Videó

A Pécs 8 csatorna videója




Keresés a honlapon:


Magén István: Macskakocsma

 

 

 

 

 

Macskakocsma

 

arcából süt élesen

kerek két citromszínű szem”

(Weöres Sándor)

 

Az idők folyamán valóban megerősödött a falevél. Magasabb fokú szervezettséget alakított ki. Ők voltak a táncoló, zenélő, éneklő macskák. Ádám előre tudta, mi fog következni. Izgatott szervezkedéssel töltötte a következő órákat. Külső jegyeiket becsomagolták, és azt kérdezték, mi van a csomagban? Kinyitották a szájukat, hogy lássák, a szájüregben fogak vannak. Kellemesen érezték magukat a kocsmában, Ádám ott ült a kocsmapultnál, és páratlan szomjúsággal ivott. Az egyik füle lekonyult, nem szólt egy szót sem, én sem kérdeztem. Ádám foltos kandúrmacska volt, és megkarmolta, aki a mancsa ügyébe került. A macskák legfőbb dolga az, hogy szövegekhez írjanak kommentárokat, és egymást képviseljék. Egy foltos egy félfülűt, egy bengáli szürke kandúr brit hosszú szőrűt, egy orosz kék egy himalájait. A macska füle hatalmat ad az agynak. Kiskorukban szoktatják őket a grammatikára. Úgy kell szolgálnia, hogy lehet, elutasíthatják az álláspontját.

Az idegenek, a bengáli, a lógófülű skót, és a szfinx golyókkal megrakodva tértek haza. A golyók fényes felületén megújulás csillan. Fényes, síkos felületén csúszkál a megújulás. Valaki az árnyékban megvakarta a fülét. Összepofozkodtak, ellenségek lettek. Ez az egyetlen, amit nem tudnék elintézni, mondta a lógófülű. A brit hosszúfülű nagy harcos volt, átfutotta, és azt mondta, készülhetsz a temetésedre. Körös-körül óriási erdők dacoltak a természettel. Kagyló formájú lábakon jártak, a virágok szökdeltek, vagy elrejtőztek a kövek alatt. A falevelek rózsaszínű papucsot húztak, és simogatni kezdték egymást. Mi falevelek, mondták, valamennyien tanúk vagyunk. És nem volt semmi nesz. A levél hiába tette össze hófehér kezét. Sárga bársonysapkában sértődötten visszapörögtek. Forgatták csipkés, rugós, megharapott, elgörbített, fekete füleiket. Somfait fekete fehér foltos magyar macskává változtatták, felment a lépcsőn és felolvasott egy proklamációt, nem volt nagy sikere. Úgy értelmezte, mint egy születésnapot. Zseblámpával világított, hogy a világon ne történjen rossz. Talpi, a fekete cirmos zokniban baktatott az úton.

A jegyzőkönyvben az állt, hogy Cila mama és a kis Cirmi fogadatlan prókátorként belekotnyeleskedtek a macskák szent városának dolgaiba. Bementek a lelkembe, felsorolták magukat, nem kérdezték, hogyan kell a háztetőről leugrani. Régi, hagyományos afrikai társadalom élt a háztetőkön napelemek szomszédságában. (A birodalom megismerése.) Felcsillanó szemmel kezdték meg a birtokos névmások kutatását. A képzelet fényében felbuktak, bukfenceztek, írtak, tisztelegtek a kapuőrség előtt. Kollégák voltak, marhaságokról beszélgettek. Az anyagi javak megtermelésével megteremtették a minőséget. Szerfölött érezték, hogy egy nyávogás vízválasztó lehet. Megfoghatatlan volt, ez a leghatékonyabb módja a szereplésnek. Kár odafigyelnünk, mert a történet bezár, bekerít. Panni cica hirtelen megjósolta, hogy a világ tele lesz a nevével. Létrehozott egy halkuló hangot. Felöltözött, hogy segítse a jobbakat. A verseket a világirodalom legszebbjei írták. (Számontartották.)

