Videó

A Partizán videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Sanyi hobbija

 

 

 

 

Sanyi hobbija

 

Sanyinak, az orvosnak legújabban egy új mánia jelent meg az életében. Ahogy hazaérkezett, mindig trombitázott. Nagyon hamisan, majd egyre jobban… Elege volt abból, hogy mindig csak a betegekkel foglalkozzon. Egy kis szórakozásra vágyott. Sarolta csak nevette az egészet.

– Miért nem zenésznek mentél? – kérdezte egyszer cinikusan.

– A gyógyításhoz azért jobban értek.

– De ehhez nem is nagyon.

– Majd kialakul.

Sanyi a kottát is sokat tanulmányozta. Szeretett volna zenekarban játszani. De hiszen öreg volt már! Szerette a dzsesszt. Egyszer, amikor belemerült a zenélésbe, kopogtatott valaki. Dénes volt az, egy hivatásos zenész, gitáros. A negyediken lakott.

– Hallom, játszik.

– Igen. Trombitálok.

– Kottából?

– Igen.

– Hallás után nem tud?

– De, úgyis szoktam.

Sarolta bevezette a konyhába Dénest. Ropival, keksszel kínálta. Sanyi abbahagyta a muzsikálást s ő is bement a konyhába. Leült a kanapén. Dénes, akinek egy pohár sört is felszolgált Sarolta, kihúzta magát és megkérdezte:

– Mióta muzsikálsz?

– Nem régóta. Két hete vagy három…

– Végül is nem rosszul. Ennyire érdekel a zene?

– Hogyne. Sok zenét hallgatok szabadidőmben.

– Ki a kedvenced könnyűzenében?

– A Beatles.

Dénes elmosolyodott.

– Az nekem is. De valami újabbra gondoltam.

– Szeretem Whitney Houstont is.

Dénes kacagott.

– Én azt nem.

– Ezen nem veszünk össze.

– Nem. Na, finom volt a sör, majd eljövök később és összeállunk játszani. Mit szólsz?

– Örülök.

– Mostanában sokat hívnak a színházba.

– Nekem is rengeteg a betegem.

– Na, megyek. – s azzal Dénes felszívódott.

Majd egy szombati napon, amikor mindketten ráértek Dénes hozta a gitárját és játszani kezdett Sanyival. Dénes felmérte, hogy nincs hallása Sanyinak. De ezt nem akarta a szemébe mondani. Úgy tíz perc közös zenélés után azt mondta Dénes:

– Ezt hagyjuk. Nem megy.

– Én előbbre járok, míg te lemaradsz.

Sanyi bánta ezt.

– Én is alig győzlek utolérni.

Kottából játszottak. Dénes arra oda sem figyelt. Sarolta érezte, hogy az ura tulajdonképpen csak leég. Dénes a szünetben azt mondta:

– Ne haragudj, de nincs ritmusérzéked!

– Igen. – vallotta be őszintén Sanyi. – Gondolhattam volna.

Dénes abba is akarta hagyni az egészet.

– Nekem mennem kell. Én azt javaslom, keress magadnak más elfoglaltságot…

– Jó. – mondta halványuló hangon Sanyi.

Aztán a gitáros lelépett. Sanyi meg lerakta a trombitát. Legszívesebben földhöz vágta volna. Sarolta meg is jegyezte:

– Ez nem a te asztalod. Tényleg valami más hobbit keress!

Sanyi belátta. Másnap reggel vígan ment dolgozni. Egy súlyos beteget látott el. Két nap múlva jött a rendelőjébe a beteg s csodás gyógyulásról számolt be. Sanyi büszke volt magára. Fütyülve tért haza. Felesége látta, hogy fel van villanyozódva.

– De jó kedved van!

– Orvos vagyok. Annak születtem. Egy beteget sikeresen meggyógyítottam.

– Na, látod…

Sanyi meg fogta a trombitát s a szekrény háta mögé vágta.

– Annak ott a helye! – és bekapcsolta a tévét.

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-03-16 18:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.