Keresés a honlapon:

Gaál-Nyeste Kata: Anyám szája

 

 

 

 

Anyám szája

 

beszél belőlem, anyám hangját hallom, anyámat látom, ahogy üvölt apámmal, a cigány vére, a cigány vérem. Nem megyek napra évek óta, anyám még az ujjatlan halványkék mintás nylon blúza alatt is lebarnult, a háta, a hasa és a melle is, szép melle volt, az lóg most rajtam is, bár én nem szültem egyetlen gyereket sem. Anyámnak fekete szeme, fekete pupilla, fekete hosszú haja. Nekem barna, barna szem, vékony szájszél. Anyám húsz centivel magasabb, apámnál tizenöttel, nekem mindig a magas férfiak, anyámnak apám. Fiatalon inkább ülve aludt, hogy a haja rendben legyen, én hónapokig gondolkodom, mire bejelentkezem, és tudjam vágás után is összefogni, utána hetekig meg is fésülködöm. Szoknyát sosem hordtam, magassarkút alkalmakkor, de nem kerestem hozzá. Voltam szép, vékony, fiatal. Anyám mindig szép volt. Haragudott rám, amiért nem akartam, másik gyereknek kellett volna lennem, talán elcseréltek. Apám szerint okos vagyok, és neki szép is. Magamnak is. Apám lánya vagyok. Ma pedig már anyámé is.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-11-22 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.