Nyafi rájött, hogy egy pillanat alatt megvan a baj. A könyvből kiesik a szó, Arnold a kandúr a kalapját kibéleli szalmával. Ő mindenkinek az apja, húszezer néző figyeli fegyvertelen, szenvtelen küzdelmeit. Arnold körbeutazta az erkélyről látszó tájat. Két alapvető, egymást kizáró szót használt. A szavak hosszabbik oldala többszöröse volt a téglalapnak, mely az oldalakat keretezte. Pozitív volt, bármilyen megjelenési formával jelentkezett, bár nem hasonlított semmihez, begubózott, szemével követte a mozdulatokat. Hosszú, halk dallamokat énekelt, és előfordult, hogy megállt, mert furcsállta, nem találják különösnek.

A kis Kormi soha sem emelte fel a lábát, nem nézett az égre, nem is pisilt. Macskaország választópolgárai nem voltak elég érettek az ítéletre, hogy a bizonytalanságokat és a kockázatokat érvényre juttassák. Akkor szabad majd karmolni, mondta, ha Cila mamából főtitkár lesz, és bevallja, amit (el)követett. Közben vígan koccintgatott a meghívottakkal. Egy vízszintes sapka volt a fején, melyen lyuk tátongott. A hangyák végtelen sora vonult át rajta. Már úgy értem, hogy szigorúan, mint a bozót, bőkezűen, mint a salátalevél. Azért jó volt kínálati oldalon lenni. Egyébként nehéz az áldozatnak. Más jelzőket használunk azokra, akik megőrülnek, és másokat azokra, akik nem.

Az egri vár lógott a nyakában, mint egy gyöngysor. Arra tanították a gyermekeiket, hogy fontosak legyenek, és építsenek. Nyafira az Istenhegyi úton találtam rá kivasalva. Futottam, megkerültem a pályát, fejem felett elhúzott egy repülőgép. Kerestem a kérges kezű régieket. Eszeveszetten gyászoltam, meggyőzőbben, mint máskor. Felnőttem, a felhők tetején töltöttem a napjaimat, hogy Nyafival találkozzak. Nyafi alkalmas volt a kíméletlen vizsgálatra. Ha szigorúbban ítélem meg, rájövök, hogy angyal.

Messziről válaszolt egy zárt rendekben vonuló csapat. Rálőttek, de Cila mama sértődötten rájuk rontott, hogy bajt csináljon. Ugyancsak járkált a lakásban egy Marcsi nevezetű vad cirmos, akinek a nevetése hozzátartozik a történethez, és akit a szeretetrohamok kínoztak. Érzelmes volt, résen állt, segített az ország, a tejjel-mézzel folyó Kánaán elfoglalásában, a folyó rövidebb szakaszainak átkutatásában, magára vonta a figyelmet, a kutyákét is, akiket kimondottan a gyermekek számára teremtettek. (Nem igazságos.) Három kiskutya követeli a szeretetet. Túltápláltan fürdőznek a napon. Keresztbe teszek nekik egy gyufaszálat, miközben igyekszem kicsiszolni belőlük egy-két vakkantást. Megrázzuk a fát, és egy süni hullik le róla.

Cila mamát a cicusok elitjének tekintették. Ezzel szemben a Sugi történetei gyanakodva fejeződnek be a tetőn, az ereszcsatornában, ahol a holdvilág énekel, és a szövegből néhány töredék mondatocska esetenként kihallatszik. Macskábbul viselkedett, kiugrott, táncolt, megdöbbenve kandikált be a konyhaablakon. Addig táncolt, amíg belső láza nem lett. (Az oroszlánok elrettentő példaként hevertek a félelmetes szakadékokban.) Bogi kutya még ennél is macskábban, (macskábbul), gondokkal küszködve törölgette dioptriás szemüvegét.

