. A terapeuta szavai dübögnek az agyamban. A test jelez, ha túl sokat veszel el. Most mi az üzenet?

A férfi azt ígérte, vigyáz majd. Asztmája van, megtette a megfelelő óvintézkedéseket, pontosan így fogalmazott. Nekem nincs asztmám. Nekem két lányom van.

A szemöldök régi ívét keresem, közben egyik a barátnőm messengeren nyaggat. Évekig lógtunk együtt. Hatszáz kilométerről marad a virtuális tér.

Úristen, mesélj!

Mit szeretnél tudni?

Ne csigázz, küldj fotót!

Nincs fotó, magas, barna, szép szemű.

Mázlista, hogy szedted össze?!

Egy bubipartin.

Mi az a bubiparti?

Gurulsz le a dombról, bele egy tóba. Összeakadtunk a fák között.

Mi van? Ennyi? És te felmész hozzá? Nem vagy normális, az tuti!

Nyugi, egy ideje csetelünk, rendes pasasnak tűnik. Tervezőmérnök.

Aha. Megint? Azért írj utána!

Oké. Puszi.

Laza hullámokat szárítok a szőkésbarna tincsekbe. Kitépem az ősz szálakat.

A kölykök harmadszor indítják el a filmet. A vérnyúl a kedvenc. Melléjük vackolok, van még idő.

Bordó ruhát választok, állítólag kiemeli a zöld szemeket. Néhány csepp virágos illat a fül mögé.

Kopognak. A lány az, vaskos könyvvel a kezében. Sonkás tészta a hűtőben, korán dugd őket ágyba, édességet ne kapjanak lefekvés előtt, sorolom.

Gyalog indulok, a maszkról majdnem megfeledkeztem. Alig fél óra az út, kétszintes ház előtt toporgok, talán mégsem kellene bemennem. A földszinti ablakon függöny lebben. Kapu nyílik, és belső ajtók. Bútorozatlan terembe jutok, körös-körül gyertyák égnek. Középen hatalmas asztal, egymással szemben két teríték. A férfi mosolyogva belép egy másik ajtón. Plafonig érő üvegfal választ el tőle. Látod, nem kell aggódnod, tökéletes biztonságban vagyunk, mutat körbe. Tisztán hallom a hangját. Felfedezem a hangszórókat.

Evés közben a napi hírekről beszélgetünk. Borral kínál, nekem kell töltenem. A harmadik pohárral is lecsúszik. A mennyezetet pásztázom. Sehol egy lámpa. A gyertyák narancsos fénye nem nyugtat meg. Befejezzük a vacsorát, a férfi az asztalon heverő dobozra mutat, megkér, hogy menjek be a kék ajtón, nyissam ki a csomagot. Részletes használati utasítást találok. Pontosan követem az instrukciókat. Az overál éppen a méretem, az áttetsző műanyag kellemesen simul hozzám, ahogy átveszi a test melegét. A hasítékok is megfelelőek. A búra következik, az oxigénpalackkal. A leírásnak megfelelően belépek a zöld ajtón. Kézen fog, a franciaágyhoz vezet. Óvatosan a párnák alá helyezi mindkét tartályt. Közelebb csúszik. Gumikesztyűs kezével gyengéden megérinti a térdemet. Becsukom a szemem. Thelma vagyok, suttogom újra és újra.

Átöleli a vállamat, a fürdőszobába kísér. Az ajtó becsukódik. Mintha süllyednék, megtántorodom. Pár másodperc múlva a garázsban szabadulok. A ruháim egy széken, összehajtogatva. A sarokban különböző méretű overálok hevernek. Tábla jelzi, ha nem lenne egyértelmű. Használt, tegyem oda.

Szaggatom a bőrömre tapadt műanyagot. A búra apró szilánkokra robban. Teljes erőből a fémajtónak feszülök. Nyirkos szél csap az arcomba.

Hajnali négy. Kijárási tilalom van, villan át az agyamon. Háztól házig osonok az esőben, a közeli buszmegálló padjára kuporodom. Haza kell jutnom.

Anya, te sírsz, hajol fölém két világoskék szempár. Most jön a kedvenc részed, a hevimetálos uszkár. Ébresztő!

Rakott palacsintát készítek vacsorára. A lányt öt körül mondtam le. Este rajzfilm premier a Netflixen. A nappaliban kezek, lábak összegabalyodva.

 

  
  

Megjelent: 2022-04-09 19:00:00

 

Hoppál-Kovács Edit (Győr, 1965) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.