Keresés a honlapon:

Hegedüs András: A moslék helyes keverési iránya

 

 

 

A moslék helyes keverési iránya

 

Amikor nagyapám bekerült a kórházba, és nemsokára rádöbbentünk, hogy a baj sokkal komolyabb, mint amit el tudunk viselni, megfogadtam, hogyha a jövőben bármikor is közöm lesz az időutazáshoz, visszajövök, és az elérhető legjobb orvosi eszközökkel segíteni fogok rajta. Nyerek a számára még néhány hónapot, évet, hogy legalább el tudjon búcsúzni tőlünk, el tudjunk búcsúzni tőle.

Gyerekkoromban sokat sétáltam vele a pogányi erdőben. Volt, hogy fatuskóért ment hátra, ami a füstöléshez kellett, és én elkísértem, de legtöbbször külön cél nélkül, a természet öröméért, a tiszta levegő miatt jártunk órákig a fák között. A fontosabb tereptárgyaknak nevet adtam. A patakot Kis-folyónak, a fák közti vízmosást Őzek Útjának hívtam. Tavasszal mindig készített nekem sípot fűzfavesszőből, néha két Y alakú gally és nád felhasználásával apró vízkereket. Órákig is elbámultam volna, ahogy forog, kitéve a patak csörgedező erejének, miközben odafent délre úsznak a felhők a sápadt égen át. De sosem kaptam elég időt, nehogy megfázzak, és ebédre vissza kellett érni hozzájuk, hisz enni kell, és a laposkrumplit, vagy a tacsedlit, esetleg a tésztás bablevest úgyis nagyon szeretem.

Apám Kaposvárról került Pogányba hetvennyolcban, anyám révén. Eredetileg mezőgazdasági szakközépiskolát végzett, értett a földműveléshez. Tudott kapálni, kaszálni, vetni, aratni. Nagyapám mégsem volt elégedett vele sosem. Ez nem ellene szólt, papám senki teljesítményét nem értékelte. Ha az ember nem tudott egy munkafolyamatot első látásra tökéletesen reprodukálni, már elásta magát a szemében. Papa értett szinte mindenhez. Vasutasként dolgozott közel negyven évet, de a földeken, a ház körül, sőt a házban is meg tudott csinálni, javítani mindent, amit kellett. Disznót tartott, szőlőt művelt, pálinkát főzött. És tudásából szinte semmit nem adott át, sem a fiának, sem a vejének. Pedig apám igyekezett. Amikor nem az iskolában tanított vagy pingpongozott, Pogányban dolgozott. Az egyik családi anekdota szerint épp a disznót készült etetni, amikor nagyapám felbukkant mögötte, egy ideig nézte, mit művel, majd rászólt. Nem a jó irányba kevered a moslékot. Ma már ő is tud nevetni ezen.

A Coriolis-erőről először egy sci-fiben olvastam, aztán gimnáziumban tanultam is róla. A föld forgása következtében alakul ki, többek között ennek köszönhető, hogy a déli féltekén a lefolyóban a víz az óramutató járásával megegyező, az északin ellenkező irányban csorog le. Egy ideje már motoszkál bennem a gondolat, hogy talán papám erre gondolhatott. Hogy itt nálunk, Magyarországon az óramutató járásával ellentétes forgómozgás a természetes, és bár erőkifejtésben elhanyagolható a különbség, mégis rendnek kell lenni. Tudott ő egyáltalán a Coriolis-erőről? Bár csak nyolc általánost végzett, a vasútnál több továbbképzésen is részt kellett vennie, a gőzmozdony kezelése elméleti hátteret is megkívánt a fizikai erőnlét mellett. Egy ilyen alkalommal nem kizárt, az oktató beszélhetett nekik erről is.

Amikor nagyapám meghalt, szomorú voltam, dühös és csalódott. Aztán lassan beláttam, hogy felesleges emésztenem magam. Ha létezik is időutazás, valószínűleg nem kerülök vele kapcsolatba, vagy, ha mégis, ki tudja, milyen szabályok vonatkoznak a múltba való beavatkozásra. Lehet, papa szívgyengeségét a jövő technológiájával sem lehetett volna már gyógyítani. Elment, és az idő csak egy irányba folyik. Mindkét féltekén.

Újabban kávézom, azt mondják, meghosszabbítja az életet. A cukrot mindig alaposan elkeverem, az óramutató járásával ellentétesen.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-03-30 19:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.