Cila mama vadászott, és megharapta Cirmike farkát, aki felpúposította a hátát és a földhöz lapult. Odajött, végignézett, dulakodás közben le akart lécelni, dulakodásának nyomait ott hagyta a konyhaszekrényen. Hirtelen hallották előbújni a sarokból, sárgák voltak, körös-körül csíkosak, a csíkok megtekeredtek a hasukon, felfelé siettek a létrán. Látta megtestesülni a hadjáratot, beleharapni. A többiek meg csak ríttak, hogy mit akar. Málnácska vita közben az ezüstfényben fürdő hátsóudvart nézte. Tiszta öröm volt a külvilág. Különös alkalom egy macskával kezet fogni.

Értelmetlen családi hősködésekről hallottam reggel. A rövid, magasra hangolt fejű bömbölt. De azért óvakodott a haragját élesíteni. Ebben a hangnemben, repkedő, táncos lábbal, keverék nyelven, könnyűnek minősítették. Nincs kedve a macskának veszekedni, morfondírozni a pokol pusztításán. Többszólamos, táncos megmozdulások, villanások, Bogi kutya izgatott lett a szüntelen őrködéstől, szemlélődéstől, elutazom Párizsba és csirkefogó leszek, mondta. Kiállt az esőre, belekóstolt, és már jegyezte is, mit mond az eső. Végérvényesen átoperáltatta magát kutyából macskává, majd macskából egérré, és újra, ismét, így járt a végére. Hevesen szembeszállt, beleeresztette a körmeit a kitoloncoltakba. Zenések, kócosak, önfeledten kopottak és dekoncentráltak voltak. Szilvia megindult felfelé a meredek falon, és ahogy felnézett, a halottak tekintete kísértett a fantáziájában. Kiválasztott egy felhőt, mely körül növények nőttek, lenézett a városra, hamis okmányokkal indult a Holdra. Bizonyos testi adottságai voltak, négy lába, meg az uszonyai, lógófülű volt és lázadozó. Úgy mászott a meredek falon, mintha trombitáltak volna egy olasz operában. Harmincan-negyvenen elsápadtak, mikor látták.

Feszülten figyelt, hallottam egyre hevesebb nyivákolását. Kedves barátomnak szólított, és a feje alsó harmada már akkor sérült volt, illetve nem is volt feje, illetve folyékonyan beszélt franciául, és tovább folytatta a hülyéskedést. Észrevette, hogy a mellette álló értetlenül mered maga elé. Egyre terhesebb lett számára a mentegetőzés. A terhelés, melyet el kellett viselnie nem volt szörnyű, azt mondta, nyugodtan hívjam fel, akár éjszaka is.

A koalíciós macskák az Andrássy úti palotában szervezkedtek. Akik elaludtak, még visszanéztek a szédítő mélységből, racionális okoskodással. Szilvia előbújt a negyedik dimenzióból. Kedvében járt a gondatlanul pipázó, felszabadító hadsereg. Kinyitotta a kaput, macskaruhában kiment, eltűnődött. Egy mindenre elszánt baráti orr hevert a járdán, és tett fel kérdéseket. Szilvia a macskákról énekelt, a karjával átfogta a combját. Egy lihegő hang, mely nem volt betervezve, fennakadt a villanypóznán. Cila mama megrendítően kikapta a stafétabotot egy másik macska kezéből, közben azt dalolta, hogy megesküdött a nagy király... Előfordulhat, hogy a barátaimnak igazuk van, mondta. Diszkriminatív intézkedéseket kellett hozni. A szürke cicák körében található a legtöbb kovidos, mondta Málnácska. Egyedül vagyunk, persze, hogy haragszanak ránk, sziszegte az aranyszemű Sugi, benézett a sötét kályhacsőbe, melyet mindenféle jelek dugaszoltak el. (Egy macska kötelezően telhetetlen.)

Csufi észrevette, hogy miközben énekelnek és a tiszteletüket kifejezik, megreped a föld. Kiválasztotta azokat, akiket szeret, meg azokat, akik csak jelentkeztek. Megrázta a fejét, és egy jómegjelenésű, sarmos macskává változott, aki előtt fényes jövő áll.

 

 

  
  
 

Magén István (Budapest, 1950), 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.