VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Magén István: Korpusz
Korpusz
és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban. (Kassák Lajos)
(1.) A vízipocok őrlőfoga recseg-ropog, sűrű, gazdag díszítés borítja. Váratlanul, a helyzet nyomása alatt egyszerű eljárás, pironkodni illik. Viasszal itatja át. Fekete földből sivár pusztaszag. Ősmaradványt megillető hőmérséklet. Eljegesedés. Saját munkájához egy cigaretta, felesleges jajveszékelés, veszélyes lehetőség, béka- vagy teknősbéka-csont. Halként helyezkedik, hó úszik a vízben. Szétszórja a halikrát, az igazságnak tartozik, izomrostokból épít, félelem az egész szervezetben, a csomagot a lelőhelyre küldi, csonthulladék, kő. (2.) Somfai arcába szúrós szél fütyül, szalma ketyeg, végtagok, hideg térdek. Orkán viszi a rétegeket. Származnak, bizalommal vállon veregetve, a fennsíkon a halak átpártoltak, fulladnak, délkeletről jöttek, ezt érezte a hűvös, kék reggelen. Megáll egyenesen, félrehajol, hírt ad, később beszámolnak a jellembeli tulajdonságairól. Hullámzik az arc bőre, tizedmilliméteres, zöldeskék. Hogyan kell a lényekbe csimpaszkodni. Az ősi eszköz kemény, hamuvá válik, desztillált víz párolog. (Világosabb.) Csendes szóval elvetik a magyarázatot. Somfainé fél a medvétől. Igérgetéseivel emlékeztet a feldolgozásra. (Vastagon betemet.) Éles mosollyal motyog maga elé. Kifogyhatatlanok mégiscsak, kaptam, ellenszegül bennem, tisztázni kell az ügyességet, tucatszám mennek az évek, következtetni tudunk. Somfainé beugrik a vízbe, porosodó madarak tisztítják a kőzet repedéseit. Lát egy délkeleten befejezett várost, és egy ősz hajú pókot. Párhuzamosan egyszerre több munkát végez. A vakvéletlen, és pihés kopaszságú csecsemők, a bőrük, mint a cukkíni héja. Szilvia úszik a folyóban, esik a hó, holnap csomagolunk. Infravörös udvaron üveggolyó gurul. Élénken lépked, támad a körte. Részt veszek, újabb csontokat válogatok, Szilvia gyereket szül, az újszülöttnek nincs neve. Gonosz befőttesüvegekben lakik, gyógyszeres fiolák között. Néhány vörös sakál, látják, hogy más vagyok, nem mernek megszólalni. Módszeresen járnak, elég közel az igazsághoz. Megfelejtkeztek néhány apróságról, elfelejtették megszerezni a tulajdonjogot. Egymagamban létezem, ez egy nagyszerű tragédia, egyedül vagyok a világegyetemben. Kiterjedt leírás, amennyiben a szöveget különböző korok emberei írták. Szilvia lelöki a fürdőruháját, nem géppel, nem is kézzel, a fogaival tájékozódik a terepen. Ősi retorika, az önmagát élvező szubjektivitás. Lassan vetkőzik, miközben egy harmadik személy lép be. Passzív, de félelmetessé válik. Azok meg csak papolnak a szerelemről. (Vizsgálati részecskéket, eredményeket, buzogányokat, bökő-szúró darázsgyűjteményt.) (3.) Szilvia ül a zongora tetején, várja, hogy feleségül vegyék. Az ég felé nyújtott kezében fáklyát tart. Menekülési lehetőséget keres, ügyes fordulatot, az ő mosolyát, mint néhányszor az elmúlt években. Szorosan együtt, összeadás és kivonás, ez a maradék. A folyóba ugrik, mert hisz a halakban, tágra nyílt, üveges kézzel kalapálja a vizet. Igaza van, tekinget, ürügyet keres. Kéreget, a gyűrött, szakadozott lapokat lecipeli a negyedikről az elsőre, rendezget, igazgat. Mindig utálta, ha megkérdezték tőle, mivel foglalkozik. Helyet keres a sziklán. Nem jön le többé. A legleleményesebb partner megszületett. A teste bizsereg egy szánalmas folyóparton. Este fény csíkozza az eget, fanatikus viszony, a test sem különb egy agyagedénynél. Összegabalyodott, kéjenc, mindennek örül, tisztában van a zabálás fortélyaival, csigákat eszik, iszik, felmosórongyból készít kollázsokat. Sültektől és lepényektől hangzanak el a sikamlós tréfák. A határon Szilvia hosszú percekig még él. Egymásra hasonlító ürgék folyosóit járja. A folyó üres, a jobbparton mozog néhány asszony. Fölébresztik alvó lányaikat, megszédülni, felszabadítani, bemászni a madarak szárnyai közé, megérinteni szép, tollas mellényüket, élénk nyakukat, formás potrohukat. A kismadár felveszi a fizetését, végig üli a ceremóniát, házikabátban repdes, ellenőrzi az ellenőrzendőket. Szórakoztató révület, hogy boszorkány, lehet, hogy ideges, ragad, szól, belecsíp a fiókák fenekébe, azután táncol velük a fákkal teli utcán. (4.) Somfainé abba hagyja a sikítozást, a hang mély, kiengedi, ez egy folyamat, végkövetkeztetés. Somfai és a felesége összeolvadnak, szépek, meztelenek, egy feszélyezett pillanatban odalépnek maszkban, átszellemülten bíbelődnek rövidre vágott körmeikkel. Hallani a villamost, csilingel, zakatol, bizsereg a nyitott tenyeremben. Olyan, mint egy magányos szénatom. Nem változtat távolságot. A buborékok függőleges helyzetbe kerülnek. A szemhéjak közé csúsztatva csiszolt üvegek világítanak. Forgatja, keveri, megrágja továbbítja. Hazudni jó, vállalja, és a szeméremcsontját mutogatja. Hajlékony, rugalmatlan akaratlagos automatizmus. Belém harap, nehogy összezavarjam a dolgát. Hullik a hó az ég áttetsző tájaira. Ráfagy a vízvezetékre, osztályozzák az anyagokat, sehol nem szerepel dátum. Ez a halál leggyakoribb változata. A körök eltolódnak, megnyúlnak, alakot változtatnak, apróra tört üvegcserepekkel keverednek. Szilvia szilárdan megvetett lábbal áll a templomban az emberek között, akik tömjénillat foszlányokat hoztak. Elfújja a bőséges füvet, megszámolja az öregek megállapításait, rejtvényeket írnak, makacsok, mintha rongyokat vasalnának. A levegő durva porszemecskéi borítják a szívet. Kapkodás és időhiány van a táborokban. (Működnek a krematóriumok.) Véknyak, dőlnek időtálló anyagból vannak. Az állatoktól eltekintve mindenki segít, alkohollal megtisztítják, fedőlemezeket illesztenek rá, közben, az éghajlat fél milliméterrel hidegebb, hiányzik az iszap. (Nem képesek leküzdeni, de ez egyáltalán nem áll ellentétben.) Péppé őrölve, csillagászati térben olyannak maradni, mint az első pillanatban. A hozzá szóló kérdéseket a jelenbe visszahozni. (5.) Magatartáson túl, a kifejezés titkáról, töretlen érvénnyel, az ész felett, hogy (kiszabadítsa), megalapozott kézzel. (Levezetni.) Átirányított szükségletek, narancshajú nők, kérdő pillantások a fehérneműbolt kereszttüzében. Epekedik, olyasmit csinál, amit más választ, csipkedi fülig érő mosollyal a szőke, jókedvű, sárga sapkában parádézó nőket. Élénkvörös, a vékony lapocskát ráirányítja, a sugárzás sötétebb, világosabb, tökéletesen babérlevél alakú, gyönyörű édes. Szilvia bevallja elpusztításának körülményeit és okait, szemtelen, mert mások is szemtelenek. (6.) Feloldja a meszet a meleg, nedves időszakokban, csönget, mintha megérkezne, külön rajzlapokon különböző színű festékeket, befagyott szögeket, fogkúpokat montíroz. Jellemző erre a nemzedékre az, hogy kicsiny, fekete csillagokat nevel. Annyiféle folyamat volt már, mely a napsugarat visszaveri a világűrbe. Nagy általánosságban még sohasem jutottak el a materializmushoz. Zeneként trillázott a fülében egy pittyegő, csiripelő hang. A kismadarak hátat fordítottak, és halkan kisettenkedtek az ajtón. Pillanatokig különös, nem létező szögekben gyönyörködött bennük. (7.) Napok múltán, a nyújtózkodás megkezdése előtt, valószínű a fertőzés terjedésének megakadályozására, teljesen egészséges állapotban, amikor sűrűségmérővel mérik az ember lesüllyedésének fokát, amikor éppen tapasztalatokat gyűjtöttem. Csontot, gerincoszlopot, koponyát, számítási műveleteket, függvényeket betű és szám nélkül, szóköz nélkül, aláhúzás nélkül, kétfelé osztva, haltetemeket, embercsontvázat, és sötét laboratóriumot. Bizonyos feltételek megléte esetén, bizonyos karaktersorozatokat is, puhaságaikkal és selymeikkel, és alig észrevehető bólintásaikkal. Szilvia pofozgatott életre, beleült az arcomba, arcának tisztaságával bőrömnek felületét csaknem eltakarta. (8.) Elemészti, maga köré csavarja, sohasem veled együtt, de nem is nélküled. Tudtad-e, hogy vannak trükkök, hogy félreérthető a jel, hogy megadták magukat, mert éjszaka volt? Fekszik a folyóparton, számolja a szénből kiröppenő megkövesedett részecskéket. Íme Szilvia szakmai komolysága a vastag, széles koponyacsontjába befúrt négy lyuk miatt, a kopasz, vén tölgyfák vonuló hadserege miatt, meg mindazok miatt, akiknek a neve szabályos, és van benne megfelelő számú betű. A sziklafalnak egyedinek kell lennie, különösen, ha hibaüzenetet kapunk, fekszünk az agyagban, a legizgalmasabb pillanatokban, gyíkok, kígyók és varangyos békák társaságában. (9.) Tömb, mert a tömbelemek önállóak. Alkatrész, mert az eredményt, a kulcsot csak nedves, sötét völgyek mélyén lehet felhasználni. Szilvia egész testtömegét mészkőtörmelék alkotja, mely az égből hullott alá, és vált betonkeménységűvé, melyet kalapáccsal sem lehet szétverni. (10.) Az égből hullott betonangyal, az operációs rendszer kiszolgálója, desztillált vízben úszik méltóságteljesen.
Megjelent: 2022-03-02 18:00:00
|
